Szegény ember iTunesa

Elhatároztuk, hogy csak azért is megtaláljuk az egyszeri szegény magyar ember iTunesát, aminek a puszta létezése megdönti a kérdőív tanulságát, és megkérdőjelezi a fájlcserélők szavahihetőségét. Olyan online zeneboltot kerestünk, ahová beengedik a magyarokat, olcsóbban tölthetünk le zenét, mintha a sarki boltban vennénk meg a cédét, a választék pedig összemérhető egy fájlcserélő hálózatéval.

Tízből nulla

Az ismertebb nevekkel kezdtük a sort: az AmazonMP3, több mint tízmillió, másolásvédelem nélküli dalt tart a kínálatában, darabja 89-99 cent, albumok 5-10 dollárért tölthetők  – de csak ha angol, amerikai vagy német vagy. Aztán ott a Google-lel szövetkező, egyébként Apple-tulajdon Lala.com, nyolcmilliós kínálattal, és 10 centes dalokkal – hamar kiderül, hogy csak amerikaiaknak.

Hasonlóképpen jár az ember a Napsterrel, ami anno 1999 táján az első igazán elterjedt fájlcserélő volt, később beperelték pár tízmillió dollárra, bezárták, a helyét felszántották és behintették sóval, majd fizetős boltként nyitották újra pár éve. A Rhapsody (benne a Yahoo Music Unlimited), szintén nyolcmillió számból álló kínálattal jön, meg 14 napos ingyenes próbával, de annyira mégsem unlimited, mint mondja, csak amerikaiak vásárolhatnak.

A Microsoft Zune Marketplace-e nem megy, az iMesh (egy újabb illegális, vagy legalábbis szürkezónás fájlcserélőből lett bolt) csak a szabadon terjeszthető zenékhez enged hozzáférni, a vásárlás csak a tengerentúlról engedélyezett. A 7digitalba nem engednek be magyarként, a Puretracksbe szintén nem, és már éppen kezdtünk nagyon elkeseredni, amikor belefutottunk a PayPlay.fm-be, ahol végre szabad volt a vásár, több mint kétmillió mp3 fájl között. Amelyek mind egy szálig kis, független kiadókhoz tartozó zenészek művei, magyarul sosem hallott előadók sosem hallott számai, persze ettől még lehetnek jók (sőt!), de hát alapvetően nem ezért jöttünk.

Eddig (az iTunesszal együtt) tízből nulla a net legnagyobb, legismertebb zeneboltjainak produkciója, aminél azért a legendás magyar pesszimizmussal együtt is jobbra számítottunk.

Tizennégyből nulla

Második nekifutásra a MacLife iTunes-alternatívákat bemutató és tesztelő cikke nyomán indultunk el, és négy olyan tippet kaptunk, amit eddig nem próbáltunk. A Wal-Mart a szokásos USA/Kanada duón kívül Dél-Amerikát és a Távol-Keletet is kiszolgálja, de Európában csak a briteket; újabb strigula a “nem nyert” oszlopban.

Az Amie Street beenged, de az albumok nagy részénél (a top25-ös listában például 19 lemeznél) rögtön elutasít, egyébként az árak szimpatikusan alacsonyak (20-50 cent egy szám), de a kínálat itt is főként kis, független kiadók zenéiből áll, felfedezni lenne érdemes idejönni, nem meghatározott céllal vásárolni.

A Masterbeatre is simán be tudunk jutni, és ha DJ-knek keresnénk zeneboltot, örömtüzeket is gyújtanánk az egymillióféle elektronikus zene, remixek keveréséhez külön megvehető zenei alapok és énekszólamok, meg a veszteségmentes .wav formátum láttán (az árak mondjuk picit magasak, 1-3 dollár között van egy szám), de csak egyetlen zenei stílus kedvelőit szolgálja ki a bolt, ami a mi szempontunkból a legjobb esetben is félsiker.

Végül az utolsó reménysugár az Emusic-nál csillan fel, ami ip-cím alapján észreveszi, hogy át kell irányítania az európai boltba, aztán mivel EU-tagországból való vagyok, végre egyszer a kiválasztottak belső körébe tartozónak érezhetem magam, és boldogan adom meg a bankkártyám számát. Hatmillió szám az iTunes-árak feléért, plusz 45 ingyenes letöltési lehetőség, itt van már a Kánaán a kanyarban.

Aztán két dolog történik egyszerre: a regisztráció közepén egy hibaüzenettel elszáll az egész, és abban a pillanatban érkezik egy sms, hogy a biztonság kedvéért azért 3200 forintot zároltak a számlámról. Ezen a ponton jutottam el addig, hogy bosszúból felmentem a Pirate Bayre, és letöltöttem az első kezem ügyébe eső albumot, vállalva, hogy ezért pokolra jutok, ahol vérszomjas Artisjus-ügyvédek szaggatják majd darabokra a testem.

Tizenkilencből nulla

Ha tovább keresgéltem volna, valószínűleg találok olyan online zeneboltot, ahol egyszerre van meg a választék, az alacsony ár (mondjuk ezzel nem volt gond szinte sehol), és be is engednek, de a 14-ből nullás eredménnyel már valószínűleg messze túlbecsültük a warezról pénzes letöltésre átállni próbáló egyszeri fájlcserélő türelmét. Hogy miért zárnak ki a nagy nemzetközi online zeneboltok ilyen szigorúan mindenkit, aki nem amerikai vagy legalább kanadai vagy nyugat-európai, arról szemérmesen hallgatnak a FAQ-k és az érintett cégek ügyfélszolgálatai is.

Azt tudjuk, hogy a magyarokat különösen nem szeretik az online boltok a sok hitelkártyacsalás miatt, de itt inkább az állhat a háttérben, hogy kicsi és megbízhatatlan piacokért nem vállalják be az online boltok, hogy a zenék licenceit minden országra megvegyék. Akkor nézzünk körül a magyar boltok között, hátha.

Bár itthon az online zenebolt az esetek többségében azt jelenti, hogy egy olyan weboldal, ahol lehet cédéket rendelni, azért akad fizetős, legális letöltést kínáló bolt is. Ezekből egészen más okok miatt fordultunk ki pillanatokkal azután, hogy betértünk volna, mint a külföldiekből.

A Songo.hu-nál a nyitó „A szolgáltatás nem kompatibilis iPhone és iPod lejátszókkal” felirat riasztó volt ugyan, de azért benéztünk: a választék bíztató, az árak nem annyira. Vannak ugyan csábító, 2-300 forintos albumok, de a friss, toplistás darabokat simán 3-4-5 ezer forint környékén kínálják, ami olyan szinten nem épeszű dolog, hogy hirtelen csak a politika világából tudnánk rá hasonlatot mondani, azt meg kár lenne idekeverni.

A UPC zeneboltja csak azoknak van nyitva, akik már kábeltévés-telefonos vonalon a cég ügyfelei (egyébként havi 850 forintos átalányért lehet töltögetni), köszönjük, de ebből nem kérünk. A T-Online track.hu-ja bezárt, a Zenemania szintén, a dalok.hu pedig olyan ronda és átláthatatlan, hogy az embernek menten elmegy a kedve a vásárlástól (egyébként itt csak magyar zenék vannak 100-200 forint per szám áron, és elképesztően szórakoztató dolog szörfölni közöttük Robertótól a mulatós masszőrtől Tajti Boyig, meg vissza).

K.O.

Kísérletünk tehát katasztrofális eredménnyel járt: egyetlen boltot sem találtunk, ami kiváltotta volna a fájlcserét; vagy a választék vagy a hozzáférhetőség vagy az ár nem stimmel.

Szóval kedves Apple (vagy kedves akárki más), tessék megcsinálni nekünk a magyar iTunest (vagy akármilyen más zeneboltot), mert jelenleg Teréz anya, Mátyás király és Batman egyenes ági leszármazottain kívül aligha lehet reálisan elvárni bárkitől, hogy a fájlcserénél minden szempontból gyengébb szolgáltatást nyújtó online zeneboltokat válassza, még ha meg is lenne benne a hajlandóság, hogy fizessen a zenéért.