A majdnem tökéletes csúcsmobil

A Nokia N95 leglényegesebb tulajdonságai nem változtak az első verzióhoz képest. Az új fekete színű modellben is öt megapixeles kamera van, amely viszonylag nagy felbontású videókat is készít, több megabites az adatkapcsolat, van wifi, bluetooth, a készülékre szabványos fülhallgató köthető, a videók tévén is megnézhetők, a térképek ingyen használhatók, és csak a műholdas navigációért kell fizetni, a kijelző pedig még mindig két irányba elmozdítható. Ennél több funkciót most nem is nagyon lehet beleépíteni egy mobilba.

Az egyik legszembetűnőbb változás a microSD kártya eltűnése, ennek a helyére került a készülék nevében is feltüntetett nyolc gigabájtos háttértár, amely egyértelműen a hasonló tárterületű iPhone megjelenésére adott reflex. A rendszermemória is megnőtt, rögtön a kétszeresére, és a 128 megabájtból 95 megabájtot szabadon használhatnak a programok. Az eredmény: egyszerre több szoftvert lehet futtatni akadozás nélkül, és még a hírportálok betöltésétől sem omlik össze a böngésző.

Gyárilag feltöltötték az N95 memóriájába a Pókember 3 filmet, ezért mozizással kezdtem a tesztet. A film harmincadik percénél kezdődő akciójelenet még úgy is hatásos volt, hogy a 41-es villamos zaja erősen beszűrődött a fülhallgatón át. Kijelzője elég nagy (2,8 colos), fényes, és tiszta a képe. Később otthon az erősítőre és az 56 centis tévémre kötöttem a mobilt, úgy folytattam a mozizást; volt olyan jó, mint amikor a tévében adnak le hasonló filmeket. Nem hiányzott a 7.1-es térhatás, egy jó film úgysem attól lesz jó. Az N95-re töltött Pókember 3 elegendő bizonyíték arra, hogy a jövőben a mobilok átvehetik az asztali lejátszók szerepét.

Átalakult a kezelőfelület, most már hét gyorsindító ikon látható az óra alatt, és megjelent a nyitóoldalon egy keresősáv, amellyel a weben és a telefon memóriájában is lehet keresni. A kijelző alatti multimédiás gyorsindító megnyomására teljesen új menürendszer ugrik elő, ahol könnyen elérhetők a zenék, a filmek, sőt még a névjegyek, a kedvenc linkek, és térképen lementett kedvenc helyek is. Ezzel a gombbal könnyen vissza lehet ugrani a zenelejátszóból a multimédiás menürendszerbe, de a folyamatok kezelése nem túl következetes.

Elkezdtem lejátszani egy filmet a buszon állva, de amikor leszálltam, átváltottam zenére, hiszen sétálás közben nem túl biztonságos a mobil kijelzőjét bámulni. Amikor ismét buszra szálltam megpróbáltam folytatni a filmet, de a multimédiás menüből elindítva az elejéről újraindult. Amikor viszont a különálló, videoközpont nevű menüből töltöttem újra a filmet, a készülék megkérdezte, hogy az elejéről, vagy a leállítási ponttól szeretném-e a folytatni. Tehát okos a készülék, benne van a kényelmi megoldás, csak éppen nem mindenütt.

Sokat hozzátesz a felhasználói élményéhez, hogy végre nem kell annyira aggódni az akku lemerülése miatt. Az új N95 kissé vaskosabb, így huszonöt százalékkal nagyobb teljesítményű akkut tudtak belerakni, ráadásul a Nokia mérnökei optimalizálták a szoftverkódokat, ami szintén megnöveli a telefon készenléti idejét. A gond az, hogy a Nokia jobban aggódik az akku lemerülése miatt, mint maga a felhasználó. Előfordult, hogy egyetlen pálcika jelezte az akkutöltöttség alacsony szintjét, és szólt is a készülék, hogy hamarosan le fog merülni. Ennek ellenére betöltöttem a Manu Chao La Radiolina című albumát, és nemcsak hogy végighallgattam, de ezután még egy órát kibírt a mobil készenléti módban. A zenehallgatás élményét azonban igencsak lerontotta, hogy minden egyes szám közepén elnémult a zene a hülye N95 teljesen fölösleges figyelmeztető üzenete miatt.

Újdonság még az N-Gage menü, ahol egyelőre csak két játék, a FIFA 07 és az Asphalt 3 próbaváltozata elérhető. Mindkét játék grafikája rendkívül jó, de sajnos az N95 gombjait nem igazán játékra találták ki, elég egy picit mellényúlni, és máris a menüben találja magát az ember.