A Magyar Sötétista Egyház ajánlata

Farkasfarsang [Kattints a nagyításhoz!]

Angelday, az Index okleveles tesztere az alap D2 megjelenésekor azon siránkozott, hogy szép és jó a játék, de már az első résznek is ilyennek kellett volna lennie. A Diablo 2 persze pillanatok alatt lenyomta anno az eladási listák addigi éllovasait, népszerűsége pedig semmit sem csökkent röpke egy év alatt. Minden sikerjátékhoz kidobnak ilyenkor egy küldetéslemezt, néhány új pálya, új monszterek és fegyverek, aztán annyi. Jó, jó, de unalmas. Mit kaptunk akkor a Blizzardtól, ami újra visszahozhatja ezt a játékot a toplisták élére?

A fekete özvegy és az állatidomár

Kezdjük talán a legfontosabbal! Két új karakterosztály került a játékba, az assassin és a druid. Az assassinról nekem leginkább egy izmos varázslónő jut eszembe, aránylag jó a közelharcban (karakterspecifikus fegyvere pl. egy ilyen kézre csatolható karmos dolog a' la Freddy Krueger), de tud néhány trükkös csapdát, és szívesen varázsolgat, de csak vacsora után.

Pikacsu in action

Bővebb információkkal inkább a druidáról tudok szolgálni, ugyanis ezzel a karakterrel kezdtem neki a játéknak. A hivatalos bullshit szöveget elhagyva ("Scosglen északi erdeiből származnak ezek az erős férfiak, akik...") Pikacsu névre hallgató druidám a nekromantával van leginkább köszönőviszonyban, ám a gyenge fizikumú csontvázhajcsárral ellentétben ütni is tud ha kell. Egy regiment állat áll rendelkezésére, amiket szintjétől függően megidézhet: holló, giliszta, farkas, medve és titkos favoritom, a kacsacsőrű főemlős*, ráadásul maga is képes felvenni farkas, medve vagy katicabogár** alakot. E két képessége (Idézés és Alakváltoztatás) mellett még varázsolni is tud, változatos természeti csapásokkal szórakoztatja a játékost a meteorzáportól a szélviharig, ciános árvizet azonban nem tud. Itt megállnék egy pillanatra, ugyanis a LoD egyik negatívumát éppen a druida sokrétűségében véltem felfedezni, ti. hihetetenül tápos, imho. De erről majd később.

Diablo fertelmes halála Ezért ideges Baal

A Lord of Destruction ott folytatódik, ahol a Diablót abbahagytuk, az egyetlen életben maradt sötétista testvért, Baalt vesszük üldözőbe, aki meghasonlott Oszama bin Ladenként veszi rá a pokol rusnya firgeit mindenféle terrorcselekményekre, öccseinek korai és erőszakos halála miatt érzett fájdalma okán. A történések színteréül a Barbár Felföldet választották a készítők, ahol ha Connor MacLeoddal nem is, de egy rakás új szörnnyel találkozhatunk, illetve további hat küldetést kell teljesítenünk, mielőtt levadásszuk a bosst.

Örömteli újítás, hogy végre 800x600-ban is játszhatunk, ez mondjuk megint egy olyan dolog, aminek már az első részben is benne kellett volna lennie, de emiatt nem kell keménykedni, inkább nevessünk. A nagyobb felbontás a lassabb gépeknél problémát jelenthet, a jelenlegi felállás szerint hivatalosan 233 MHz és 64 MB memória (hahaha!), ezt javaslom minimum duplázni, ha valaki nem képregényre vágyik.

Tudom, anyu: sapka, sál

Mivel a Diablo alapvetően egy gyűjtögetős-hentelős játék, nagy hangsúly van a használati tárgyakon, főleg azok számosságán. Tulajdonképpen az új karakter kipróbálása mellett az új tárgyak iránt érzett mérhetetlen mohóságom tette élvezetessé az első négy actet, hiszen ötödszörre végigjárni ugyanazokat a pályákat baromi szar lenne, ha nem találna az ember mindenféle hülyeséget kis ládikákban, cserepekben meg szörnyekben. A készlet jelentősen bővült, íme egy rövid, ám távolról sem teljes lista:

Új karakterspecifikus felszerelések, amiket csak egy adott osztáyhoz tartozó kari képes használni, ráadásul erősíteni is tudja vele egyes képességeit. Eddig is voltak ilyen tárgyak, de csak a mágusoknak (varázslónő, nekromanta) és a lovagnak, most mindenki kapott valamit.

A Diablo 1-hez hasonlóan előfordulnak limitált számú varázslattal "töltött" fegyverek is, illetve olyanok, amiknél százalékos esély van arra, hogy elvarázsolják magukat bizonyos feltételek mellett.

Megjelentek az ún. "ethreal" tárgyak, ezeket nem lehet javítani, cserébe valami frankó képességgel rendelkeznek, és szép átlátszóak.

A gyűrűkön és az amuleteken kívül ezentúl minden hordható cuccból találhatunk socketed (foglalattal rendelkező) típusút, ráadásul a foglalatok száma is emelkedett (max 5), ezzel jelentősen megnőtt a drágakövek felhasználási területe. Fontos, hogy mágikus tárgyakban is találhatunk foglalatot, így lehetőségünk van tovább erősíteni a tulajdonságait vagy újakat adni neki.

A Diablo hölgyeknek is kellemes szórakozást nyújt

Megjelentek az ún. "jewel"ek (ékszerek) és a rúnák, amiket ugyancsak socketed tárgyakba illeszthetünk, érdekesebb mágikus képességeket kapva, mint az ékkövekkel.

Ugyancsak friss cuccok a különböző méretű "charm"ok, ezeket elég bedobni a hátizsákunkba, és máris élvezhetjük pompás hatásukat, természetesen a tárolásra alkalmas hely rovására.

Ide tartozik még, hogy növelték a városban található ládikánk méretét, elfér benne egy ezerötös Lada izzókészlettel, Taki bácsival, és a Horadric Cube-hoz is van néhány új recept. A tárgyak és a pénzmag szemlátomást jobban potyognak, mint eddig, a mágikus fegyverekkel Dunát lehet rekeszteni egy idő után, szerencsére még használhatók is vannak köztük.

Fontos megjegyeznem, hogy ezentúl két fegyverkombinációt adhatunk meg karakterünknek, és egy gombnyomással (W) válthatunk közöttük; aki már játszott a Diablóval, annak nem kell mondanom, hogy ez mekkora hasznosság. Nagy.

Boldog élet rád csak barátok közt vár

A Diablo 2-ben az olyan karaktereknek (pl. barbár, paladin) akik nem tudtak semmilyen kreatúrát sem idézni, csak egy lehetőségük van, hogy ne egymagukban kelljen végigmászni a pályákat: a bérelhető harcosok. Minden actben lehet egy, az aktuális szinthez mérten használható harcost felvenni, aki az oldalunkon harcol, és az általa megölt ellenfelekért kapott xp (tapasztalati pont) is a miénket gyarapítja. Az alapjátékban ez inkább pénzkidobás volt, mellettem legalábbis egyik sem húzta túl sokáig. Ez a helyzet a LoD-ban gyökeresen megváltozott. A felbérelt karakter a miénk mellett a saját xp-jét is növeli, mi pedig el tudjuk látni fegyverrel, páncéllal és sisakkal. Így már mindjárt más a helyzet, Annor, az Act 1-ben mellém szegődött íjász ugyanolyan szintű, mint én, kiváló minőségű mágikus cuccokkal rendelkezik, és akár egyedül végigjátszhatná a játékot, ha tudná, de nem tudja, hehehe.

Az arcképét ábrázoló ikonba nyugodtan dobálhatjuk a healing potionöket, ha gyengélkedik szegényke, ő pedig sokkal okosabban követ bennünket még a legrafináltabb labirintusban is, azért néha képes elveszni, de lényegesen jobb az AI, mint eddig. Ha meghal, akkor az összes cuccával visszahozhatjuk az életbe némi pénzért a helyi Fight Club-sejt vezetőjénél, ha mi halunk meg, akkor pedig ő is eltávozik, ilyen hűséges típus, na.

Van tehát egy használható segédmunkásunk, és mivel éppen a druidával játszunk, egy halom állat is a segítségünkre lehet. Innentől nagyon vicces az egész. A jelenlegi szintemen van egy varjam, aminek nem sok haszna van, de szépen repül, három farkas, egy mérget köpködő kukac és egy ősi farkas szelleme (mondjuk, ő nem ér igazán, mert nem harcol), tehát egy nyolcfős parti vidám birtokosai lehetünk, és ekkora erővel tényleg bármit le lehet nyomni. Nem számolom össze azt a rengeteg bónuszt, amit Pikacsu kap a körülötte nyüzsgő vadasparktól, plusz a saját előnyeit, ha éppen farkas formát öltött például, de higgyék el, nem kevés, simán váltok quake stílusba, és ezért mondom azt, hogy a druida túl tápos, nem másért. Az eddig kiadott patchekkel jelentősen gyöngítettek ezen az osztályon, de én még mindig erősnek érzem kissé, legalábbis egyjátékos módban, a multi persze egészen más tészta.

A Magyar Sötétista Egyház ajánlásával a szebb jövőért

Ennyi újításra egy másik cég kis túlzással simán rárakta volna a Diablo 3 címkét, és tényleg egy teljesen új élmény a LoD-dal játszani, na jó, nem teljesen, de az is hatalmas dolog, hogy a régi részeken küzdve sem unja magát halálra a képzett diablós, a 800x600 pedig igazi istenáldás, kellett már nagyon. A fentebb kiemelt jóságok, mint a rakás új cucc és főleg a bérelhető karakter gyúrása nagyon bejött. Ha valaki a nyulam életére kérdezné, hogy jobban élveztem-e a játékot, mint ezelőtt, akkor habozás nélkül azt mondanám, hogy igen. Egy szó, mint száz, a Lord of Destruction ajánlott mindenkinek, aki szerette a Diablo 2-t, aki meg nem látott még ilyet, az is vegye meg az eredetivel egyetemben, mert az is kell hozzá. Csikidam.

* Na jó, az nem.
** Ez sem igaz.