NAVA: Kis archívum sok pénzből

A laikusok által elképzelt nemzeti archívum digitális formában tartalmazhatná az összes Magyarországon készült és felgyülemlett hangzóanyagot és mozgóképfelvételt, a korai Bartók-daraboktól a tegnapelőtti valóságshow eredményhirdetéséig. Technikai akadály nincs, internet viszont mindenhol van: a globális hozzáférésnek elvben semmi nem állhat az útjába.

"Az archívum a 21. századi médiának, a társadalmi médiumoknak is a legfontosabb intézménye" - állítja György Péter esztéta, médiakutató, aki öt éve maga vetette fel egy hazai audiovizuális archívum szükségességét, és azóta is tanácsadóként segédkezik a NAVA körül. "Az archívum nemcsak örökség, hanem hihetetlen kreativitás-potenciált is rejt. A NAVA e tekintetben kell, hogy kövesse a nemzetközi trendet. Egyike kell legyen azoknak a nagy nyitott archívumoknak, amelyekben a jelenleg zajló kulturális termelés és a folyamatos múltra való reflektálás együtt történik meg."

Mi van a NAVA-ban?

Ha viszont a Parlament megszavazza a NAVA-törvényt, egy sok tekintetben csonka, koncepcióját tekintve megalkuvó archívumra adja áldását. A szerzői jogi megfontolások, a jogtulajdonosok anyagi érdekei és a szűkös források miatt ugyanis a NAVA-t előkészítő szakemberek az öt év alatt olyan sok kompromisszumra kényszerültek, hogy átfogó, bárki által használható közarchívumról már szó sincs. Igaz, az is eredmény, hogy néhány tucat kutatóhelyről nézhetjük a híradót - ugyanakkor régi magyar film, koprodukciós alkotás, Forma-1-es közvetítés vagy külföldi licenc alapján készült műsor nem kerül az archívumba.

"A film elérhető lesz a NAVA-n keresztül, de a gyűjtőkörébe nem kerül bele, mert az a Filmarchívumé" - indokol Kitzinger Dávid, az egyik NAVA-gazda, az Informatikai Minisztérium tartalomfejlesztési főtanácsadója. "Gyűjtőkört nem nagyon lehet elcsenni, az nagyon értékes dolog, vigyáznak is rá. Ennek ellenére rengeteg dolog elérhető lehet a rendszeren; egyedi megállapodások kérdése az egész."

A NAVA viszont korábban készült anyagokkal nem foglalkozik - a műszaki rendszer attól az időponttól kezdi az archiválást, amikor üzembe áll - a rádióadások gyűjteménybe vételére pedig egyszerűen nem jutott pénz. György Péter szerint viszont "a kulturális hagyomány azon része, amit digitalizálunk, esélyt kap arra, hogy bekerüljön egy olyan kontextusba, ahol használni fogják. Ami nem, azt tényleg most el lehet felejteni."

Száz nemzeti munkaállomás

"A NAVA önmagában, a kreativitás szempontjából semmit nem ér, mert akkor csak még egy halott archívum: olyan mint a levéltár vagy a rádióarchívum, ami kívülállók számára megközelíthetetlen. A digitális archívumnak nyitottnak kell lennie" - állítja György.

Ehhez képest a NAVA, ha elindul, a benne őrzött tartalmat kizárólag nyilvános könyvtári szolgáltatást nyújtó intézmények - iskolák, könyvtárak, múzeumok és levéltárak - számára teszi hozzáférhetővé. A hálózat kezdetben legfeljebb száz távoli munkaállomás kérését szolgálja ki.

"Ki tudja, hogy mekkora lesz a kereslet?" - kérdez vissza Kovács András Bálint, a NAVA-projekt vezetője az Indexnek arra kérdésére, nem kevés-e a száz munkaállomás. "Ugye nem arról van szó, hogy itt éjjel-nappal szörföznének az emberek. Ahhoz, hogy valaki a NAVA-ban keressen, be kell menni egy könyvtárba. Ez pedig azt jelenti, hogy eleve száz hozzáférési hely kell ahhoz, hogy száz kérés befuthasson. De semmi akadálya annak, hogy ezer vagy ötezer férőhely létesüljön. Azért az nem kevés."

Kis pénz, kis NAVA

Kovács szerint a projekt előkészítése során jelentős akadálynak bizonyult a források szűkössége. Pedig az elmúlt öt évben, az ötlet fogantatása óta nagyjából 200 millió forintot fordítottak a NAVA-ra. Nyolcvanmilliós NKÖM és IKB-támogatásból készült el 2001-ben a projekt kis léptékű demováltozata, amit adottságainál fogva nem lehetett tovább bővíteni; később további 80 millió jutott az időközben a Neumann Kht.-hoz kihelyezett projektre. 2003-ban 30 milliót fordítottak fizetésekre, szakértői díjakra és az előkészítő tanulmányokra. Az idén összesen 320 milliós támogatást kapott a projekt, amelyből 250 milliót a NAVA alapját jelentő műszaki rendszer kiépítése vesz igénybe. Ez a " 250 ebben a pillanatban költődik" - mondja Kovács. "Az még nincs kifizetve - az a beruházás maga."

A projektvezető szerint ugyanakkor ennek ez utóbbi összegnek több mint a duplájára, 5-600 millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy idővel a rendszer úgy működjön, ahogy szeretnék. Anyagi okokból voltak kénytelenek például a tesztidőszakban lemondani a koncepcióban szereplő rádióműsor-archiválásról: "Választhattunk: vagy nem indítjuk el a projektet, vagy pedig megpróbáljuk addig szűkíteni, ameddig még működőképes, és belefér ebbe az összegbe."

Közbeszól a szamárbőr

Ahhoz, hogy a NAVA-n majdan elérhető anyagokat egyáltalán iskolákból és könyvtárakból el lehessen érni, meg kellett barkácsolni az 1999-es szerzői jogi törvényt: a 2003-as módosításba sikerült is végül egy olyan paragrafust becsempészni, ami a szabad felhasználás körébe sorolja "a könyvtárak közötti on-line közvetítést", így téve lehetővé a NAVA "on-line könyvtárként" való működését. A vizionárius szerint viszont a trendek egészen más irányba mutatnak.

"A szerzői jog úgy megy össze, mint Balzac szamárbőre. Történetileg egész egyszerűen lejárt az ideje" - állítja György Péter. " Ma az a helyzet állt elő, hogy a kollaboráció és az együttműködés sokkal erősebb, mint az individuális invenció (...) Ebben az ügyben a szerzői jog nem makacskodhat, mert az történetileg komikus." György szerint nincs messze az az idő, amikor az internet megteremti a nyitott archívumok, illetve a szerzői jogok újraértelmezésének rendszerét. Annak pedig a NAVA sem fog tudni ellenállni.