A mobilitás fontosabb, mint a letöltési sebesség

Mobilinternetes hozzáférésből négyszázezer volt nyár közepén, ez két nagy csoportra osztható. Több mint százezer előfizető tölt le havonta 10-100 megabájtot, ők valószínűleg a mobiljukkal böngésznek a weben. A képeket kisebb méretűvé átkonvertáló Opera Mini segítségével, illetve a képbetöltés teljes tiltásával nincs szükség nagyobb adatcsomagra. A másik, szintén több mint százezres csoport havonta 5-10 gigabájtot tölt le, nekik a mobilinternet már nem csupán kiegészítő hozzáférés, és nyilvánvalóan asztali számítógéppel vagy laptoppal használják. A korlátlan csomagokra körülbelül hatvanezren fizettek elő. Az NHH adatgyűjtése óta teljesen megváltozhatott a helyzet, hiszen a Pannon és a T-Mobile is az év második felében vezetett be korlátlan díjcsomagot.

Az NHH adatai szerint a vezetékes előfizetők többsége nem a letöltési sebességre hajt, több mint kétharmaduk – 1,1 millió ügyfél – fizetett elő 4 megabit per másodpercnél kisebb letöltési sebességet ígérő díjcsomagra. Az NHH tanulmánya nem a garantált minimum, hanem a maximális sebesség alapján kategorizálja az előfizetéseket. Csupán 2400 előfizetőnek van 20 megabitesnél gyorsabb internetelérése, és a 10-20 megabites tartományban is alig 101 452 előfizetés van, és figyelembe kell venni, hogy a statisztikában a vállalati ügyfelek is benne vannak. A gyorsabb csomagokra előfizetők aránya két évvel ezelőtt látványosan megnőtt, de ma már lassabban váltanak át az emberek gyorsabb csomagra.

A számokat megmagyarázza, hogy a legfrissebb felmérések szerint csupán 2614 településen van egy megabitesnél gyorsabb hozzáférés. Egy év alatt, azaz a 2007-es felmérés óta 417 településen vált elérhetővé ez a sebesség, a fejlődés tehát drámai, de még így is nagyon távolinak tűnik, hogy mind a 3152 magyarországi településen elfogadható legyen a sávszélesség. Ráadásul 258 településen csak wifin adnak szélessávot. Ezek a rádiós eszközök általában jól teljesítenek a lakásokban, de az adatok arról árulkodnak, hogy nem ebben van az internet jövője, a wifis hozzáférések nagy része ugyanis egy megabitnél lassabb.

Az elmúlt években egyre nőtt a vidék lemaradása a fővárostól. 2004-ben még 6 százalék volt Budapesten és 1,7 százalék vidéken a vezetékes szélessávú lefedettség, 2008-ban már 25,7 százalékkal vezetett Budapest a vidéki 14 százalék előtt.

Magyarországon 16 százalékos a szélessáv elterjedtsége, a régiók közt Közép-Magyarország áll az élen 22,07 százalékkal, és az Észak-Alföldön a legrosszabb a helyzet, ott csak az emberek 11,6 százalékának van internetelérése. A megyék közül Szabolcs-Szatmár-Bereg a sereghajtó 9,83 százalékos elterjedtséggel, ez az Európai Unió átlagának a felét sem éri el. Az utolsó helyezettek közt van még Békés, Somogy, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megye is. Budapesten az I. kerület az első, és a XXI., XX., XV. és XXIII. kerület áll a lista végén, a két véglet közt a különbség másfélszeres.

Az Európai Bizottság január végén bejelentette, hogy egymilliárd euróval kívánja támogatni a vidéki szélessávú hálózatok kiépítését, ami egybevág a magyar kormány elképzeléseivel. Baja Ferenc január végén tartott előadást arról, hogy Nemzeti Digitális Közművet kellene kiépíteni, azaz optikát húznának be minden településre. Nem szeretnénk ünneprontók lenni, de néhány tagállam sokkal rosszabbul áll, mint Magyarország, azaz esélyesebben pályázik uniós pénzekre. Az EU által közzétett adatok szerint hazánk 2007 decemberében elérte az uniós átlagot, és vidéki lefedettségben (a lakosság 80 százaléka férhet hozzá az internethez) maga mögé utasította Csehországot (75%), Lengyelországot (43%) és Szlovákiát (39%).

Az Európai Unióban 2008 elején a szélessávú előfizetők felének volt 2 megabitesnél jobb internetelérése, és körülbelül tíz százaléknak volt legalább 10 megabites hozzáférése. Persze az EU is az ígért sávszélességeket vette figyelembe, nem a valós letöltési sebességeket. Az USA-ban azonban rosszabb a helyzet, a szélessávú vonalak alig 37 százaléka éri el 2,5 megabitet, és csak 4 százaléknak van 10 megabites vagy gyorsabb hozzáférése. Lakossági optikai hozzáférésben az EU és az USA is elmaradt Ázsia vezető országai mögött; Dél-Koreában a szélessávú elérések 45 százaléka optikai, Japánban 39 százalék, az EU és az USA csak 1,4 és 1,5 százalékon áll.