Érintésre érzékeny Barcelona

Türelmetlenül várok a HTC standjánál, szeretném végre kipróbálni a Touch Dual nevû készüléket. A HTC nagy port kavart a Touch nevû modellel, mert a mobilon futó Windows Mobile gagyi kezelõfelületét valami sokkal szebbre cserélte le, és a Dual ennek a továbbfejlesztése. Kezembe veszem a mobilt, de elakadok, nem találom azt a menüt, amelyben néhány laza ujjmozdulattal lehetne a képeket nagyítani és forgatni. Segítséget kérek egy sajtóstól, aki a saját mobilján megmutatja a trükkös mozdulatokat. Aha, szóval így, megköszönöm, és újra beállok a sorba, hogy a friss tudást a gyakorlatban is hasznosítsam. Elém furakodik egy japán srác, kiválaszt egy videót, és sandán körülnéz. Mintha félne valamitõl. Ekkor gyorsan az oldalára fordítja a készüléket, fut a videó, de a kép nem fordul el. Visszaállítja a készüléket álló helyzetbe, megint sandán körülnéz. Nem vették észre. Persze nem kell gondolatolvasónak lenni, hogy kitaláljam: arra volt kíváncsi, hogy a HTC is pontosan ugyanazt tudja-e, mint az Apple iPhone.

Touchkijelzõ

Sokan áhítoznak az iPhone sikerére, ami abból látszik, hogy a mobilgyártók látványosan próbálják megújítani az interfészeiket, és a többség érintésre érzékeny technológiával nyomul. A Samsung például a Soul nevû készülékébe épített furcsa érintésérzékeny kezelõrendszert. A kijelzõ alatt van egy kisebb kijelzõ, amelyen mindig az éppen futó programnak vagy menüpontnak megfelelõ gombok jelennek meg. A fõmenübõl különbözõ programok indíthatók el, például Google-keresés, a zenelejátszóban a számokat lehet vele léptetni, illetve megállítani és indítani. A kiállított prototípus kiválóan mûködött. A Samsung i450 protípusát azonban még érdemes továbbfejleszteni, mert a gumírozott érintésérzékeny rész nem tûnik túl praktikusnak. Olyan érzés a használata, mintha az ujjbegy felsõ hámrétegegének az eltávolítása lenne a cél.

A nagyok gyártók közül meg a Sony Ericsson is elég meggyõzõ bemutatott tartott, de sajnos a sajtós nem engedte ki a kezébõl az új Xperiát. A társaság a HTC nyomdokain járva a Windows Mobile operációs rendszerre ültetett saját kezelõfelületet, és elég szépet. A hét és fél centis kijelzõ érintésérzékeny, és teljes qwerty billentyûzetet rejt. A háromdimenziós menük mozgása a kicsit a Windows Vista ablakválasztó menüjére hajaz.

Lokatív képsharing

Szándékosan a végére hagytam a Nokiát, mert náluk láttam a legérdekesebb újításokat. A finn cég is kiválasztott magának egy újszerû kezelõfelületet, amelyet az N81-en mutatott be elõször. Ugyanez van a most bemutatott N96-on és az N78-on is. Az érintésérzékeny tekerõgombbal és az egymásra halmozott irányítógombokkal nem vagyok tökéletesen elégedett, de valamivel könnyebben kezelhetõek, mint az N81-en. Az újítások azonban nem annyira kezelõfelülettel kapcsolatosak, hanem inkább a szolgáltatásokkal. Ügyes újítás például, hogy a GPS-szel felszerelt N78 fényképezéskor automatikusan elmenti a képfájlba a földrajzi koordinátákat. Így a készülék térképén meg lehet nézni, hogy hol készült a kép. Sõt, állítólag késõbb a Nokia Ovi nevû webkettes portálon is lesz térkép, tehát számítógépen is meg lehet majd nézni a fényképek koordinátáit. A bemutatón egy havasi virág képét mutogatták, amelyet Ausztriában az Alpokban kaptak lencsevégre. Állítólag.

A legnagyobb mobilgyártó másik nagy újdonsága az N95 utódjának szánt N96. Ebben már 16 gigabájtos háttértár van, és kezeli a DVB-H mobiltévés adásokat is. Sajnos azt mondták, hogy egyelõre nem lehet vele tévémûsorokat felvenni, de megnyugtattak, hogy ez egy szoftverfrissítéssel megoldható. A csúcsmobil valamikor õsszel jelenik meg.

GSM, LTE, OMFG!

Azt is sikerült kideríteni, hogy az új mobilok milyen csúcstechnológiás hálózatot igényelnek. Az Ericsson fõ témája az LTE volt, ami a Long Term Evolution rövidítése, és annyit kell feltétlenül tudni róla, hogy ez jön majd a HSDPA után, és több tíz megabites mobilinternetet tesz elérhetõvé. Különösen fontosnak tartotta az Ericsson RBS 6000 nevû dobozt, amely nagyjából úgy néz ki, mint egy mélyhûtõ, de nem spenótot meg kelbimbót tárolnak benne, hanem hálózati kártyákat. Nagyon izgalmas. A szakértõk szerint azért komoly hardver, mert azok a szolgáltatók is megvehetik, amelyek még csak GSM hálózatot építgetnek, de azok is, akik már HSPA-hálózaton nyomulnak. A bázisállomás mindkét technológiát ismeri, sõt, fel van készítve a jövõbeni LTE-technológia fogadására is.

Mivel nem túl nagy méretû, könnyen felhelyezhetõ az adótornyok tetejére, ami fontos lehet, mert minél rövidebb drót van a bázisállomás és az antenna közt, annál kisebb a jelveszteség. Ezt nagyjából úgy kell elképzeni, mint az adsl esetében: minél hosszabb a rézdrót az otthon és a telefonközpont között, annál kisebb a vonal maximális sebessége.

Az LTE technológia egyébként most készül, a tesztek során már 160 megabit per másodperces letöltési sebességet is elértek ilyen hardverekkel. A rettenetesen nagy sebességû kapcsolat valamikor 2011-tõl lesz elérhetõ, addig a mérnökök tovább kalapálják a szabványt, és persze a hardvereket, mert momentán még nem kapható LTE-s készülék.