Ügyfél a pokol kapujában

Cikksorozatunk előző részében arról számolunk be, hogy a hiteles személyazonosítására alkalmas elektronikus aláírást igencsak körülményesen lehet használatba venni a kormányzati portálon, például ki kell kapcsolni a böngésző alapvető védelmi funkcióit, illetve arról, hogy a regisztráció még így sem működött. Mostani cikkünkben az ügyfélkapu használatát vesszük alaposan szemügyre. A helyzet rosszabb, mint a régi analóg rendszerben.

A kapu túloldalán

Sikerült bejelentkeznem az ügyfélkapu rendszerébe, de halvány elképzelésem sincs róla, hogy miként. Online segítség híján az Internet Explorer tanúsítványkezelőjének speciális beállításainál elkezdtem találomra bekattintani az üresen maradt rubrikákat, és egyszer csak minden működött: az ügyfélkapu elfogadta az elektronikus alárásomat tartalmazó csipkártyámat, amely személyem azonosítására alkalmas, és a segítségével nem kell befáradni az okmányirodába a regisztrációhoz. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor már iszonyatosan meguntam, a weboldalon megadott telefonszámon felhívtam az ügyfélvonalat, de a távoli segítők csak végigvették a használati utasításban világosan leírt pontokat, majd adtak egy mobilszámot, ahol másnap elérhetek egy szakértőt, ő ugyanis már hazament. A telefonos segítséget azonban nem vettem igénybe, mert nem akartam úgy végignézni az Internet Explorer meg a Windows XP összes létező beállítását, hogy közben folyamatosan nő a telefonszámlám, és különben is, egy portálon legyen online segítség, az interneten nagyon sok minden elfér.

Egy véletlen esemény miatt szélsőséges helyzetben is kipróbáltam az ügyfélkapu rendszerét, ugyanis pont akkor sikerült regisztrálnom, amikor az Index.hu emailszolgáltatójánál széthullott egy többszörösen redundáns rendszer, és emailszerverünkről napokig visszapattantak a levelek. Így esélyem sem volt arra, hogy megszerezzem az ügyfélkapu által emailben elküldött ideiglenes jelszót, és belépjek a kormányzati portálra, és aktiváljam az elérésemet. Ami igazán meglepett: az email sikertelen kézbesítése ellenére - amit a küldő fél elméletileg észlelhetett volna - regisztrációm érvényes lett. Az ügyfélkapu webjén nem találtam semmit arról, hogy ilyen esetben mit kell tenni, de szerencsére az egyetlen logikus megoldás működött: az „elfelejtett” jelszó helyett kértem egy újat, és azzal már lehetett aktiválni.

Érdekesen működik az ügyfélkapu. Én ahhoz vagyok hozzászokva, hogy a szájtok címlapján van egy gigantikus ITT LÉPJEN BE felirat, és a név meg a jelszó bepötyögése után könnyen elérhetővé válnak a szolgáltatások. Ehhez képest az ügyfélkapu nyitóoldalának felső részében alig van regisztrált felhasználóknak szánt információ: a szolgáltatások használatba vételéről szóló infókhoz teljesen le kell görgetni az oldal aljára, a szolgáltatások apró betűs listája meg a jobb oldalsó panelra van száműzve. Jobb megoldás lenne, ha egy főoldali bejelentkezés után automatikusan az ügykezelési oldal jelenne meg, ahol néhány kattintással új ügy indítható, illetve elérhetők a megkezdett ügyek. Egyébként az ügyfélkapu egyik legjobb megoldása, hogy az ügyeket el lehet menteni vázlatként, ami nagy segítség akkor, ha nem vagyunk biztosak egy adatban, de emiatt nem szeretnénk a hosszú űrlapokat újra kitölteni. Csak arra kell figyelni, hogy öt nap elteltével törlődnek a vázlatok.

Goto 10

Mivel öt éve nem ott lakom, ahová be vagyok jelentve, gondoltam, érdemes lenne a lakcímváltoztatást az ügyfélkapun elintézni, hiszen a szórólapon azt ígérték, hogy néhány perc az egész. A szájton választhattam volna többek között új tartózkodási helyet, bejelenthettem volna ideiglenes külföldön tartózkodást vagy éppen új állandó lakhelyet. A város és a kerület megadása után kiderült, hogy a budapesti 22. kerületi okmányirodánál a szakterület bekapcsolt, ami emberi nyelven azt jelenti, hogy a kerületben ez a szolgáltatás elérhető. Elindítottam az ügyet, és éppen arról kezdtem álmodozni, hogy már csak néhány kattintás van hátra, amikor nyakamba zúdult a hideg zuhany: szó sincs elektronikus ügyintézésről, csupán annyit lehet percek alatt elintézni, hogy egy előre lefoglalt időpontban, soron kívül mehessek be az irodába papírmunkázni. Tíz órai kezdéssel biztosan nem érek be időben a munkahelyemre.

Veszélyes ékezetek

A hivatali ügyintézést nagyban elősegíti az ügyfélkapu azzal, hogy az időpontfoglalás sikeréről tájékoztató emailben ott van a szükséges iratok listája. Még azt is megemlíti, hogy bizonyos esetekben egyéb iratok is kellhetnek, és hogy erről az okmányiroda ügyfélszolgálatán lehet többet megtudni. Nekem például szükségem volt a bejelentő és a szállásadó aláírásával egyaránt ellátott lakcímbejelentő lapra, ezért bírtam e két szót az ügyfélkapu keresőjébe, hátha van letölthető űrlap. Erre olyasmiket írt ki angolul egy előugró ablakban, hogy valószínűleg hamis a böngészőm, esetleg konzultáljak a kifejlesztőjével.

Bill Gates nem örült volna, ha ilyesmivel zaklatom, ezért inkább beírtam ékezetek nélkül is a szavakat. Erre találat ugyan nem volt, de legalább a keresőoldal előugrott, ahol újra beírtam (immár ékezettel) a kifejezést, és azonnal előkerültek a releváns találatok. A váratlan sikertől megrészegülten rákattintottam a „tájékoztatás, adatlapok, formanyomtatványok letöltése” feliratú linkre, erre azonban egy 404-es hibaüzenet ugrott elő, azt tanácsolva, hogy keressek másképp, például az ügyfélkapu főoldaláról böngészgetve. Én meg azt tanácsolom a fejlesztőnek, hogy rugaszkodjon neki még egyszer, nézze át azokat a kódokat, és oldja meg, hogy működjön a kereső. Később persze kiderült, hogy mérete miatt nem lehet letölteni és kinyomtatni a szükséges lapot, ami nyilván csak egy vicc.

Hol a biztonság?

Következő cikkünkben megtudhatják, hogy az internetes regisztráció mennyire könnyíti meg az ügyintézést. Addig is érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire lehet biztonságos az ügyfélkapu használata. Zűrös körülmények közt feltelepített elektronikus aláírásomat a regisztráció után egyszer sem kellett használnom, magyarán egyetlen jelszó védi az ügyeimet. Egy jelszó azonban könnyen illetéktelen kezekbe kerülhet, hiszen a számítógépekre akár billentyűleütéseket figyelő jelszólopó is telepíthető, a mindenre elszánt adathalászok meg nagyon meggyőző hamis weboldalakat tudnak készíteni, amelyekkel minden fontos adatot kicsalhatnak az óvatlan felhasználóktól, és a felhasználók többsége óvatlan: egy felmérés szerint nem igazán figyelnek arra, hogy a böngésző veszélyt jelez. A titkos karaktersor tehát simán megszerezhető úgy, hogy az átlagos felhasználó semmit sem vesz észre, ezzel szemben az elektronikus aláírást tartalmazó csipkártya nehezebben nyúlható le, és talán a felhasználók is olyan óvatossággal kezelik, mint egy bankkártyát. Mégis mellőzik a használatát.