A történet idén májusban kezdődött, amikor Doktorits András, a budapesti Sylvester János Protestáns Gimnázium informatikatanára topikot nyitott a Törzsasztalban. "Egy gimnázium tanáraként vak diákunknak olyan olcsó diktafont keresünk (ajándékba még jobb lenne), amelyik pedál segítségével leállítható." - írja a topikindítóban.
Többen is jelentkeztek, hogy szívesen adnának mikrokazettás diktafont a másodikos diáknak, a lényeg azonban épp a lábkapcsoló lett volna, hiszen, mint a Dokia néven szereplő Doktorits András írja, így "diktálás közben, amikor számítógépbe írja a tanulnivalót, nem kell megkeresnie (kitapogatnia) a diktafont". Sajnos azonban egy ilyen lábkapcsolós diktafon több mint százezer forintba kerül, a topiklakók ezért arra az elhatározásra jutottak, hogy saját hatáskörben oldják meg a problémát.
Saját tervezésű lábkapcsolót építettek
|
A saját tervezésű pedál
|
Slr talált olyan diktafont egy műszaki boltban, melyet lehet pedállal vezérelni, és megmérte, hogy milyen jelekkel irányítható a készülék. Qqberci vállalta, hogy Slr mérései alapján megépíti a pedált, melyet sikeresen el is készített - méghozzá anélkül, hogy egyszer is látta volna a diktafont. A remekül működő berendezés nemcsak a szalag szimpla megállítására alkalmas: a pedálba szerelt négy mikrokapcsolóval előre-hátra lehet tekerni a szalagot, illetve lejátszani és megállítani, attól függően, hogy milyen irányba dönti a lábát a felhasználó.
Összegyűlt a diktafonra való összeg
Az Aiwa diktafonra gyűjtést szerveztek, Rali vállalta az adományok összeírását és kezelését. Mindössze egyetlen hónap alatt összegyűlt a szükséges összeg: 24 topiklakó küldött 42 ezer forintot. Ebből bőven tellett a húszezres diktafon mellett kazettákra, tartalék akkura és hordtáskára is, a maradék hatezer forintot pedig a csomaggal együtt átadták a megilletődött Évinek.
Váratlan fordulat
|
A teljes szett
|
Itt egy apróbb happy enddel véget is érhetne a történet, a dolgok azonban szeptemberben kellemetlen fordulatot vettek. Évi a diktafon segítségével sem volt képes tartani a gimnáziumi oktatás tempóját, ezért az új tanévet már ismét a Vakok Intézetének iskolájában kezdte. A gazdátlanná vált diktafon a gimnáziumban maradt, a tanárok a Vakok Intézetének szeretnék odaadni. A Törzsasztalban összegyűltek azonban azt szeretnék, hogy Évi kapja meg és használhassa a készüléket, hiszen neki gyűjtötték a pénzt és azért dolgoztak, hogy az övé legyen. Évi minderről keveset tud, mivel öreg számítógépe és a rajta levő programok alkalmatlanok arra, hogy ő is internetezni tudjon, és beszélgessen a topik lakóival.
Internetes számítógépet állítanak össze
A pedált saját pénzéből, "társadalmi munkában" építő Qqberci - aki nem kívánt saját nevén szerepelni e cikkben, de annyit elárult, hogy informatikai auditorként dolgozik - úgy döntött, hogy nem hagyja ennyiben a dolgokat. Most egyfelől azért kampányol, hogy Évihez kerüljön a diktafon - ezt bizonyosan eléri, hiszen a készüléket ő és a Törzsasztalosok adományozták a kislánynak, nem pedig valami absztrakt, jótékony célra.
|
Évi
|
A topiklakók eközben Qqberci felhívására újabb gyűjtésbe kezdtek, hogy Évinek legyen internetezésre alkalmas gépe. A kislány jelenlegi számítógépe alkalmatlan erre a feladatra: "a képernyő-felolvasó programja Windows felületen nem működik, vagyis Évi nem tud böngészni a neten" - foglalta össze Slr a problémát. Raliék ekkor elkezdték összeírni az újabb adományokat, Qqberci pedig nekiállt kideríteni, mi szükséges ahhoz, hogy Évi tudjon internetezni. Jelenleg a rendszerterven dolgozik, szabadidejében pedig a hazai PC-gyártóknál kampányol, hátha valamelyik nagyvállalat megajándékozza Évit egy géppel.
Sorozatgyártásban készülhet a lábpedál
Évi esete nem egyedi: sok látássérült diák tanulásához tudna segítséget nyújtani a lábkapcsolós diktafon. Qqberci ezért a pedál leírásával megkereste a Fővárosi Oktatástechnológiai Központot, hogy segítsenek gyártót találni. Elképzelhető, hogy valamelyik gépműhellyel rendelkező középiskola be tudja illeszteni a kisszériás gyártást a tanmeneti munkák közé, így a lábpedál sorozatgyártásban készülhetne. A több tízezer forintos diktafont persze így is meg kell vásárolni, a százezer forintba kerülő gyári lábpedál azonban kiváltható lenne a néhány ezer forintos gyártási költségű házi fejlesztéssel.
Esélyegyenlőség a hálózaton
| |
A megfelelő számítógéppel és felolvasó programmal felszerelt vak emberek számára az internet biztosíthatja az egyenlőséget, hiszen a látókhoz hasonlóan óriási mennyiségű textuális információt érhetnek el. Míg a napilapokat braille-változat hiányában nem tudják elolvasni, azok internetes változatával ők is hozzájutnak a legfrissebb hírekhez. Az online fórumokon, levelezőlistákon virtuális jelenlétük semmiben sem különbözik látó társaik részvételétől. A vakok nem használnak egeret, és internetezni is nem-grafikus (Lynx) böngészővel szoktak. Azok a csilivili, sok képpel, animációval felszerelt weboldalak, melyek csak a böngészők legfrissebb verzióival elérhetők, kirekesztik olvasóik közül a sok más helyzetben is hátrányba kerülő vakokat, noha épp az internet lenne az a média, mely biztosíthatné egyenlőségüket.
|
|
5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!