Hogy néz ki egy behálózott ország?

Nehéz elhinni, hogy fél évszázada Korea még a világ legszegényebb országai közé tartozott. A koreai háborút követően azonban Dél-Korea nekiindult, a növekedés pedig a kilencvenes évekre új lendületet kapott.

Dél-Korea úgy lett digitális nemzet, hogy 1995-ben fogta magát a kormány, és hatalmas pénzekkel támogatta a szélessávú internet kiépítését, valamint 1,5 milliárd dollárral segítette a lakosság számítógéphez jutását. És hol tartanak 10 év elteltével? A lakosság 90 százaléka legalább 3 megabites sávszélességen csatlakozik a világhálóra, és a havidíj a hatalmas piaci versengésnek köszönhetően 20 dollár körül van, elemzi a történteket a CNN írása.

Kezdésnek webkettő

A dél-koreai internetrobbanást nem nagy amerikai mamutvállalatok serkentették, hanem nagyrészt a hazai cégek. A cikk kiemeli, hogy igen népszerű a helyi közösségépítő szolgáltatás is. A Cyworld egyszerre tartalmaz egy MySpace-t, egy Flickrt, egy Bloggert, egy AIM-et és egy Second Life-ot: vagyis egy közösségépítőt, egy képmegosztót, egy blogszolgáltatást, egy instant üzenetküldőt és egy online játékalkalmazást. Szóval a lehető legátfogóbb közösségépítő szájt, mely otthon épült a hazaiaknak és roppant sikeres. A koreai társadalom egy népszerű Cyworld-klubbá, csetszobává vált, jegyzi meg a CNN.

A koreai huszonévesek 90 százaléka fent van a Cyworldön. A koreai it-cégek pedig, így a Cyworld is elkezdte ostromolni a nagy amerikai piacot. (Nemsokára indul a szolgáltatás angol nyelvű mutációja.) A virulens koreai webkultúrát valószínűleg jobban értik mondjuk a kínaiak, mint mi, itt Európában. A kínaiaknak külön kifejezésük is van a térségben a kilencvenes években egyre inkább terjedő koreai popkultúrára. A han-liu, vagyis a koreai hullám körülbelül akkora hatással volt az ázsiai térségre, mint az amerikai popkultúra mondjuk Európára. Az erős popkultúra, miként Amerikában is, kiváló előfeltételnek bizonyult a webes szolgáltatások népszerűsödéséhez.

Dél-Koreában ma azt láthatjuk, hogy hogyan kamatozik, ha egy országban sokat áldoznak az internetre (az állam is), komolyan veszik a webbizniszt, valamint az emberek tömegesen rá is csatlakoznak (mert módjukban áll) a közös játékszerre, sőt, egyre aktívabban használják is azt. Talán ami ma Dél-Koreában történik e téren, olyan lesz egy évtized múlva a digitális élet az óceán túlpartján, az Egyesült Államokban. (Magyarország pedig még egy óceánnyira, azaz több évtizednyire van a mai Koreától.)

Folytatásnak szélessávú mobilnet

Ezzel persze nem zárul le a digitális Korea története. Sőt, jelenleg épp egy újabb forradalom van készülőben. A WiBro nevű szélessávú mobilinternet-technológia nagyot változtathat még a behálózott koreaiak életén is. A szélessávú mobilnetezés körüli viták a szolgáltatás piaci bevezetésével egy időben, mostanában zajlanak. Az elsőszámú aggodalom, hogy a WiBro elterjedésével az amúgy is sokat internetező koreaiak ha lehet, még több időt fognak netezni - immár nem csak asztal mellett. Sőt egyes szakértők attól is tartanak, hogy a felnőtt tartalmak a mobilinternetezéssel sokkal jobban terjednek majd a fiatalok körében.

Ugyanis Koreában meglehetősen sokan járnak netkávézókba, mely nem éppen ideális hely pornóvideók nézegetésére. De a fiataloknál nyilván eddig visszatartó erő volt az is, hogy - lévén együtt élnek szüleikkel - az otthoni számítógépen sem lehetett ilyen jellegű szájtokat a lebukás veszélye nélkül felkeresni. A mobillal nincsenek ilyen "problémák".

Ugyancsak sok szó esik a WiBro kapcsán az úgynevezett "kétszeres függésről". A koreai fiatalok már így is rengeteget játszottak online játékoldalakon, s a szélessávú mobilnet segítségével immár nem csak az asztalnál ülve alakulhat ki függőség, hanem "menet közben" is. Amikor netfüggőségről beszélünk Korea kapcsán, ezalatt nem azt értjük, hogy valaki pusztán sokat netezik.

Felkészülés a veszélyekre

A szélsőségeket az olyan esetek adják, mikor egyes koreai fiatalok - megfeledkezve az alvásról és az evésről - egyszerűen halálra játszották magukat a gép előtt. (Tavaly több ilyen eset is történt.) Egy kormányzati felmérés szerint majdnem minden harmadik fiatal érzi úgy, hogy az internetezés komoly problémákat okoz számukra.

Szintén sok szó esik manapság Dél-Koreában a digitális szakadékról. Egyre inkább igaz ugyanis, hogy azok a koreaiak, akik lemaradnak vagy kimaradnak az internetkultúrából, behozhatatlan hátrányba kerülnek a társadalomban. Nem jutnak hozzá elég gyorsan és könnyen az információkhoz és a szolgáltatásokhoz, és a mindennapi kommunikáció során is egyre inkább izolálódnak a "digitális koreaiaktól".

A problémák exponálása persze Dél-Koreában nem egyfajta ellenállást vagy pesszimizmust tükröz: a minél működőképesebb és egészségesebb fejlett cybertársadalom kialakítása a cél, mellyel még néhány évtizeddel léphet meg Korea a többi ébredező digitális társadalom elől.

Cikksorozatunk folytatásában visszautazunk egy óceánnyit, hogy találkozzunk a fiatal felnőtt korba lépett internettel.