Az első internetszabályozó testületek

A munkacsoportoktól és kutatólaboratóriumoktól irányítástechnikailag független első, az internet szabályozását célzó testületek az USA kormányának kezdeményezésére, illetve aktív támogatásával jöttek létre. Kormányzati kezdeményezésre már 1979-ben létrehozták a meglévő, de egyenlőre még egymástól elkülönült legnagyobb hálózatok tulajdonosi, irányítói jogait gyakorló személyeket tömörítő Internet Konfigurációs Irányító Testületet (Internet Configuration Control Boards ICCB) . Az ICCB személyes kezdeményezője Dr. Vinton Cerf volt, aki egyben a DARPA program vezető menedzsere. A testület célja a különböző hálózatok fejlesztésének összehangolása, az összefogás elősegítése volt.

A kormánynak nem volt beleszólása

Dr. Barry Leiner

Az első protokollok körüli viták - melyek ugyan szakmai körben az önkéntes önszerveződő csoportok által megnyugtatóan rendeződtek - két dologra hívták fel az USA kormányzati szerveinek figyelmét. Egyrészről rámutattak arra, hogy a jövőben számtalan vita várható, különösen a szabványosítási és technikai területeken, másfelől az is látszott, hogy ezeket a vitákat a szakmai szervezetek egymás között igyekeznek lerendezni és így az USA kormányzati érdekei nem tudnak megfelelően érvényesülni.

Az 1983-ban szabványosított TCP/IP protokoll esetében a kormányzat részéről a Védelmi Kommunikációs Ügynökségnek (Defense Communication Agency) csak arra volt lehetősége, hogy az MIT kutatói által kifejlesztett és mindenki által elfogadott szabványt utólagosan államilag elfogadott alapprotokollnak nyilvánítsa.

Létrejött az első internetszabályozási hivatal, az IAB

A szabványosítási, internetfejlesztési kérdésekben való erősebb állami felügyelet érdekében Dr. Barry Leiner vezetésével (aki egyébként Dr. Cerf közvetlen munkatársa volt) az ICCB átszervezésével új szervezetet hoztak létre Internet Tevékenységek Testülete (Internet Activities Board, IAB) néven.

Az IAB létrejöttét és működését anyagilag a Szövetségi Internetes Kutatási Koordinációs Bizottság (Federal Research Internet Coordinating Committee, FRICC) támogatta. A FRICC a különböző kormányzati szervek vezető tisztségviselőiből álló, az internet közös fejlesztését, összefogását célként maga elé tűző testület volt.

Átszervezések és betűszavak

1990-ben a FRICC-et a Szövetségi Tudományos, Műszaki és Technológiai Koordinációs Bizottság (Federal Coordinating Committee on Science, Engineering and Technology, FCCSET) albizottságának kezdeményezésére átszervezték. Az átszervezés nyomán a Nemzeti Tudományos és Technológiai Tanács Számítástechnikai, Informatikai és Kommunikációs Bizottsága (National Science and Technology Council's Committee on Computing, Information and Communications) (továbbiakban: "CCIC") létrehozta a hálózatfejlesztési, kutatási és a hálózatfejlesztés kutatással való összekapcsolási feladatok felügyeletére, irányítására a Szövetségi Hálózati Tanácsot (Federal Networking Council, FNC).

Az FNC integrálta tagjai közé a FRICC-tagokat és az egyéb kormányzati szervek képviselőit. Az FNC a szövetségi kormány testülete volt. Az FNC kizárólagos jogosultságává tették, hogy az internetet valamilyen formában támogató kormányzati ügynökségeket koordinálja, ellenőrizze. Tevékenységéhez külső szakértők segítségét is igénybe vette és az internetkezelő, valamint az internetszolgáltató társaságokat is egy külső tanácsadó testületi formában a szervezetébe integrálta. Az FNC valójábani egyetlen nagyobb sikere az volt, hogy részt vett és döntő szerepet játszott az USA nemzeti kutató és oktatói hálózatának létrehozásában.

Az FNC tevékenységét a CCIC Számítógépes, Informatikai és Kommunikációs Kutatás és Fejlesztés Albizottsága (Computing, Information, and Communications R&D Subcommittee) évente felülvizsgálta. Az albizottság az FNC tevékenységével nem volt elégedett, ezért 1997-ben a szervezetet két részre bontotta és a tevékenység nagy részét az egyik CCIC-n belül működő csoportba, a Széles Skálájú Hálózat (Large Scale Networking LSN) csoportjába olvasztotta. A fennmaradó részeket az Applikációs Tanácsba (Applications Council) integrálták. Az FNC 1997 végén megszűnt.

Megerősödik az IAB

Dr. Vinton Cerf

A FNC megszűnése nem jelentette azt, hogy az általa, illetve jogelődje által támogatott IAB is megszűnt volna, sőt az gyors fejlődésnek indult. Az IAB elnöke előbb kijelöléses alapon Dave Clark , majd Dr. Cerf volt. A tagságot már nem a kormányzat, hanem az elnök jelölte ki, értelemszerűen növekedve a többi tag tanácsára és egyetértésével. Ma az IAB-ot egy 13 (tizenhárom) tagú tanács irányítja. Az elnököt a tanács tagjai közül választja. Az IAB egyfajta szabályozó, szabványalkotó testületté vált. A munkát két munkacsoportra felosztva végzi, az Internet Műszaki Munkacsoportban (Internet Engineering Task Force, IETF) és az Internet Kutatási Munkacsoportban (Internet Research Task Force, IRTF).

Az IETF deklarált célja az internet működésének és fejlődésének előmozdítása, továbbá a hálózat hatékony működtetése. Az IETF-t az elnök mellett az Internet Műszaki Irányító Csoport (Internet Engineering Steering Group, IESG) irányítja de az IETF-nek számos más munkaterülete és munkacsoportja is van. Jelenleg nyolc technikai területet különítenek el amelyeknek egy-egy vezetője van. Az adott területeken belül jelenleg körülbelül negyven munkacsoport végez munkát. A munkacsoportokat többnyire konkrét problémák megoldására hozzák létre. Lényeges, hogy az IETF munkatársai döntő részben önkéntes alapon, ellenszolgáltatás nélkül végzik munkájukat.

Önkéntesek fejlesztik a hálót Az IETF feladatai közé tartozik többek között rövid és közép távra az internetprotokollok meghatározása, a szabványokra történő javaslattétel az IAB vezetésének, az internetes közösségen belüli információs fórum biztosítása, a rövid és közép távú operációs technikai problémák feloldása, ennek érdekében munkacsoportok létrehozása és működtetése. Az IETF-t mint egy nagy nyitott önkéntesekkel teli fejlesztőközösséget jellemezhetjük.

Az IRTF kifejezetten a kutatásra és új technológiák kifejlesztésére jött létre. Több helyütt erős átfedések vannak a saját munkacsoportjai és az IETF különböző munkacsoportjai között. Valójában a két szervezet annyira egymásra utalt, az őket alkotó önkéntesek közössége oly mértékben átfedi egymást, hogy az IETF-től való merev szétválasztása lehetetlen. Szervezetére nézve ez a terület is az elnök és a mellette működő Internet Kutatási Irányító Csoport (Internet Research Streeting Group IRSG) irányítása alatt áll.

Az IAB fejlődése munkacsoportjainak és önkéntesei lelkesedésének köszönhetően megállíthatatlan volt. 1983-ban nevét Internetes Fejlesztési Testületre (Internet Architecture Board) módosítja. A fejlődése kezdeti időszakára nézve csak a résztvevők elmondására, visszaemlékezéseire támaszkodhatunk, mert az IAB csak 1990 januárjától készített és tett közzé az interneten működéséről szóló jegyzőkönyveket.

Az IAB felügyeli a domainneveket kiosztó testületet is

Időközben az IAB olyan jelentőssé vált, hogy feladatai közé került az Internet Azonosító Számok Hatóságának (Internet Assigned Numbers Authority, IANA) támogatása az RFC szabványok megalkotásán, szerkesztésén, menedzselésén és a különböző hivatkozási számok adminisztrációján keresztül. Az IAB továbbá tanácsot ad az Internetes Társaság (Internet Society ISOC) ügyvivő és hivatali testülete számára, valamint eljár annak érdekvédelmi szervezeteként más szabványokkal és szervezeti műszaki kérdésekkel kapcsolatos az internetre vonatkozó egyeztetéseken, vitákban.

Az IAB már régen nem kormányzati szerv, hanem egy olyan nemzetközi szervezet, amely sajátos módon magánszemélyek irányítása alatt áll, - de ezeket a magánszemélyeket az internetes közösség választja - és mindenfajta üzleti tevékenység mellőzésével az internet szabványosítási megoldásain dolgozik.

Az IAB-bal kapcsolatosan mindenképpen említésre méltó az ISOC-nak az interneten betöltött szerepe. Ez az egyelőre még kiforratlan társulás valójában egy szakmai, alapvetően nem kormányzati szerveket tömörítő non-profit szervezet. Az ISOC fő célja az internet standardizálásának támogatása. Magának a társaságnak a létrejötte is annak köszönhető, hogy a '90-es évek elején a szabványosítási feladatok kezdtek túlnőni az IETF kapacitásain. A társulás hivatalosan 1992 januárjában alakult meg, s mára körülbelül százötven tagja van.