Vissza a jövőbe

A mobilinternet szóösszetétel hallatán a hideg kezd futkosni izmos hátunkon, hiszen többnyire a használhatatlanságig egyszerű WAP-szolgáltatásokat szokták ezzel a nem is kicsikét nagyzoló névvel illetni. (A "mobilinternettel" kapcsolatos szkepszisünket már két évvel ezelőtt, a WAP-mánia legádázabb tombolása idején is hangoztattuk, és elégedetten kell megállapítanunk, hogy.) De a Vodafone által kínált havi 3125 forintos GPRS szerencsére nem csak WAP-ozásra használható, hanem lehet vele rendesen internetezni, PC-vel, a mobilt modemként használva. A Voda GPRS-e elvileg 53,2 kbps adatátvitelt bír; majdnem egy normál analóg vonalas modem sebessége. A tesztkészülék, azaz az Ericsson R600-as a gyári adatok szerint 40 kbps-t képes kiadni magából.

Akkor először lássuk a tesztkészüléket, az Ericsson R600-ast! Állítólag ez az utolsó mobil, amelyik a svéd gyár nevét viseli, ezután már csak Sony-Ericsson koprodukciós (és kobrendelt) telefonok lesznek.

Olcsó női telefon

Nokia 8310

Apró, könnyű készülék, aranyos színeivel remekül mutat retikülben, a szemceruza és a műkörömépítő kit mellett. A bekapcsolás után lefutó, idegesítő zenével kisért vérgagyi animáció (női száj, női szem, női fül, logo) is arról árulkodik, hogy a szentimentális tervezők elsősorban nőknek szánták ezt a telefont.

Kisebb és jóval könnyebb, mint a Nokia 3410-es. Inkább a 8310-es testvére lehetne méretei és tudása alapján, de amíg a Nokia női szabású minitelefonja a csúcsmodellek között, száz rugó körüli áron forog a piacon, az alig kisebb tudású, ám könnyebb és szívósabb (elemileg szívósabb) kicsi Ericsson Voda-előfizetéssel már 19 900-ért újítható. Ezt nevezik németül Best Buy-nak.

Intuitíve is használható

Tud mindent, amit kell: WAP-otot és GPRS-tet természetesen, POP3-mas emailet (!), bár ez utóbbit nem egyszerű dolog előhúzni belőle, még felhasználói kézikönyvvel sem. A dokumentációt egyébként nem nagyon buzeráltuk, ha egy mobilon az ember nem igazodik el könyv nélkül, az már el van cseszve. A kézikönyvek csak összezavarják a magunk fajta überintuitív júzert.

Ericcson R600

Magunk ortodox nokiások volnánk, nem követtük figyelemmel az Ericsson-család fejlődését, nincsen mihez hasonlítanunk. De így, Ericsson-idegenként is könnyen eligazodtunk a menükben, mindent megtaláltunk, amit csak kellett, minden működött is, tíz éves, hard core gamer gyermekünk ugyan nem talált használható játékot a játékok menüpont alatt, valamint meg kellett állapítanunk, hogy a billentyűk zavarón aprók, és nagyon nagyot köll nyomni rajtuk, ha akarunk valamit. Néhány funkció és billentyűkiosztás teljesen értelmetlenül eltér a nokiás megszokástól, már hogy meg legyen kavarodva a magunk fajta márkák közt szvingelő.

R600-asunknak nincsen viszont infrája, se IrDa, se Bluetooth, se semmi. Ez baj. Infrázni jó.

Akit részletesebb műszaki adatok érdekelnek, nézze meg itten, a Vodánál, bár éppen itt sincsen sok adat. (Más szolgáltatóknál egyelőre nem kapható ez a típus.)

Létrejön a kapcsolat

Nokia 7110

Na, most próbáljuk meg számítógéphez csatlakoztatni a derék mobilot! Így első hallásra nem valami rettenetes feladat, de. Láttunk mi már meggyfán pókot: küzdöttünk már sikertelenül Nokia 7110-sel, hogy megpróbáljuk adatátvitelre bírni a pofátlan, több mint tízezer forintos áron vesztegetett célkábellel, aztán 6210-sel és a hozzá mellékelt, másfél percenként lefagyó gagyiprogrammal, hallgattuk a Nokia üvöltő-villogó-zenélő hülye install-CD-it, próbálkoztunk zsinórral, infrával, telepátiával, szemmelveréssel, és az a meggyőződésünk alakult ki, hogy hiába a milliárdos fejlesztések, hiába a lépten-nyomon széjjelmarketingolt csúcstechnológiáskodás, konvergencia, szinergia meg minden: mobiltelefon és számítógép között megbízható kapcsolat nem létesíthető. Legalábbis a mobilosok képtelenek használható szoftvereket írni arra az elképesztően bonyolult feladatra, hogy néhány kilobyte-os szövegfájlokat lehessen kinyerni a készülékekből.

Ehhez képest a kis R600-ast rádugtuk jól az ő soros adatkábelére, beizzítottuk a hozzája kapott piros Voda-CD-t, minden animált hülyeség, Flash-, avi- vagy egyéb ökörködés nélkül elindult az install, megnyomtunk a kapcsolódás gombot és a dolog működött.

Internet ráérősen

A váratlan eredménytől olyan euforikus állapotba kerültünk, hogy szinte nem is észleltük az idő múlását. Pedig a Vodafone GPRS internet beköszönő lapja körülbelül három perc alatt töltődött le az Exploreren. Gyors sebességteszt: Index öt és fél perc, Origo öt és fél perc, Yahoo (kábé 20 kbyte-os lap!) három perc. Hát ez nem hogy negyven kilobit másodpercenként, de még a 9600-as modemek is gyorsabban fütyültek, tisztelettel.

És a tesztidőszak alatt napról napra lassult a rendszert, tehát egy hét után már gyakorlatilag képtelenség volt egyetlen bitet is letölteni.

Alighanem az történt, hogy a Voda egy kicsikét túlvállalta magát, a reklámtól lelkes felhasználók rohamát nem bírta el a technika. Gáz.

Mint ahogy az is, hogy sajnos egy idő után beigazolódott az imént közölt összeférhetetlenségi tételünk, miszerint kiegyensúlyozott kapcsolat mobilfón és számítógép között nem lehetséges: a teszt első három napja után a tárcsázóprogram váratlanul hibát jelzett: nem látja a soros kábelen csatlakoztatott Ericssont. Kis piszkálás, csatlakozók erőltetése, zsinórrángatás: újra látja. A hiba napról napra gyakrabban jelentkezett, egy hét után már eljutottunk addig, hogy képtelenek voltunk kapcsolatot teremteni mobilunkkal. De nem is nagyon akartunk már.

A szolgáltatás így, ezzel a sebességgel használhatatlan ugyanis. Nemcsak az otthoni, matávos modemezést nem lehet kiváltani vele, de ideiglenes, nagyonmobil megoldásnak is gyönge. Ha gyorsabb lesz valamikor, akkor oké. De ez így Voda-öngól, mint a ZTE-meccs jegymizériája.