Az internetszabályozás kezdete Amerikában

Az internet története 1957-ben kezdődik, amikor az Egyesült Államok védelmi minisztériuma a "Szputnyik-sokk" hatására utasította a Modern Kutatások Ügynökségét (Advanced Research Agency), hogy fejlesszen ki egy olyan távközlési rendszert, amely egy esetleges atomtámadás esetén is alkalmas az országos szintű kommunikációra. A Szputnyik-sokkot az oroszok űrbéli elsősége okozta: ebben az évben lőtték fel ugyanis első műholdjukat, jócskán megelőzve az amerikaiakat.

Galaktikus hálózat ötletéből született

J.C.R. Licklider

Az internet fejlesztésének ötletét a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatója, kommunikálni tudnak. Az adatforgalomról szóló első dolgozatot Leonard Kleinrock írta1961-ben, majd 1964-ben ugyanő könyvet is publikált a témáról, Kommunikációs hálózatok: sztochasztikus üzenetfolyam és késleltetés címmel. Egy évvel később Lawrence G. Roberts és Thomas Merrill alacsony átviteli képességű telefonvonallal kapcsolt össze két számítógépet, létrehozva az első - bár igen apró - számítógéphálózatot.

Az MIT-n létrejött kutatócsoport viszonylag gyorsan eredményt produkált, 1970-re már jól működő, nagy számú rácsatlakozott számítógéppel rendelkező hálózattal büszkélkedhettek. Az ügynökség új neve (DARPA - Defense Advanced Research Projects Agency, Amerikai Védelmi Kutatási Program Ügynökség) után ARPANet névre keresztelt hálózat első erődemonstrációja az 1972-es Nemzetközi Számítógépes Kommunikációs Konferencia volt.

Rivális hálózatok jöttek létre

A sikerek mellett megjelentek az első problémák is. Az eredeti elgondolás, mely szerint több egymással párhuzamos hálózat jöjjön létre, szükségessé tette nem csak a számítógépek, hanem a hálózatok közötti kommunikáció problémájának megoldását is. Az MIT kutatói egy egységes szabványrendszer kidolgozásába kezdtek, mely szabvány ma is az internet alapját képezi. Ilyenek például a Transmission Control Protocol (TCP) és az Internet Protocol (IP). Ugyanakkor aktivizálta magát a többi kormányhivatal is, az USA Energiaügyi Minisztériuma létrehozta kutatói számára a saját hálózatát MFENet (Magnet Fusion Energy Net) néven. A NASA is beszállt a versenybe a SPAN nevű hálózatával, majd a Nemzeti Tudományos Alap (National Science Foundation, NS") támogatásával létrejön az első magántulajdonú tudományos és üzleti hálózat a CSNet (később NFSNet). A hálózatok ezek után feltartóztathatatlanul jöttek létre egymás után.

A különböző érdekű és központú hálózatok, több egymástól elkülönült kutatócsoport létrejöttét eredményezték. Rövidesen létrejött az első olyan csoport, melyben valamennyi hálózat képviselői jelen voltak: a Nemzetközi Hálózati Munkacsoport (International Network Working Group) 1973-ban alakult a Sussexi Egyetemen.

Gyakorlatias, demokratikus döntések

Ira Fuchs

A Nemzetközi Hálózati Munkacsoport vetette fel először intézményesült szinten a hálózatokra vonatkozó egységes normák megalkotásának gondolatát. Az egyes kutatócsoportok az alapszabványokon kívül - amelyeket mindenki elfogadott - igyekeztek a saját érdekeiket érvényesíteni a további fejlesztési irányok, szabványosítás terén. Köszönhetően a téma speciális voltának, a vita állami, központi behatások nélkül zajlott, valójában az egyes vezéregyéniségek, vezető kutatók meglátásai érvényesültek. A vélemények ütköztetése után az internetdemokrácia első jeleként a többség akarata döntött. A döntéseket ebben az időben szinte minden esetben kizárólag műszaki, technikai megfontolások befolyásolták.

A közös fejlesztési normáknak köszönhetően 1981-ben két kutató, Ira Fuchs és Greydon Freeman kifejleszti a hálózatokat összekötő BITNet-et. A Bell Laboratórium kutatói pedig 1980-ban kifejlesztik az UUCP protokollt, mely lehetővé tette az Unix rendszerekre érkező üzenetek további feldolgozását.

Egymás után születtek új hálózatok

A gazdasági szféra a hálózatok üzleti lehetőségeit általánosan felismerve egyre nagyobb pénz invesztál a fejlesztésbe. Az NSF előbb létrehozza 1985-ben a CSNet-ből saját szuperszámítógéphálózatát, melyet összekötött a brit fejlesztésű JANet-tel, majd 1988-ban leválasztotta a rendszerről a hagyományosan védelmi célokat szolgáló ARPANet-et és így létrejön a mai formájában is létező polgári felhasználású internet. Az internet immár a nem hadügyi célú kormányzati szektor hálózatát jelenti.

Az internet létrehozása után az NSF fokozatosan kezdett háttérbe húzódni, a fejlesztéstől visszavonulni. Végül az NSF 1995. április 30-ával teljesen kivonult az internet anyagi támogatásából.