Kik lehetnek a Google riválisai?

Google, nem Google?

Január végi adatok alapján, az internetes keresésnél a felhasználók 47,5 százaléka a Google-t, 28,1 a Yahoo-t, 10,6 a Microsoftot használta. A maradék 13,8 százalék számos kisebb cég között oszlott el. Két tény tűnik egyértelműnek: egyrészt a három „nagy” uralja a terepet, másrészt változatlanul a Google a legnépszerűbb.

Még akkor is, ha egyesek, például az óriás tevékenységét monitorozó Google Blogoscoped alapító-szerkesztője, az AltaVista kilencvenes évekbeli tündöklésére és bukására emlékeztető stuttgarti Philipp Lenssen úgy véli, hogy ez nem tart örökké. Mert az AltaVista is sikeresnek tűnt, mígnem 1998-ban jött egy akkor még ismeretlen cég egy új keresőalgoritmussal…

De mitől lehet jobb az online keresés?

Gyorsabb gépektől, nagyobb számítási kapacitástól. Speciális kérdésekre is választ találó algoritmusoktól. A kutatásfejlesztésbe önként bekapcsolódó felhasználóktól. Vagy – valószínűleg – mindezektől együtt. Többen kísérleteznek a felsorolt lehetőségekkel, de a nagy riválisnál jobbat eddig még egyiküknek sem sikerült létrehozniuk.

Nyelvtechnológia és önkéntes humán erőforrás

Lenssen szerint kulcsfontosságú a nyelvtechnológia fejlődése. Ha egy rendszer képes lesz akár többsoros kérdéseket is teljes egészükben megérteni, véget ér a kulcsszavas keresés aranykora.

Csakhogy ehhez komoly mesterséges intelligencia szükséges – nyilatkozta egy februári konferencián az MI térnyerését a közeljövőre prognosztizáló Google-társalapító Larry Page.

A Palo Alto Kutatóközponttal (PARC) együttműködő San Francisco-székhelyű Powerset természetesnyelv-feldolgozó algoritmusokkal kísérletezik, és azt várják, hogy majdani termékeik alapjaiban fogják megváltoztatni az ember-gép interakciót.

Jimmy Wales, a Wikipédia társalapítója új keresőjüktől, a sokkal egyszerűbb megoldást alkalmazó Search Wikia-tól vár csodákat. Működéséről ugyan szinte semmit nem árul el, azt viszont többször nyilatkozta, hogy folyamatos kapcsolatban vannak a felhasználókkal, visszajelzéseiket figyelembe veszik, és beépítik a fejlesztésekbe.

A nyílt forráskódú keresőmotoroknál még egyértelműbb a helyzet: a YaCy és a Lucene például eleve számítanak a felhasználók újításaira.

„Túl sokan jelentették már be Google-gyilkos terméküket, aztán egyikből sem lett semmi” – véli Lenssen, aztán gyorsan hozzáfűzi: „csakhogy Wales annál sokkal fontosabb egyénisége a számítástudománynak, hogy a levegőbe beszéljen. Lehet, hogy tud valamit?”

Még sincs új a Nap alatt?

Danny Sullivan, a Search Engine Land főszerkesztője viszont sem a Powersettel, sem a Search Wikia-val szemben nem táplál reményeket, maximum annyit, hogy a fejlesztők egyre sűrűbben kérik ki a felhasználók véleményét, ami ideig-óráig ugyan működhet, ám a találatokat lelkiismeretesen figyelő-elemző szemekért hosszútávon már fizetni is illik, tehát a kiadások garantálható eredmények nélkül nőnének… Kísérleteikben semmi újat nem lát, csak régi próbálkozások komolyabb technológiai apparátussal és nagyobb médiatámogatással történő felélesztését.

„Már évek óta beszélnek a természetesnyelv-feldolgozásról, és biztos vagyok abban, hogy be fogják építeni a keresőmotorokba, ám komoly Google vetélytársakról még így sem beszélhetünk” – állítja Sullivan. Ráadásul ugyan szidhatjuk a kulcsszavas módszert, de az igazság az, hogy a legtöbb esetben bőven elég egyetlen szó.

Lenssen még egy érdekes kérdést vet fel: mi történik akkor, ha valakinek tényleg sikerül létrehoznia a bűvös algoritmust? Mert a gyors és eredményes munkához rendkívül komoly számítógép-park sem árt, amivel viszont igen kevesen rendelkeznek.

Vagy befektetnek, vagy… Vagy a könnyebb megoldást választva, az algoritmust eladják a Google-nak.