Egyre lassul
Az TCP protokollt (Transmission Control Protocol) a hetvenes években fejlesztették ki, és 1982-ben vezették be az akkori amerikai egyetemközi hálózaton.
A TCP az állományokat nagyjából 1500 byte-os csomagokra bontja, a csomagok fejlécében szerepel a küldő és a címzett azonosítója. Amikor a küldő továbbít egy adatcsomagot, megvárja, míg a címzett visszajelez, hogy a csomag rendben megérkezett, és csak ezután indítja a következőt.
Ha nem érkezik visszajelzés, újra próbálkozik feleakkora sebességgel, majd így folytatja, egyre lassabban és lassabban, amíg nem sikerül az átvitel. Emiatt még apró hibák is nagyon le tudják lassítani a rendszert.
Ugyanaz a méret
A Fast TCP ugyanazt a csomagméretet használja, mint a hagyományos TCP, így azt az internetes forgalmat jelenleg biztosító számítógépek ugyanúgy képesek kezelni. Az eltérés az adatokat küldő gép hardverében és szoftverében van, ez ugyanis folyamatosan méri, hogy mennyi időbe telik egy-egy csomag átvitele és milyen gyorsan érkeznek meg a visszajelzések.
Ezáltal fel tudja fedezni a vonal hibáit, és korán felismeri az várható esetleges adatvesztést is. A Fast TCP szoftver így ki tudja számolni, mi az a legnagyobb sebesség, amit a csomagok elvesztése nélkül fenn lehet tartani.
8,6 gigabit másodpercenként
A rendszert tavaly novemberben próbálták ki először a gyakorlatban. A Caltech, a Stanford és a Genf közelében található CERN intézet kutatói tízezer kilométeres távon küldtek adatokat a kaliforniai Sunnyvale-ből a CERN-be. Az elért átlagos adatátviteli sebesség 925 megabit volt másodpercenként. Hagyományos TCP-vel csak 266 Mbit/s sebességet értek el ugyanezen az útvonalon.
Tíz Fast TCP rendszer összekapcsolásával a kutatók több mint 8,6 gigabitet tudtak továbbítani másodpercenként, ez a jelenlegi szélessávú kapcsolatok sebességének több mint hatezerszerese.
A technológiában többen meglátták az üzleti lehetőséget: a Caltech már tárgyal a Microsofttal és a Disneyvel lehívásos videószolgáltatás elindításáról.