További Net cikkek
A harmadik generációs mobilhálózatra még évekig várnunk kell, a wifi pedig, bár egyre többen használják, eszközigényes és ritkaságszámba megy. Annak, aki netaddikciós tünetein az íróasztaltól távol szeretne enyhíteni, marad a gprs, a "két és feledik generációs" mobilkommunikációs technológia. A gprs kicsit lassú, kicsit megbízhatatlan és kicsit drága, de legalább mindenhol van.
Jön a karácsony, szörcsöljünk egyet a boltokban: az alsó-középkategóriától fölfelé néhány retrodarabot leszámítva nehéz olyan mobiltelefont találni, amivel ne lehetne internetezni. A gprs-modem az elmúlt években az árdrágító funkciók listájáról a beépített vibrátorral és kamerával együtt átsettenkedett a mobilok szinte kötelező tartozékai közé.
Ennek ellenére sokan ódzkodnak a mobilos netezéstől: a hatalmas színes monitorokhoz szokott felhasználók nehezen boldogulnak az átlagtelefonok körömpiszoknyi kijelzőivel, a tartalomszolgáltatók is főleg a nagy képernyőre dolgoznak, és a fejlesztők sem ölik programozói órák ezreit mobiltelefonra optimalizált böngészők készítésébe.
Ár-sebesség arányban jobb a Maserati
Könnyen elrettenthet a technikától a gprs által produkált ár-sebesség arány is: a kilencvenes évek végén, az 56 kbit/s-os csúcsmodemek megjelenésekor sokan röhögve csapkodták volna a térdüket, ha megtudják: fél évtizeddel később lesz ugyan mobil internet, de a hozzáférés ugyanolyan lassú és drága marad, mint a vonalas elérés volt a csörömpölős modemek regnálása idején. Mindehhez a gprs-hozzáférést a szolgáltatók vagy átalánydíjas szerződés keretében teszik lehetővé, vagy - a keret túllépése esetén - az adatforgalom után számláznak.
A gprs ugyanis csomagkapcsolt technika, ami azt jelenti, hogy nem az online töltött idő, hanem a megmozgatott adatmennyiség után kell fizetni. Az árak napszaktól, szolgáltatótól, csomagtípustól és a letöltött adatok mennyiségétől függenek: 10 kilobájtnyi információ (ekkora egy kisebb méretű e-mail, vagy egy még kisebb méretű kép) megmozgatásáért 0,5-10 forintot kérnek a szolgáltatók (a részletes tarifákat lásd táblázatunkban).
Hogy volt?
Magyarországon a T-Mobile-előd Westel 900 Rt. és a Pannon GSM 2001-ben, a Vodafone 2002 nyarán indította gprs-szolgáltatását. Bár az indulást követő beetetési szakaszban mindannyian ingyen adták a drótnélküli nethozzáférést, átalánydíj fejében egyedül a Vodafone kínált korlátlan gprs-ezést előfizetőinek, egészen addig, míg 2003 elején a megnövekedett forgalom miatt kénytelen volt korlátozni a letöltéseket. (A felháborodott Netért egyesület akkor egyenesen a Vodafone bojkottjára szólított fel; a hullámok azóta elcsitultak.)
Kézben tartott web
Mi az a gprs?
A gprs (General Pocket Radio Service) a gsm-hálózatokon történő, drótnélküli adatátvitelre - például internetelérésre - szolgál. A gprs az úgynevezett csomagkapcsolt adatátvitel elvén működik: az információt feldarabolják, fejléccel látják el, majd a darabokat a vevőoldalon újra összeillesztik. A vonalkapcsolt technikához képest (ezen az elven működik a mobiltelefon) a gprs előnye, hogy ugyanazt az adatátviteli csatornát többen is használhatják, forgalom pedig csak akkor jön létre, ha valaki adatot küld vagy fogad.
A gprs-es adatátvitel maximális sebessége elméletileg kb. 170 kilobit másodpercenként; a gyakorlatban ez általában 30-70 kbit/s-ra csökken - a gprs tehát nagyjából egy pc-s modem teljesítményére képes. Jó tudni, hogy az adatátviteli sebesség a bázisállomástól távolodva logaritmikusan csökken, ami városokban nem probléma, alacsony lefedettségű területeken viszont lelassíthatja a forgalmat. Egyes szolgáltatók igyekeznek a kapcsolat sebességén gyorsítani: már itthon is használják a gprs továbbfejlesztett változatát, az EDGE-et (Enhanced Data rates for GSM Evolution). A technika a szabványos gprs-nél háromszor gyorsabb adatátviteli sebességet ígér.
Aki viszont a webet szeretné a telefonján viszontlátni, kénytelen a csúcskategóriás darabok közül válogatni, és fizetni, mint a katonatiszt: a webböngészővel felszerelt okostelefonok, így a Nokia 7610 vagy a Sony Ericsson P 900 még hűségnyilatkozattal is 100 000 forint körül kaphatók. Nagyjából ennyibe kerül a másik megoldás, a mobiltelefonos PDA is. Az utóbbi gépek előnye, hogy a kéziszámítógépnek álcázott telefonok képernyőfelület tekintetében mindenképpen verik a telefonnak álcázott kéziszámítógépeket.
A Qtek vagy a HP gprs-képes PDA-telefonjai 240x320 pixeles kijelzői a kézben tartott kategória királyai, bár az is kétségtelen, hogy böngészőik a hagyományos weboldalakkal ugyanúgy nem tudnak mit kezdeni, mint az okostelefonok. A PDA-n megjelenített site-ok megtekintéséhez vagy a vízszintes gördítősávot kell kilométereken át tekerni, vagy arra kell utasítani a browsert, hogy törje meg az oldalt, amitől minden rendes website szétesik, és teljesen átláthatatlanná válik.
A külső modem reneszánsza
A gprs harmadik felhasználási módja, ha a telefont egyszerű külső modemként használjuk, és infravörös vagy bluetoothos módszerrel laptophoz csatlakoztatjuk. A módszer egyik előnye, hogy sikertelen csatlakozás vagy a netről való leszakadás esetén a felhasználó a gprs mellett másik két drótnélküli adatátviteli technikát is szidalmazhat teljes joggal; másik előnye, hogy végre normális méretű képernyőn netezhet. Mivel pedig a laptop több oldalt képes cache-elni, mint a limitált tárolókapacitású kézikütyük, így, ha csak érzésre is, de gyorsabban jön az élmény.
Titkolóznak a szolgáltatók
A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) jelentése szerint 2004 első negyedévében a három mobilcégnél összesen 330 000-en vettek igénybe gprs szolgáltatást, ami 96 százalékos növekedést jelentett az előző negyedévhez képest. Az adatforgalom ebben az időszakban 8 millió megabájtot tett ki, ami első látásra impresszív számnak tűnik, bár a durván 8 millió hazai mobilelőfizetőt figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a vizsgált negyedév alatt egy-egy előfizető naponta átlagosan mindössze 10 kilobájtnyi adatot mozgatott meg.
Azt viszont nem tudni, hogyan oszlik meg a forgalom a szolgáltatók között: a gprs-előfizetésekre vonatkozó adatokat mindhárom szolgáltató eltitkolta az Index elől, így sem az előfizetések számát, sem az egyes díjcsomagok népszerűségi mutatóit nem sikerült megtudnunk.
|
A táblázat csak tájékoztató jellegű; érdemes a tarifákat a szolgáltatók weboldalán alaposan tanulmányozni. A T-Mobile-nak például vannak olyan wapos csomagjai, amelyek alacsony előfizetési díjjal (300-600 forint) biztosítanak elérést viszonylag drága adatforgalmi díjak (csúcsidőben 10 ft) mellett. Azt is jó tudni, hogy egyedül a Pannon GSM nem tesz különbséget előfizetéses és kártyás ügyfelek között; a Vodafone az utóbbiaknak 3125 forintért kínál 100 megabájtos forgalmat (az előfizetésesek ugyanennyi pénzért kétszer ennyi adatforgalom jár). A legdrágább Vodafone-csomagra előfizetőknek arra is érdemes vigyázniuk, hogy ha túllépik az 1 gigabájtos keretet, minden további megkezdett gigabájtért 17,000 forintot kell fizetniük. A T-mobile is bünteti a kártyásokat: ha például valaki dominósként lépi át a 2500 forintos csomaggal járó 10 megabájtos keretet, 7 forintot fizet 10 kilobájtonként.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
