További Net cikkek
Net-art
1997-ben költözött az Egyesült Államokba. A New York állambeli Ithaca College-ban filmet, fotográfiát és művészettörténetet tanult. Közben elmélyedt a számítógépes animációban és a programozásban is, majd tanulmányainak befejezése után San Franciscóban talált munkát. Kódokat írt, webes multimédia-felületeken, játéktervezésben tevékenykedett. A Kaliforniai Egyetemen (San Diego) vizuális művészeti stúdiumok mellett kognitív és számítástudományokon, valamint médiaelméleten pallérozta elméjét. Jelenleg a neves felsőoktatási intézmény Számítási és Művészeti Kutatóközpontjának Kísérleti Játéklaboratóriumát vezeti.
Fantáziáját elsősorban a világhálón megjelenő (kifejezetten oda szánt) alkotások (net-art) és a mérhetetlen adatmennyiség, az információ örökös áramlása mozgatja meg. Alkotásaihoz spam, zene és blogok szolgáltatják az alapmatériát.
A spam rejtett szépsége
Számítógépes modellezéssel és az információ (egyre trendibb) képi megjelenítésével kísérletezve jutott el a művészi kifejezés új, hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető formáihoz. Saját algoritmusokkal vizsgálja a levélszemetek gyakran értelmetlen adathalmazát, vagy éppen a minden földi jó megvásárlására ösztönző szövegeket. Ezekből hozta létre „organikus” növényszerű, spontán formálódó képeit (Spam-növények).
Nem használ Photoshopot, egyszerűen csak kódokat ír. Az elektronikus levelek tárgyát, feladóját, címzettjeit elemezve igyekszik kideríteni és képileg megjeleníteni az adatok közötti összefüggéseket.
A program számokat rendel az e-mail feladójának címéhez, amelyeket a nullától 255-ig ívelő színskála valamelyik színéhez kapcsolja. A növény ennek megfelelően lesz kék, zöld, sárga, stb. A pontos definícióhoz az IP-címből kiszedett három szám szükséges.
Az üzenet elküldésének időpontja szintén fontos: ha korareggel adták fel, a növény kicsi, de az is előfordulhat, hogy az időtényező gátolja a növekedést. A terjedelem pedig a méretre hat ki: minél nagyobb az e-mail, annál bozontosabb a vegetáció. Egyes kulcsszavak, például a „nigériai” újabb ágakat eredményez, a „Viagra” viszont meglepő módon nem vezet elképesztő tempójú növekedéshez.
„A levélszemét randomszerű irodalmi minta” – elmélkedik Dragulescu. „Kiszámíthatatlanok a következményei, állandóan változik. A spam hatására másként látom a szövegeket.”
Olyannyira másként, hogy különös szenvedélye a nyelv tanulmányozásához, nyelvészeti kutatásokig vezette. Nemcsak őt: a „kommunikáció forradalmian új formáját” az utóbbi időben egyre több tudós elemzi, spam-gyűjteményeket hoznak létre. A tanulmányok, művészi munkák túlmutatnak a számítógépes biztonság kérdésein. A spam rejtett természetére, a „kamu-üzenetek” mögötti valóságra igyekeznek fényt deríteni.
BlogBot
Dragulescu jelenleg egy kísérleti „grafikus regényeket” író szoftverágensen dolgozik. Számítógépes nyelvészeti ismereteit felhasználva hozza létre a BlogBot hatékony működéséhez nélkülözhetetlen algoritmusokat. Az ágens webes naplók tömkelegén „rágja át magát”, von le következtetéseket, tár fel mélységeket, s írja regényeit.
„A nyelvészeti módszerekkel történő elemzés érzelmeket, például félelmet, szomorúságot mutat ki” – fejtegeti a kutató. „Izgalmas lenne ezeket háromdimenziós mozdulatokká átalakítani. Munkáimban az adatok és a technológia mindenütt jelenlévő, önmagunk és mások aktív és passzív érzékelésére, megváltoztatására kiható formáit igyekszem ábrázolni.”
BlogBot ugyan még nincs kész, de egy regényt (Mit csináltam tavaly nyáron) már írt. Az iraki háborúban részt vett katonák blogjaiból merített.