Ingyen szélessáv egész Amerikában

Újabb akadály hárult el az egész Egyesült Államokat lefedő ingyenes vezeték nélküli internethálózat kiépítése elől a múlt héten. A szövetségi hírközlési hatóság, az FCC vizsgálatai arra jutottak, hogy a kérdéses tartomány használata nem zavarna más, közeli hullámsávokon működő szolgáltatásokat.

Az FCC egy ideje azt fontolgatja, hogy elárverezi a 2155 és 2175 MHz közötti frekvenciatartományt, és a pályázat nyerteseit arra kötelezi, hogy ingyen nethozzáférést biztosítsanak rajta.

A sávot korábban a szolgáltatók mikrohullámú eszközei használták, majd 2000-ben félretetették a később bevezetendő AWS-3 (Advanced Wireless Services, mikrohullámú adatátviteli szabvány) céljaira, aztán úgy is hagyták. Erre a használaton kívüli tartományra figyelt fel még 2006-ban John Muleta, aki elég közel volt a tűzhöz: Bill Clinton és George Bush elnöksége alatt is az FCC-nél dolgozott, sőt egy időben a szervezet drótnélküli alosztályának vezetője volt.

Muleta gyorsan meg is alapította a az M2Z Networks nevű céget, kifejezetten azzal a céllal, hogy rátegye kezét a használatlan sávra, és az amerikaiak 95 százalékához eljuttassa az ingyen szélessávú netet. (Az M2Z a "move to zero" rövidítése, ami azt jelenti, hogy a cég az adatátvitel költségeit nullára szeretné redukálni.) A hirdetésalapú üzleti modellhez - az ingyenesség fejében dől a reklám - sikerült is néhány jó nevű kockázatitőke-befektetőt megnyernie, köztük a Kleiner Perkins Caufield & Byerst, a Charles River Venturest és a Redpoint Venturest, amelyek rengeteg szilícium-völgybeli techcég felvirágoztatásában játszottak szerepet a Google-től a MySpace-ig. A ravasz szakember még a cég összbevételeinek 5 százalékát is felajánlotta a kormánynak, ha nem kell végigmennie az ilyenkor szokásos engedélyeztetési eljáráson, de a kormány hajthatatlan volt, és tavaly elutasította a tervet.

Ha ingyenes, akkor bonyolult

Az ingyenes netelérést, bármennyire is örülne neki a lakosság érintett 95 százaléka, nem egyszerű megvalósítani. Bár az Egyesült Államokban és máshol is voltak hasonló kezdeményezések, különböző okokból mindegyik elbukott. Városi szinten Houston, Chicago, St. Louis és San Francisco is kísérletezett ingyennettel - egyik projektből sem lett semmi, annak ellenére, hogy az egyes városok vezetése melléjük állt, és a szakértők is egyre többet emlegetik az internet közműjellegét, vagyis hogy az elérésnek valahogy úgy kellene működnie, ahogy a közvilágításnak, vagy legalább az ivóvízellátásnak. (A nehézségekről tavaly szeptemberben Tim Wu írt mélyen szántó okfejtést a Slate-re.)

A finanszírozás nehézségei, a PPP-projektek (köz- és magánszféra együttműködésén alapuló programok) bonyolultsága mellett az egyik legnagyobb akadály a létező szolgáltatók üzleti érdekeinek sérelme: nem nehéz belátni, hogyha mindenki ingyen használja a szélessávú netet, a klasszikus szolgáltatók bezárhatják a boltot.

Nemes hagyomány tehát, hogy a piacvezető szolgáltatók minden erejüket latba vetve lobbiznak a különböző ingyennet-kezdeményezések ellen. Az M2Z terve ellen Amerikában a leghangosabban a CTIA, a mobilipari szereplők szövetsége kelt ki: a szervezet a hasonló ingyennet-kezdeményezések (NetZero, Juno) kudarcára hivatkozva váltig állítja, hogy a hirdetésalapú modell halálra van ítélve.

A T-nek nem tetszik

Egy konkrétan ellenérdekelt cég, a T-Mobile USA legfőbb érve a terv ellen az, hogy a szóban forgó frekvenciatartomány használata zavarná a már létező szolgáltatásokat. Az AWS-3 céljaira félretett sáv közvetlen szomszédságában található AWS-1 tartományra (1710-1755 MHz, illetve 2110-2155 MHz) az FCC 2006 augusztusában írt ki pályázatot, és a blokkok nagy részét a T-Mobile szerezte meg saját 3G-s szolgáltatásainak.

Az FCC mostani vizsgálata, amely a T-Mobile, az M2Z, az AT&T és a Nokia képviselőinek jelenlétében zajlott szeptember elején, azt bizonyítja, hogy az M2Z által igényelt tartományban kommunikáló eszközök nem zavarnák a T-Mobile 3G-jét, sőt a jelentés arra is kitér, hogy a teszteket kifejezetten rossz feltételek között végezték, vagyis valószínűbb körülmények között még ennél is kevesebb interferencia lenne mérhető. Egy akadály leküzdve.

Az FCC elnöke, Kevin Martin most azon iparkodik, hogy elfogadtassa a szervezet tagjaival a spektrumra kiírandó pályázat feltételeit. Ha ki is írják, legkorábban jövő nyáron lehet belőle valami. Közben a T-Mobile húzza az időt: arra hivatkozva, hogy az eredmények közzététele az FCC-nek öt hetébe került, most harminc napot kér a válasz megfogalmazására.

Az biztos, hogy ha lesz is ingyen szélessáv Amerikában, nem egyszerre lesz, a 95 százalékos lefedettséget valószínűleg tíz év alatt kell elérnie a nyertesnek. Arról nem is beszélve, hogy a szolgáltatónak szűrnie kell majd a pornót, szóval lehet, hogy lesz, akinek még ingyen sem kell.