Végleg bezár a Geocities

Szomorú hírünk van: a Yahoo pénteken bejelentette, hogy még az idén végleg bezárja a Geocities nevű, személyes honlapokat tároló szolgáltatást. További regisztrációkat már nem fogadnak, a felhasználókat hamarosan tájékoztatják arról, hogyan menthetik el szájtjuk adatait, mielőtt végleg kiebrudalják őket.

Nem lehet eléggé méltóan megemlékezni a Geocitiesről. A Geocities ugyanis nem egyszerűen ingyentárhely volt, azok között is az egyik első, hanem teljes paradigma: az önkifejezés, a kísérletező kedv, a bátor kezdeményezések, a vakmerő dizájn, vagyis a web hőskorának jelképe; ezzel együtt az irtózatosan béna, amatőr, sőt kontár módon összebarkácsolt, szedett-vedett, merényletszámba menő weboldalak gyűjtőhelye. A Geocities maga volt a perszonál hómpédzs. Halála a perszonál hómpédzs halála.

Barátunk, a blink

A Geocities 15 évvel ezelőtt indult, nagyjából azzal egy időben, hogy a Tim Berners-Lee lerakta a html, a weboldalak által használt leíró nyelv alapjait. 15 évvel ezelőtt nem volt egyszerű saját szájtot létrehozni. Kellett hozzá méregdrága számítógép, és legalább adminjog valami Unix-szerveren. A doménregisztráció nem volt sem egyszerű, sem olcsó, és még html-ezni is meg kellett tanulni. Ehhez a Geocities a korabeli többi szájthoz hasonlóan természetesen segítséget is nyújtott. Háttérképek hozzáadása! Számozott listák létrehozása! Félkövér betűk! Dőlt betűk! Ugrás egy másik rendszeren található dokumentumra (ez volt a link)!

És a legfontosabb, a blink tag, ami az animált gifekkel együtt évekre meghatározta minden rendes perszonál hómpédzs kinézetét – annak ellenére, hogy a kézikönyv felhívta rá a figyelmet: a blinket csak módjával tanácsos használni.

A készen kapott, de testre szabható és ezzel szabadidős html-ezésre ösztönző oldalak tömegével vonzották az önmegvalósításra, a világ előtti megmutatkozásra vágyó felhasználókat. Bizony, daliás idők voltak azok.

Athéntől Hollywoodig

A Geocitiest azért hívták Geocitiesnek, mert a fejlesztő-tulajdonos, a Beverly Hills Internet nevű dél-kaliforniai cég úgy gondolta, város- és régiónevekkel segít tartalmilag rendbe szedni az ingyenoldalakra (a.k.a. free web presence) vágyó csürhét. Akit az irodalom és a filozófia érdekelt, és annak kívánta szentelni perszonál hómpédzsét, az Athénba regisztrált; akit a filmek, az Hollywoodba, akit a gasztronómia, az a Napa-völgybe, akit az ufók, az az 51-es körzetbe, és így tovább.

Az egyszerre nagyvilági és együgyű ötlet annyira bevált, hogy a Geocitiesnek egy év alatt, 1994-ről 1995-re sikerült napi hatmilliós oldalletöltést produkálnia, és 1997-re az ötödik legnépszerűbb szájt volt a neten. Annak ellenére hogy ugyanabban az évben nagy felháborodás közepette elkezdett hirdetéseket elhelyezni a felhasználók oldalain.

Az egy évvel későbbi tőzsdei bevezetéskor a 17 dolláros névértékű Geocities-részvényekért 100 dollárnál is többet adtak a befektetők, és amikor a Yahoo 2,9 – más források szerint 3,56 – milliárd dollárért megvásárolta a céget, a Geocitiesnek több mint egymillió felhasználója volt. Akik persze nem egyszerű felhasználók voltak, hanem lelkes, aktív tartalomgyárosok . Bármely mai szájt a fele hirdetési bevételét adná értük.

„A Geocities definiálta és terjesztette el a közösséget a weben" – nyilatkozta a Yahoo akkori elnöke, Jeff Mallett, aki annak örült a legjobban, hogy a Geocities megvásárlásával a Yahoo tizedével megnövelte felhasználóinak számát, nem számítva a két tábor közötti átfedéseket. Azok a daliás idők egészen 2000-ig tartottak, amikor is a dotkomlufi közismert körülmények között kipukkant, és a milliárdokért megvásárolt Geocitiestől a Yahoo akkor sem tudott volna megszabadulni, ha fizet érte.

Hiába próbálta a Yahoo ébren tartani a kezdeti érdeklődést, a Geocities 2001-től hullámvölgybe került, és ott is maradt: jött a konkurencia, mint a Tripod, az Angelfire, vagy itthon az Extra és az SWI, a doménregisztráció is egyszerűbb és olcsóbb lett, és megjelentek a profik webszájtkészítők, akik végleg száműzték a webről a 3d-s horizontal barokat, az animált gifeket és a zöld alapon piros, villogó szövegeket. Nem is beszélve a web 2.0-ről, a blogokról és a közösségi szájtokról, amelyek nemes küldetésből napi rutinná silányították a webes jelenlétet, és az exhibicionista individuumok tömegéből, mert a Geocities alapjában vége mégis csak az volt, saját elképzeléseiknek megfelelő közösségeket kovácsoltak.

A Geocities halott, de emléke tovább él a modern dizájnban, olyan főhajtások formájában, mint Bruce Lawson 2004-ben született, "Geocities 1996' című munkája. Hajtsunk fejet előtte.