A futurológus előre megmondta

A múlt futurológusai többnyire vicces álmodozóknak tűnnek, jövőképeiken csak mosolygunk, mint amikor a Filmmúzeum csatornáján elkapjuk a Halló fiúk, halló lányok egyik 1968-as adását, amelyben Antal Imre fehér műszálas garbóban faggat űrkutatókat, hogy hogyan fogunk tubusból étkezni a Holdon kétezerben.

A jövő egészen másmilyen lett

Alvin Toffler

Lehet sorolni a valóra nem vált jóslatokat: az űrkutatás messze nem váltotta be a hatvanas évek végén hozzáfűzött reményeket, nagyon távol vagyunk még a Marstól, a tömeges űrrepüléseknek nyoma sincs, sőt! A számítógépek illetve a mesterséges intelligencia, a robottechnológia fejlődési irányait is egészen másfelé sejtették negyven évvel ezelőtt, de még húszan éve is. Beszélő gépekről, mesterséges értelemről, robotinasokról sokan álmodoztak, a kommunikáció, a mikroelektronikai forradalom valós lehetőségeit nem sejtették meg.

Posztindusztriális demokrácia

Toffler elkerülte a csapdákat: nem bocsátkozott konkrét jóslatokba, hanem tendenciákat, irányokat jelölt ki, és egy mindent átalakító, globális méretű váltást jósolt könyvében. Mindezt élvezetes, rendkívül szórakoztató, tudományoskodástól, posztmodern okoskodásoktól mentes stílusban. A múltból kiindulva, felvillantva a régi civilizációk képeit, logikusan "építi fel" a jövő társadalmát, s annak bonyolult - információalapú - kapcsolatrendszerét, az "új szintézist", a "XXI. század demokráciáját". A tudományos-technikai forradalom szülte "technotronikus", "posztindusztriális", "szuperindusztriális" társadalmat.

"Ez az új civilizáció olyan mélységesen forradalmi, hogy valamennyi régi beidegződésünket megkérdőjelezi" - írja. A jelen, 2002: valamennyien Toffler "harmadik hullámának" megvalósulását éljük át, az 1982 óta eltelt évek őt igazolták.

Toffler sohasem tetszelegett prófétapózban. "Amikor azt mondom, hogy valami meg fog történni, feltételezem, hogy az olvasó ebbe beleérti a megfelelő bizonytalansági tényezőt" - fejti ki az előszóban.

Szubjektív valóság

Harmadik hullám

"A társadalmi előrejelzések sohasem értékmentesek vagy tudományosak, függetlenül attól, hogy mekkora számítógépes adatbázist használnak. A harmadik hullám nem objektív előrejelzés, és nem kívánja azt a látszatot kelteni, hogy mondanivalója tudományosan bizonyított lenne." És mégis, sokkal inkább megvalósulni látszanak a könyvben leírtak, mint a magukat általában tudományosan tárgyszerűnek feltüntető jövőjós agymenések.

Mit is hoz el a jövő? És mit értünk hullámokon?

A könyv központi metaforája a "változás egymással ütköző hullámainak képe." Az emberiség történetében eddig két, a korábbi valóságot alapjaiban megrázó, átalakító hullámról beszélhetünk: a gyűjtögető életformát felszámoló mezőgazdaság, illetve a mezőgazdaságot váltó ipar térnyeréséről. Az ipar által megszemélyesített "második hullámot" váltja az információ jelképezte, nyíltabb társadalmakat "ígérő" harmadik, mely ékes bizonyosságát adja, hogy "az emberiség története, nemhogy a végét járná, hanem inkább még csak most kezdődött el igazán."

Másféle szerelem

Egy teljesen új civilizáció: új családmodellel, megváltozott munkamódszerekkel, új életmóddal, másféle szerelemmel, új gazdasággal (!) és politikai-társadalmi konfliktusokkal, másféle gondolkodásmóddal. A harmadik hullám múlt időbe teszi az ipari társadalmak szabályrendszerét ("mintáit"): standardizációt, specializációt, szinkronizációt, koncentrációt, maximalizációt és centralizációt. Felszámolja a mezőgazdaság térvesztésével beállt termelés és fogyasztás közötti elidegenedést, ellentétet.

A hagyományos nemzetállamoknak szintén véget vet: Toffler - McLuhanre emlékeztetve - "globális vállalatról", "planetáris tudatról" és transznacionális szervezetekről ("t-háló") elmélkedik. És így tovább_ Azaz, a mát, 2002-t és a közeljövőt vázolta fel_ Vagy, mint ahogy Z. Karvalics László írja a bevezetőben: "az információs korszak kutatói mindnyájan Toffler trilógiájának köpönyegéből bújtak elő."