További Mobil cikkek
Akkor durrant el az agyam először, amikor a rutinos, artikulált mobilmarketinger a nagyon futurológus tévés technikamagazinnak odanyilatkozta, hogy ,,nemsokára a mobiltelefonunkra akár filmeket is letölthetünk az internetről". Uff, benyeltem a távkapcsolót helyben, ekkora baromságra lefonnyad a robbanós Colorstarról a csipketerítő. - Ubul, csezd meg, könyörgöm, az istenért - üvöltöttem térdre rogyva a képernyő előtt - hát mit kezdenél te a mobilra töltött filmeddel? Beépített multiplex lesz a kis ezüstös fónodban, drága? Nézed majd az Auchanban, bevásárlás közben, 50x50 pixel monokrómban a Bruce Willist? (Egy pixel az atlétatrikó, egy pixel a stukker.)
Elkönyvelhettem volna az ügyet újabb médiaszerencsétlenkedésnek, ha egy mobilos cég mondani akar valamit, rohanik rögvest riporter, újságíró, szerkesztő, tartja a mikrofont, jegyzetel szorgosan, a mobilosok súlyos százmilliókat hirdetnek, a sajtó bokázik, ahogy csak bír, enyhén Postabankos állapotok, illetve nem is annyira enyhén, mindegy, hagyjuk, ez esetben nem szimpla szervilitás okozza a hülyeségdömpinget tévében/újságban, hanem látnivaló, mobiltémában bemozdult egész Európa, a mobiltelefon a XXI. század svájcibicskája, a WAP lenyomja az internetet, rövidesen a Föld összlakosságának kétszerese fog internetezni mobilról - ilyeneket hallani. Meg ezer olyan forradalmi technológia hírét zengik erre fogékony hírforrások, amelyek rövidesen alighanem a Furcsa találmányok című könyv legújabb kiadásának gyöngyszemei lesznek.
(Még csak a mobiltelefonos multiplex enyhén elmebeteg víziójával sincsen egyedül a magyar marketingszakember: a Motorola Timeport nevű WAP-telefonját mobilon tévéző testőrökkel reklámozza, közben az elnököt meg kilövi mellőlük egy távcsöves arab.)
Ha valamit megtanított minékünk a szép, új digitális élet, hát azt, hogy ha jósolgatni kezdesz, jó esélyed van arra, hogy két év múlva nagyon hülyének érezd magad. Mégis népszerű sport a jósolgatás, sőt, a legkisebb guruk számára is kötelező gyakorlat, és egy ideig viszonylag hálás dolog is, ugrik reája tévé, rádió, mosógép, fridzsider, porszívó.
Vissza lehet keresni három-négy évvel ezelőtti híreket, nagyon nagy vállalatok nagyon nagyhatalmú vezetői, nagyon nagyon hozzáértő guruk jósolták a PC-korszak végét, a Windows vesztét, a Linux bukását, a tévé és az internet integrálódását, a push technológia mindent elsöprő sikerét, a video on-demand, a net computer (NC), a set top box berobbanását.
(A műfaj legnagyobb klasszisa kétségtelenül Bob Metcalfe IDG-vezér, aki mellesleg az Ethernet technológia kifejlesztésével írta be magát a számítógéptörténelembe még a hatvanas-hetvenes években. Metcalfe az internetes világ fordított Kasszandrája, aki roppant kultuszt bírt arra építeni, hogy véletlenül sem talál el semmilyen trendet, sőt, következetesen az ellenkezője válik valóra annak, mint amit jósol. Leghíresebb alakítása az volt, hogy 1995-ben tutira vette az internet totális összeomlását, tavaly az internetes cégek tőzsdei ,,kipukkadását" jövendölte - az eredmény látható: minden elképzelést fölülmúló tőkeáramlás -, de temette már a Windowst és a Linuxot is.)
Most a Forrester jósolja, hogy 2004-re több mint kétszázmillió európai internetezik majd mobilról. Mobiltémában mindenki gyanúsan nagy jós, jósol az informatikai szakma nagy öregje, a marketingfőnök (akinek a múlt héten mutatták meg, hogy kell kilépni az Explorerből anélkül, hogy kihúzná a gépet a hálózatból): kétszázezer WAP-felhasználó az év végére, indul a WAP-os ebusiness, WAP-mozi, a WAP-vidámpark, a WAP-mosógép, a WAP-porszívó.
Nagyon is jól látható az az ok, amiért most hirtelen internetguruvá váltak azok a titkárnői segítséggel emailező mobilvezérek, akik még egy éve sem hallottak a hálóról vagy ha igen, akkor bombarecept-gyerekpornó összefüggésben, és undorral cipőjük hegyére pöktek, mintha hippit látnának, amikor csak meghallották a vévévé-pont szókapcsolatot. A mobiltelefonos internetezésben irdatlan bizniszt szimatolnak az egyébként sem kispályázó szolgáltatók. Gondoljunk csak bele: egy kézben a telefonszolgáltatás, az internetszolgáltatás (access), a tartalomszolgáltatás - amiért persze fizetni lehet, a SIM-kártya teljesen biztonságos fizetést tesz lehetővé, ráadásul a szolgáltató minden tartalom felett rendelkezhet, szűrhet, nyomhat, húzhat, spamolhat, tehát a szolgáltató bankká is válik -, és - ezt már a para- és anarchoidabb egyedek szokták emlegetni - a mobilszolgáltató mindig tudja, merre jársz; Orwell György legdurvább LSD-tripjeiben sem képzelhetett volna ilyesmit.
Ez a szolgáltatói belelkesedés ráadásul erős politikai támogatásra talált Európában. Az Egyesült Államok ultrahatékony és a legszebb Fidesz-álmokban szereplő hét százalékos növekedést világelsőként is produkáló digitalizált gazdasága mellett Európa esélytelen versenyzőnek tűnik. Talán az egyetlen ágazata az információs forradalomnak, amelyben az öreg kontinens előrébb jár: a GSM. A mobilkommunikáció. Előzzünk jobbról, erősítsünk arra, amiben egyébként is erősek vagyunk, de ha mást nem, hát marketingeljünk abba az irányba, hogy a mobil kommunikáció mindennél fontosabb - szkazál Európa. Kamu. Az amerikai ipar diktál. Nehogy már a kézigránát dobja el a vállalkozót!
De nézzük inkább, miért tűnik annyira erőltetettnek és képtelennek a mobilosok és az eurokraták mobilizmusa?!
1. Aki a WAP mindent elsöprő forradalmát jósolja, az még sosem látott WAP-ot. A WAP annyira mobil internet, mint amennyire a büdös körtéri hamburger mobil Stroganoff-bélszín. Továbbfejlesztett SMS, maximum.
A technológia borzasztóan primitív, és ugyan lehetne továbbfejleszteni, de aligha van értelme, hiszen amire továbfejlődhetne, megszűnik az ok, amiért megcsinálták, tudniillik a GSM-hálózatok sávszélesség-problémáit (9,6 k/mp illetve 14,4 k/mp) hamarost megoldják újabb technológiák, sőt állítólag négy év múlva szinte korlátlan sávszél áll majd a mobilosok rendelkezésére (GPRS majd UMTS, hogy újabb két szép betűszóval boldogítsuk az olvasót - ez utóbbi már 2 megabites másodpercenkénti adatátvitelt tesz lehetővé). Ez is jóslat, ugye. És akkor nem kell már a nagyon egyszerű karakteres megjelenítést lehetővé tévő, valamint roppant primkó kis játékok futtatgatására alkalmas WAP, de semmi egyéb protokollkunsztra nem lesz szükség: akinek gusztusa támad, PDA-ról, mobiltelefonnal egybeépített vagy összekötött zsebszámítógépről internetezhet hagyományos módon, röhögve.
A WAP-nak ezt a kiábrándító tulajdonságát azért észrevették néhányan azok közül is, akik hivatalból hittek benne. A svéd mobiluradalom, az Ericsson vezére a WAP-lázas CeBit 2000 kiállításon használhatatlannak minősítette a technológiát. Az Index korábbi főszerkesztője, Nyírő András a Westel WAP-projektjéhez szegődött, de nemrég már ,,WAP - egy spártai tartalomszolgáltatás kínjai" címmel hirdetett meg előadást, amely címből sokkal inkább érezhető szkepszis, mint forradalmi elszántság.
2. A legfontosabb tapasztalat: a mobil internetezés a legkevésbé sem mobilis. Nagyon is statikus. Hogy a pici képernyőcsökevényen lássak valamit, hogy a nehezen kezelhető körömhegynyi gombokat nyomogathassam, le kell ülni. Hol ül le az ember, ugye? Az autóban (ottan internetezés kilőve, balesetmegelőzésileg), a villamoson (nem jellemző közlekedési eszköze a méregdrága mobilok tulajdonosainak), valamint kocsmában, otthon, munkahelyen. A munkahelyen ott a gép, rendes képernyő, rendes sávszélesség, csak úgy teker a Lickerről a legújabb Jenna Jameson, ráadásul ingyen, ki akarna mobilról internezni drágáért? Otthon ugyanez, majdnem. Maradna a kocsma, ha élne a Földön olyan hülye, aki nekiállna internetezni, amikor sörözni is lehet. (Egyetlen biztos felhasználási alkalmat találtam: étteremben, magányos vacsoránál, lassú konyha/pincér esetén, a következő fogásra várva. Ez egy évben legföljebb három alkalom, erre aligha érdemes egész iparágat építeni.)
A szerzőnél alkalmasabb WAP-célközönség egyébként nem is lehetséges. Internet- és információfüggő, állandóan online akarna lenni, állandóan kommunikálna, és még mozogni is kénytelen, a kelleténél többet. A szerzőnek hiába van WAP-telefonja, azt jobbára csak arra használja, amire való: telefonál rajta. Hétvégente, a kocsmában esetleg megnézi a meccseredményt, ha lemaradt a Híradóról. Előfordult már, hogy mozibamenet ránézett a Pesti Est WAP-jára, sőt egy alkalommal a BUX állását is megtekintette. (E három felhasználási terület, tehát a sporteredmények, programok és tőzsdei adatok továbbítása még értelmesnek tűnik a mobilon, de ez semmivel nem több, mint egy SMS-hírszolgáltatás, kicsit kényelmesebb talán, de hogy forradalomnak nem nevezhető, az zicher.) De hatalmas híréhségű szerzőnknek egyetlen egyszer sem jutott eszébe, hogy liftben, irodában, parkolóban, esetleg dugóban unatkozva megnézzen a mobilján egy-egy belpolitikai hírt, pláne kis színest, viccet, horoszkópot, más baromságot.
3. A 2. pontból némileg következően igen vicces és riasztó a mobilpróféták ama jövőképe, miszerint a közeljövő europolgárai mindent mozgás közben akarnak majd csinálni. Úgy nézne ki Európa, mint egy kokainnal beszórt hangyaboly. Még egyszer: miért akarna mindenki menetközben internetezni, amikor ott lesznek a telepített technológiák mindenfele? Kényelmesebbek, gyorsabbak, kezelhetőbbek. Hát csak le kell ülni valahol. És van még jópár olyan megoldatlan kérdés, amely miatt igencsak korlátozott a mobil eszközök (nem csak az ,,internetes" telefonok, hanem a különböző zsebszámítógépk, PDA-k, palmok) használhatósága. Egyelőre például nem nagyon látszik a billentyűzet-egér párosnál hatékonyabb adatbeviteli és navigációs eszköz. Persze, lesz majd. Valamikor. De nem egy-két év múlva.
4. A ,,XXI. század svájcibicskája" fantázianevű őrület, hogy tudnillik a mobiltelefon lenne a kulcseszköz, amelyre az egész új világ épül, olyan integrációs hóbort, amely szinte minden hirtelen elterjedt, népszerű technológiát elér. Elszabadulnak az ipari fantáziák, és mindenki mindent erre az egyetlen eszközre integrálna, ezzel próbálna mindent megoldani, amíg rá nem jön, hogy a sok funkciótól csak használhatatlan lesz az eszköz, és a technológia szép lassan vagy gyorsan visszatisztul. És arra használják megint, amire való, amire valóban hatékonyan használható. Nekem mindig Hulot-úr multifunkciós kempingautója jut eszembe.
Másik közelítés: scifiírók serege tette az emberiség nagy vágyává a képtelefont. Hogy lássuk, akivel kommunikálunk. A technológia ma már működhetne. De minek? Nem mutatkozik rettenetes igény. És vajon melyik scifiíró gondolta volna, hogy a huszadik század végén egy kép- és hangnélküli, kőkorian egyszerű, írásos kommunikációs forma lesz az egyik legnépszerűbb, leghatékonyabb? Ki gondolta, hogy emailek milliárdjait írogatják egymásnak az emberek?
A svájcibicska hasonlat egyébként majdnem jó. A svájcibicska ugyanis roppant látványosan multifunkciós eszköz, de valójában nagyon kevés dologra jó. Konzervet ugyan lehet nyitni vele, de jobb rendes konzervnyitóval. A dugót is ki lehet vele húzni, de erőlködős, vágja a kezet. Körmöt vágni szinte lehetetlenség. Mást dettó. A kés használata is erősen korlátozott a kicsiny pengehosszúság miatt, például disznót ölni ne próbáljunk svájcibicskával. A svájcibicska eképpen roppant spártai eszköz.
A mobiltelefon viszont remekül használható mobiltelefonálásra. Lehet, hogy erre is rájönnek a guruk hamarosan.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
