Welcome to Silicon Valley

Szilíciumban gazdag, kellemes napot kívánok minden kedves olvasónak innen a napfényes Kaliforniából, pontosabban abból a völgyből, ahol az Apple-alapító Steve Jobs bölcsője ringott, ahol az idők során olyan nagyságok eresztettek gyökeret, mint az Adobe, a Sun, az Intel, az Ebay és a Yahoo, és olyan nagyságok mentek tönkre pillanatok alatt, amelyekre ma már nem is emlékszik senki. A Szilícium-völgy évtizedek óta erős mágnesként vonz mindenkit, akinek köze van az infotmációtechnikához: a hardvereseket, a szoftvereseket, a hálózatosokat, a kockázatitőke-befektetőket és a kockázatitőke-befektetőkre vadászó garázscégeket - a tévhit szerint azért, mert a közelben terem a szilícium. Én nem hiszek a tévhitekben, én azt gondoltam, valójában csak jó az idő és közel a víz, de senki sem hitt nekem. Bizonyítékra volt szükségem.

Kis lépés ez nekem...

Mivel otthon amúgy is szürkére fordult az ősz, hű hitelkártyámat a hónom alá, hű napszemüvegemet a homlokomba csaptam, és a mítosz nyomába eredtem. Most itt ülök a napsütötte számítástechnika kellős közepén, előttem a Csendes-óceán, mögöttem a San Franciscó-i öböl, körülöttem csupa Birkenstockból előbújó, lebarnult vádli, megannyi klaviatúrán edzett, inas kéz, és bennük annyi Grande Nonfat Mint Moca Chip Frappuccino, amennyivel föl lehetne tölteni az egész völgyet. Igen, valami ilyesmire számítottam!

A traktor, a királynő meg én

A Szilícium-völgy bejárásában segítségemre vannak hű útitársaim, egy V6-os agregáttal felszerelt, kisebb mezőgazdasági gép benyomását keltő, 3,5 literes, 200 lóerős Chevrolet Malibu, amit a San Franciscó-i repülőtéren a "kompakt" kategóriában tolt a seggem alá a kölcsönzős; egy Szilícium-völgy-térkép, amit imádok kiteregetni a motorháztetőn, kiváltképp mert bőven elfér rajta; és végül Queen Latifah, a természetes méretű szépség, a hiphop First Ladyje, akit a San José-i ócskapiacon szereztem három dollárért, miután rádöbbentem, hogy nem hoztam magammal se csajt, se zenét.

Benzinfaló bérmalibu és az obligát térkép a motorháztetőn

Főhadiszállásomat hosszas töprengés után a völgy kellős közepén, Mountain View-ban ütöttem fel. Felüthettem volna San Joséban is, ami a Szilícium-völgy fővárosának nevezi magát, Sunnyvale-ben is, ami a Szilícium-völgy szívének nevezi magát, Cupertinóban is, mert ott székel az Apple, vagy éppen Palo Altóban, mert ott székel a Sun. Engem mégis Mountain View vonzott, mert itt meg a Google székel, a világ egyik legdinamikusabban fejlődő cége, nemcsak az Apple-höz vagy a Sunhoz képest, hanem minden céghez képest. És ha igaz az, amit az emberek pusmorognak - vagyis hogy a Google saját hálózatot épít, és az internetet nemsokára Googlenetnek hívják majd -, egyhavi modemes kapcsolat árába fogadok, hogy ez az igazi főváros, nem holmi szentjózsef.

Van királyi út?

Most megyek, hónom alá csapom Latifah-t, bepattanok hű bérmalibumba, letekerem az összes ablakot, feltekerem a volumét, beállítom 35-re a tempomatot, és elindulok a királyi úton. Azért vigyázok, hogy ne csikorogjak.