Az Index beköltözött a Second Life-ba

Alapoztunk, betonoztunk, falaztunk, festettünk és tapétáztunk. Voltak jó pillanataink, és volt, hogy a pokolba kívántuk a virtuáliát, de most elmondhatjuk: megérte! Igaz, egyetlen nyomorult nadrágszíjparcella az egész, két sufni méretű helyiséggel; a lift nem működik, és a kertre is ráférne egy kertész. De az épület kívülről kifejezetten impozáns, a céges motorkerékpár meggyőzően pöfékel, és a céges felhőkarcoló tetejéről kis nekifutás után pompás talpasokat lehet ugrani a céges medencébe. Máris több, mint amit a való világban valaha is elérhetünk.

Megfeszített munkával elkészült az Index székháza a Second Life-ban. Így utólag egy kicsit stricisre, egy kicsit drogdíleresre sikeredett (pedig a tetőről szerényen elhagytuk a helikopterleszállót), viszont a versenytársak kísérleteivel ellentétben kijött egy jobb vacsora árából. Mindjárt lesz hatalmas, hedonista medencés parti is indexes ajándékpólókkal, de előbb a történelmi háttér.

Történelmi háttér

Az elmúlt néhány hónapban a média szó szerint belevetette magát a világ leglátogatottabb életszimulátorába. Szeptember végén a Cnet technológiai hírbirodalom adta át a közönségnek reprezentatívnak szánt, ötemeletes virtuális székházát a Second Life-ban. Október közepén a patina alól alig kilátszó, idén 155 éves Reutersnek jutott eszébe az ötlet, de a hírügynökség nem kispályázott, mint a Cnet, hanem egyből egész szigetet vett magának, és külön újságírót küldött a Second Life-ba, hogy odabentről jelentsen a másfél millió regisztrált felhasználó mindennapjairól.

Több se kellett a Wirednek! A magazin a Reuters-zel szinte egy időben adta át digitális főhadiszállását, ami az igazi, San Franciscó-i Wired-irodaház élethű mása, a híres rózsaszínű ajtóval, ötvenfős konferenciateremmel és egy számítógép alaplapját mintázó udvarral. Több se kellett a Popular Science magazinnak! Gyorsan odaköltözött a Wired mellé, és november 16-án megtartotta laza, pálmafás-nyugágyas központjának ünnepélyes megnyitóját.

És ez csak a média. Lassan megjelenik a Second Life-ban minden olyan cég, amely valamit is ad magára - így az Adidas, a Lego, a Sun Microsystems és Toyota -, mert a háromdimenziós, szabadon bejárható-berepülhető világ olyan tömegben vonzza a látogatókat, hogy azt már a multik sem nézhetik tétlenül. Ha a fogyasztók kritikus tömege úgy dönt, hogy a való világ helyett egy pixelekből és poligonokból összetákolt műuniverzumban éli le ébren töltött idejének nagyobb részét, akkor oda kell utánamenni. És ha szívesebben vesz használt autót egy felül rózsaszín műszőrbe, alul szado-mazo bőrnadrágba öltözött műnyúltól, mint egy kikönyökölt öltönyös valódi dílertől, akkor a valódi dílereket gép elé kell ültetni, és bőrnadrágos nyulak képében oda kell őket küldeni, ahol a piac van. Például a Second Life-ba.

A nagy cégek fájdalmas dollárezreket fizetnek a fejlesztő Linden Labsnek az ingatlanért, aztán a dizájneri és programozási munkáért; egy olyan sziget, amilyen a Reutersnak van, 1675 amerikai dollárba kerül egyszer, aztán 300-ba havonta, és ez még csak a telek. Az Index Second Life-beli székháza ezzel szemben kijött néhány ezer forintból - kicsit szűkös ugyan, de nem annyival szűkösebb a Reutersénél, mint amennyivel gyorsabban elkészült. A virtuália elmossa az anyagi különbségeket, főleg ha a digitális szakadék innenső oldalán állunk - mi és a Reuters.

Gondok, gondok, gondok

Az előfizetés havi 10 dollárba, vagy negyedévre 22-be kerül, ezt kénytelen kifizetni, aki építkezni akar, mert belépni, nézelődni, idétlenkedni ingyen is lehet, de telket venni nem.

A gondok a névválasztással kezdődnek: azért, hogy valaki corporate vezetéknevet választhasson magának (pl. Microsoft László, Toyota Ernő, vagy Adam Reuters, ahogy a hírügynökség tudósítóját hívják odabent), 1000 dollárt kér a Linden Labs, aztán meg további évi 500-at. Felháborító. Aki ezt sokallja, annak maradnak a kötelezően választható vezetéknevek. Mi az Index keresztnévhez az unalmas Cleanslate-et (kb. "tiszta lap") választottuk, de lehettünk volna Chengpang, Sadovnycha vagy Mincemeat (darált hús) is, szóval jobb ez így.

A gondok a karaktergenerálással folytatódnak. Az aprólékos orrnyeregszélesség-módosítások után Index Cleanslate most körülbelül úgy néz ki, mint Michael Jackson közvetlenül egy műhibaper előtt. Jó lenne egy kisebb segg és egy kevésbé kigyúrt felsőtest is, de szerencsére később lehet avatárt készíteni vagy vásárolni, így senki ne csodálkozzon, ha egy Index Cleanslate nevű nyúllal találkozik a Second Life-ban.

A gondok a telekvásárlással tetőznek: az újoncoknak járó kedvezményes árú 512 négyzetméteres parcellák elfogytak, a legolcsóbb telkeket 4000 benti egységért árulják az ingatlanhiénák (a Second Life pénzneme a lindeni dollár - L$ -, egy amerikaiért 270-280 lindenit adnak).

Veszünk egy parcellát egy nyugodt helyen. Fontos a környék, ami lehet szexmentes (PG) vagy minden belefér típusú (M); az előbbit választjuk, mert mégis hogy nézne ki, ha egy reggel arra ébrednénk, hogy egy tízemeletes vibrátor kandikál be a céges székház ablakán. A Second Life-ban bármi megtörténhet.

A szomszédság vegyes. A jobb oldali telek fele eladó, és nagy For Sale-reklámok díszítik, a másik felén valaki dohányzásról készít kérdőívet. Bal oldali telekszomszédunk egy bizonyos Kram. Vele még soha nem találkoztunk, de biztos gyűlöl bennünket, mert amióta a megalománnak tűnő, valójában szerény Index-székház árnyéka vetül lakályos kunyhójára és a kerti szaletlire, felhúzott egy bazinagy kerítést a telekhatárra. A közelben van még néhány butiksor és egy-két nagyobb bevásárlóközpont is, de az Index irodaháza egyelőre uralja a horizontot - amíg valaki fel nem építi a szomszédban az Empire State Buildinget. A Second Life-ban bármi megtörténhet.

Mit vigyek, mit kapok?

A székház kétszintes, a bejárat az első emeleten van, és csak repülve lehet bejutni, ami szerintünk nagyon kúl, bár biztos van, akit idegesít. Ne idegeskedjen! Ha sikerül berepülnie, az emeleti szobában nyugodt körülmények között elbeszélgethet az online média előtt álló lehetőségekről, a participatív újságírásról, a long tail-ről vagy a francia egszisztencializmusról. A lift nem működik ugyan, de trükkös módszerrel fel lehet jutni az emeletre, ahol további meglepetésekre számíthat! Ha már megunta az egészet, repüljön fel a tetőre, és ugorjon egy hatalmas cukaharát a trópusi növényekkel és szomorúfűzzel körített céges medencébe.

A helyszínen egy vagy több munkatársunk várja, aki szívesen elviszi egy körre a céges motorkerékpárral, és a résztvevők külön az alkalomra tervezett indexes pólót kapnak ajándékba. Ne feledje azonban, hogy ajándékot nemcsak kapni lehet, hanem adni is! Hozzájárulhat a székház élhetővé tételéhez például egy céges pitbullal, akit Bundexnek nevezünk majd (megvásárolható itt), egy táncparketté alakítható, szovjet mintájú páncélozott szállító harcjárművel, a Party Wagonnal (megvásárolható itt), esetleg egy realisztikus pénisszel (megvásárolható itt). Jöjjön, szeretettel várjuk!