A Loyolai Szent Ignác által alapított rend, a Societas Jesu, közismertebb nevén a jezsuiták rendje 16. századi alapítása óta folyamatosan viták kereszttüzében áll, ám tagjainak elszánt elkötelezettségét, a szerzetesek bátorságát nehéz lenne kétségbe vonni. A jezsuitákat a rend alapítása óta megtalálhatjuk a Föld azon részein, ahol előttük még hírét sem hallották a kereszténységnek, annyira nem is meglepő tehát, hogy úgy döntöttek, a 21. század új világaiban, a digitális valóságokban is megjelennek.
Botorság kihagyni
A napokban, a La Civiltá Cattolica olasz nyelvű jezsuita folyóiratban megjelent cikkben Antonio Spadaro akadémikus arra biztatja rendtársait és egyházát, hogy ne rettenjenek vissza az újdonságtól, s bátran lépjenek be a Second Life virtuális világába, hirdetni Isten igéjét. Szerinte az itt jelenlévőknek is szükségük van lelki iránymutatásra, az itt kialakult közösségeket is ugyanolyan értékek jellemzik, illetve ugyanolyan veszélyek fenyegetik, mint a való világban létezőket. Spadaro szerint botorság az új jelenségekről nem tudomást venni, ehelyett meg kell érteni őket, s erre a legjobb út, ha jelen vannak itt is a jezsuiták mint lélekvezetők.
És hogy van-e itt helye Istennek, kérdezi a jezsuita tudós, majd azonnal meg is válaszolja. Rámutat arra, hogy már jelenleg is számtalan vallás és felekezet tart fenn templomot és gyülekezeti helyet a hívőknek, s példaként hoz fel egy svédországi muszlimot, akinek avatárja a virtuális világban éppúgy elvégzi a rituális szertartásokat, mint tulajdonosa a valódi világban.
Spadaro felhívja a figyelmet a Second Life erős erotikus dimenziójára, mivel az avatárok nemi szerveket vásárolhatnak maguknak, így a virtuális világ megnyílik az erotikus ingerek szinte minden formája előtt, a prostitúciótól kezdve a pedofíliáig. Véleménye szerint a digitális valóságban nemcsak az igazitól megcsömörlöttek lelnek menedéket, hanem rengeteg olyan kereső lélek is akad, aki eligazításra vár, ezért e helyek kiváló missziós területek.