A kutató több példát is hoz arra, hogy a lájkoló gomb egy weboldalon hogyan gyűjthet adatokat. Az első esetben a felhasználó regisztrált tag a Facebookon, ekkor a más hasonló weboldalaknál már megszokott módon az illető számára generálnak egy egyedi, azonosító sütit, ami lehetővé teszi például, hogy bejelentkezéskor az oldal felismerje a felhasználót.
De a süti nemcsak akkor működik, ha a felhasználó a Facebookra akar bejelentkezni, hanem akkor is, ha olyan oldalt látogat meg, ahol be van ágyazva a tetszik gomb. Ha rákattintanak, akkor természetes módon regisztrálják a választást, de a Facebook akkor is kap információkat, ha nem lájkolnak. Az igazán elgondolkodtató az, hogy a Facebook a tetszik gombok segítségével bárki mozgását követheti, nem szükséges az illetőnek regisztrált tagnak lennie.
A lájkoló gombok gomba módra szaporodnak, és ez azzal jár, hogy a Facebooknak nem kell a saját felületére csábítani a netezőket, hogy a sütiket elhelyezzék náluk, az egyre divatosabb és lassan kötelezővé váló beágyazás folytán minden weboldal önként küldi el a látogatói adatait a közösségi oldalnak. Az, hogy ezekkel az adatokkal (főként a nem regisztrált tagok adataival) mi történik, nem tudni, de ismerve a Facebook eddigi botrányait, sokak szerint elképzelhető, hogy ezeket a statisztikákat akkor is felhasználják, ha egyébként ezt tagadják.