Átereszt a kínai Nagy Tűzfal

Ma már természetesnek vesszük, hogy a mobiltelefon segítségével megtalálunk egy közeli éttermet, és nyaralás közben fényképeket töltünk fel a Facebookra, hogy a barátaink is lássák, merre járunk. Kínában azonban nem egyértelmű a helyzet, mert a hatóságok sok külföldi weboldal elérését blokkolják. Leteszteltem a hatóságok szigorát, és megpróbáltam nem elveszni a húszmillió lakosú Sanghajban, ahol most van a világkiállítás.

Hungaricus ite domum

Kínában állami cenzúra van, aminek az a célja, hogy a lakosság ne olvasson véres megtorlásokról (pl. Tienanmen tér), túlkapásokról, vagy az egypártrendszer hátrányairól. A világ legnagyobb tartalomszűrő rendszerét ültették rá az internetre, ami megnehezíti a külföldi webes cégek Kínában való működését. AWikipedia listáján is látszik, hogy néha letilják, néha újra engedélyezik egy-egy weboldal elérését.

2010 legnagyobb kínai botrányának főszereplője a Google, amely egy hekkertámadás miatt először kivonult Kínából, majd visszament a hongkongi szerverein át. Ezután nem is volt kérdéses, hogy egy Google Android rendszerű mobiltelefonnal teszteljem-e a Nagy Tűzfalat, hogy mennyire nehezíti meg egy átlag turista mobilozását.

Ti mind egyéniségek vagytok

Két nagy kínai mobilszolgáltató van, a China Unicom és a China Mobile. Az utóbbiról azt kell tudni, hogy egyedi 3G-technológiát használ, amely nem kompatibilis az európai készülékekkel. Telefonálni lehet, a mobilnet is működik, de csak  a 2G-hálózaton. Akármilyen kiváló a készülék, legfeljebb 250 kilobites letöltési sebességet lehet elérni a China Mobile hálózatán.

A mobilcég felkészült a külföldi felhasználók fogadására, csak minimális helyi segítséget kellett igénybe venni, a kártya feltöltésekor. Az ügyfélszolgálat munkatársai tökéletes angolsággal és maximális türelemmel magyarázták el, hogy miként tudom aktiválni a 2 gigabájtos adatcsomagot. A mobil beállítása nehezebb volt, mert – talán éppen a cenzúra miatt – több paramétert kell megadni.

Boldogok a sajtkészítők

Eleinte úgy tűnt, hogy minden rendben lesz. A Motorola Milestone lazán betöltötte a Google térképszoftverét, és hamar kiderült, hogy Kínában ez a legfontosabb. Sanghaj hatalmas város, és ami a térképen csak néhány blokknyi távolságnak tűnik, az a valóságban akár egy óra séta is lehet. A Google Maps angol és kínai karaktereket is megjelenít, tehát a turista meg tudja keresni, hogy merre van a Jin Jiang Hotel, az angolul egy kukkot sem értő taxis pedig le tudja olvasni róla azt, hogy 錦江飯店.

Ügyesen kihasználható a népszerű Foursquare nevű navigációs szoftver is, amivel a júzer folyamatosan közölheti a tartózkodási helyét. Ettől nagyobb biztonságban éreztem magam, hiszen ha bármi történne velem, megvan a legutolsó tartózkodási helyem. A jó éttermek nevét sem kellett lejegyzetelni, mert a Foursquare egy gombnyomással rögzíti a helyet.

Több gond van a közösségi portálokkal, Kína ugyanis blokkolja a Facebookot, a Twittert, a Tumblrt. Először a Google portált sem tudtam elérni, de hamar hozzászoktam, hogy a hongkongi Google.hk cím beírásával kell kezdeni. Sajnos a Gmail még így sem volt elérhető, márpedig enélkül az Android operációs rendszer félhalott; nem működik a levelezés, a chat, és az online szoftverbolt sem. A Nagy Tűzfal hatékony, de szerencsére hamar kiderült, hogy nem eléggé.

Egyedül a Facebook.com teljes elérését nem tudtam megoldani, úgy tudom a közösségi hálózat vezetői még vizsgálják, hogy miként lehetne belépni a világ legnagyobb internetes piacára. Az iWiw viszont nem keltette fel a kínai hatóságok figyelmét, betöltődik a mobilon. A Twitter a magyar Turulcsirip.hu oldalon át simán elérhető, az utazás közben készített képek pedig feltölthetők az Indafotó vagy a Flickr tárhelyére.

A Gmailt csak azzal tudtam megjavítani, hogy töröltem és újra beállítottam a postafiókot. Felmerült bennem, hogy a bejelentkezési adatokat talán nem csak a Google szerverei rögzítették, mert hónapokkal korábban hasonló problémáról számoltak be külföldi újságírók, akik szerint feltörték a levelezésüket. Egészen biztos, hogy otthon megváltoztatom a jelszavakat, de muszáj volt belépni a Gmailre, hogy tudjak Gtalkon csevegni, és letölteni néhány szoftvert, amelyek megkönnyítik a sanghaji életet.

Az Everyday Chinese nevű program néhány fontos kifejezés kínai kiejtését mutatja meg, és hangosan ki is mondja azokat. Erre volt a legkevésbé szükség, mert a kínai akcentusom csapnivaló, az angolul nem tudó sanghajiakkal pedig úgyis lehetetlen kommunikálni. A metrótérkép viszont jól jött, hogy a 420 kilométernyi metróvonalon meg tudjam tervezni az utamat, és az időjárás-előrejelző program is nélkülözhetetlennek bizonyult az esős évszakban.

Felkészületlenül, épp csak a Wikipedia bejegyzését átolvasva érkeztem meg Sanghajba, mert abban bíztam, hogy a mobilom és a helyiek útba igazítanak. Ez így is volt, eljutottam a Bundra, ahonnan jól láthatók a kivilágított felhőkarcolók, a Fake Marketre, ahol hamis Rolexre lehet alkudozni, és a régi városközpontba, a Yuyuan kertbe. Meglepő szituációkban segített a mobil, például a pincérek többsége nem ismerte a rice angol szót, de a Google képkeresőjével pillanatok alatt megtaláltam egy maréknyi rizs képét, és azonnal leesett nekik, hogy köretet szeretnék.

Aki mobillal szeretné megkönnyíteni a kínai kirándulását, annak érdemes szereznie egy kártyafüggetlen okostelefont, és venni egy helyi SIM-kártyát, mert a roaming tarifa jelentősen megnövelheti az utazás költségét. A tesztből kiderült, hogy kínai Nagy Tűzfal erőteljes, és kitűnően védi a Kínai Kommunista Párt érdekeit, irányelveit. A nyugati turista azonban át tud hatolni a falon, ha nagyon muszáj.