Judit
2 °C
7 °C
Index - In English In English Eng

Még ötmilliárdan várnak az internetre

2007.04.03. 08:00
Vint Cerf matematikus, informatikus, 64 éves és az internet apja. Negyven évvel ezelőtt kollégájával ő találta ki a TCP/IP protokollt, a hálózati adattovábbítás internetes rendszerét. Ma a Google alelnöke, internetevangelistája, és Budapestre érkezett, hogy Az internet szabadsága címmel a Mindentudás Egyetemén tartson előadást arról, amihez legjobban ért. Interjúnkban szó esik a pornóról, a Google-ról, a semleges internetről, a számítógép miatt sutba vágott csellóleckékről és arról, hogyan jött rá, hogy ez az internet nevű dolog tényleg elég nagy szám.

Az interjú előtt a tragikus véletlen, az ügyetlenség és egy jól irányzott kabátlevétel eredményeként egy bögre kávét zúdítunk a földre és mandínerből az internet atyjának nadrágszárára. Megsemmisült bocsánatkéréseink közepette, nevetve kezdi a beszélgetést. „Ez aztán nem szokványos interjú lesz” – mondja, és a hétköznapi ember számára makacsnak tűnő kávéfoltokat pillanatok alatt eltűnteti.

Index: Az Imdb moziadatbázis szerint szerepel egy Sputnik című, 2007-es dokumentumfilmben. Milyen minőségében?

Vint Cerf: 1957-ben végeztem a középiskolában, az oroszok akkor lőtték fel a Szputnyikot. Ez fontos momentum az életemben, ezután fordultam a matematika és a komputertudományok felé. Erről kérdeztek.

PC-t vagy Macintosht használ?

Tulajdonképpen mindkettőt. A fiam az Apple-nél dolgozik, úgyhogy az egész családom Macintoshokkal van ellátva. Az egész házban Macek vannak. De van egy IBM ThinkPadem, szóval végülis mindkettőt.

Ha valaki a hatvanas-hetvenes években megkérdezi öntől, mi a hálózat jövője, mit felelt volna? Hogyan alakult ki a mai web?

Hálózat addigra már volt. Az Arpanet, ami egyfajta távolsági számítógépes hálózat volt egyetemek között, 1968-ban indult, közel negyven évvel ezelőtt. Így amikor 1973-ban Bob Khannal nekiálltunk kidolgozni az internetet, már négyévnyi kutatási tapasztalatunk volt a hálózatról és az elektronikus levelezőrendszerek használatáról.

Az volt a lényeg, hogy jövőbiztos technológia legyen. Három különböző hálózatot építettünk, hogy teszteljük a modellt, mindegyik csomagkapcsolt számítógépes adathálózat volt, jelentősen különböztek a telefon rendszerétől. 1983-ig tartott a kivitelezés, a védelmi minisztérium pénzelte a projektet, és az egyetemek közötti hálózaton kísérleteztünk. Néhány évvel később aztán a világ számos egyeteme és akadémiája kezdett el érdeklődni a hálózat iránt. A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején itt, Budapesten is jártam a hálózatról egyeztetni az akadémiával.

Mikor és hogyan derült ki, hogy ez a rendszer nem egyszerűen a hadsereg kommunikációs eszköze, hanem az egész világra, a mindennapi életre hat?

Egészen váratlanul, 1988-ban, vagyis 15 évvel az alapterv elkészítése után döbbentem rá, hogy ez valóban fontos rendszer lehet, de nem kapcsoltam, amíg a tény ki nem szúrta a szemem. San Fransiscóban voltam az Interop számítástechnikai kiállításon, a Cisco Systems is ott volt egy hatalmas, kétszintes kivetítővel, ami - mint megtudtam a jelen lévőktől - 250 ezer dollárba került. Emlékszem arra gondoltam, te jószagú, ezzel a technológiával valaki jó sok pénzt csinálhatna.

Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, kereskedelmi forgalomba kell állítani a hálózatot. Egészen odáig a kormányzat fizette, és nem engedte a kereskedelmi hasznosítást. Ezért engedélyt kértem az amerikai kormánytól, hogy egy adott kereskedelmi szolgáltatást az internetre csatlakoztathassunk. Ez egy olyan emailrendszer volt, amit én fejlesztettem a MCI telefonszolgáltató vállalatnak pár évvel azelőtt, MCI-Mailnek hívták. A kormány kísérletképpen megadta az engedélyt.

Ekkor persze azonnal az összes elektronikus levelezőrendszert szolgáltató cég jelentkezett, hogy nem igazságos, hogy csak az MCI csatlakozhat a hálózathoz, ők is akarnak. Meg is tették. Mintegy mellékhatásként ezzel az addig teljesen különálló emailszolgáltatások képesek lettek egymáshoz is kapcsolódni az interneten keresztül. Így történhetett, hogy a következő évre, 1989-ra három emailszolgáltatás üzemelhetett az Egyesült Államokban.

Ez volt az az év, amikor az ipar is felfigyelt a termékre. 1994-ig azonban nem mondhatjuk, hogy hatalmas volt az érdeklődés. Akkor aztán elindult a web, és a hálózat láthatóvá vált a nyilvánosság számára. Amikor elkezdtük, egy megoldásra váró mérnöki problémát láttam benne, ma már globális kommunikációs infrastruktúraként tekintek rá, minden politikai, kulturális, tudományos, technikai problémájával együtt.

Egy igen aktuális probléma: az Egyesült Államok kongresszusa tavaly év vége óta latolgatja komolyan, hogy törvénybe iktassa-e a "net neutrality" alapelvét, amely szerint minden adat egyenlő, így a hálózaton továbbított biteket a szolgáltatóknak, a hálózat fenntartóinak egyenlő bánásmódban kell részesíteniük, nem lehetnek kivételezett tartalmak, alkalmazások az interneten. Tavaly nyáron önt szenátusi meghallgatásra hívták az ügyben. Mit gondol, milyen esélyei vannak a semlegesség kikiáltásának?

A közgazdászok is vitatkoznak, hogy mi a helyes válasz. Ha a széles sávú hozzáférés szabályai megváltoznának, és a szolgáltatók határoznák meg, hogy a felhasználók mit csinálnak, mit néznek meg, mekkora forgalmat generálnak a neten, akkor ez gátolná a felhasználók szabadságát, és a különféle alkalmazások fejlesztésére irányuló kreativitást is. Amikor a Google-t, az Amazont, az eBayt, vagy a Yahoo!-t kitalálták, az ötletadóknak nem kellett az internetszolgáltatóhoz szaladni engedélyért. Aggódom tehát, hogy ha a piacot uraló szélessáv-szolgáltatók visszaélnek az erejükkel, és beleszólnak az alkalmazások versenyébe, az rosszat tesz az internetet hajtó gazdasági motornak.

Milyen megoldási lehetőségeket lát?

Más országokban már találtak megoldást, például Angliában, ahol a szabályozó hatóság kényszerítette a távközlési szolgáltatókat, hogy mindenkinek kínálják úgynevezett nagykereskedelmi szolgáltatásaikat. Hozzáférést kell biztosítaniuk a széles sávú csatornákhoz a versenytársaiknak is. Ugyanilyen szabályozás született Új-Zélandon és Hollandiában. Amikor video-on-demandról beszélnek, a távközlési szolgáltatók többsége streaming videóra gondol, ami úgy néz ki, mintha kábeltévé lenne. Én viszont – ha már GB/s-es hozzáférésről van szó –, arra gondolok, 16 másodperc kell egy óra videó letöltéséhez ilyen sávszélességen. Teljesen más modell. A szolgáltatásminőségről szóló érveik mind a stream modellre vonatkoznak, amire én azt mondom, hogy ilyen sávszélességek mellett semmit sem kell streamelni. Letöltjük, oszt jónapot.

2005-től a Google-nál dolgozik mint úgynevezett internetevangelista. Mit jelent ez pontosan? Mi a feladata? Utazó nagykövetként terjeszti a hálózati igét?

Amikor felvettek, megkérdezték, milyen titulust akarok, és én a főherceget választottam. Aztán valaki szólt, hogy az utolsó főherceget Ferdinándnak hívták, és 1914-es halála robbantotta ki az első világháborút. Akkor arra gondoltam, hogy a főherceg talán rossz ötlet. Erre ők mondták, az elmúlt harminc évben meggyőztem az embereket, hogy építsék ki az internetet, miért ne lehetnék internetevangelista?

Jól is hangzik.

Igen, passzol [nevet]. Természetesen rengeteg munkával is jár. Buzdítani kell az embereket és gazdaságokat az online létre, az infrastruktúra kialakítására. Még mindig van ötmilliárd ember, akiket nem ér el a web. Vannak olyan részei a világnak, ahol egyáltalán nincs internet. Hogy őket elérjük, meg kell találnunk a lehetőséget az árcsökkentésre, ugyanis ezek rendszerint nem erős gazdaságok. Minden alkalommal, amikor az árak csökkennek, kiterjeszthetjük a hálózati hozzáférést. És természetesen mindez a Google üzleti stratégiájának is központi eleme. Ugyanis minél több ember része a hálózatnak, annál többen használják a keresőszolgáltatást.

Miben látja a közösségi tartalmak nagy sikerének okát? Mit gondol a web 2.0-ról? Marketingszlogen vagy valóban új hálózati kategória?

Nagyon jó kérdés. Marketingterminusként indult, aztán kiteljesedett. Az elején azt kérdezték az emberek, mi történik, ha a milliárdnyi eszköz kerül interakcióba egymással. Engem ebben az érdekel legjobban, hogy az üzleti folyamatokra mindez milyen hatással van. És persze láttuk a peer-to-peer és egyéb alkalmazások, mint a Napster, a Skype vagy a BitTorrent sikerét. Cégek, vállalkozások, kivitelezők és szállítók kerülnek interakcióba, és ez egyre inkább automatikus. Ahogy én leegyszerűsítve megfogalmaztam magamnak, a web 2.0 ezt az üzleti folyamatot fejezi ki: az automatikus interakciót. Ennek pedig igen nagy ereje lehet.

Az ICANN internetesadminisztrátor-testület múlt pénteken jelentette be, hogy elutasítja az xxx pornódomén bevezetésére tett javaslatot.

Igen, most már harmadszor.

A támogatók szerint a domén keretek közé szorítaná a felnőtteknek szóló tartalmat, az ellenzők szerint pedig sokkal könnyebben rá lehetne találni. Ön a testület elnöke. Mik voltak a legfőbb érvek az elutasítás mellett? Személy szerint egyetért a határozattal?

Nem volt egyhangú döntés. Kilenc elutasító szavazat állt öt támogató és egy tartózkodó ellenében. Azok a tagok, akik a domén bevezetése ellen szavaztak, azok is különböző indokokkal tették. Én ellene szavaztam, ráadásul több, erős érv alapján. Ezek közül az egyik az volt, hogy még a pornótartalom-szolgáltató ipar tagjai között sem volt egységes megállapodás. Voltak, akik ragaszkodtak hozzá, a többségük azonban nem akarta. És képzeljük csak el: valaki felhívja az ICANN-t, és azt mondja, ez vagy az az xxx doménre bejegyzett személy vagy szervezet nem tartja be a szabályokat, aztán az én embereimnek kellene megállapítaniuk, hogy egy adott tartalom legális vagy sem, erkölcsileg elfogadható-e. Márpedig én nem hiszem, hogy az ICANN-ek döntéseket kellene hoznia a hálózaton található tartalmakról.

Régen csellózott. Mostanában van ideje gyakorolni?

Hú, az jó régen volt. Igazság szerint abbahagytam 15 éves koromban, mert túlságosan érdekelt a számítástechnika. Most már sajnálom, mert bár az egyetemen még volt egy kurzus, amire jártam, de aztán egyszerűen nem volt időm gyakorolni a számítógéppel kapcsolatos elfoglaltságaim miatt.

Az információ megosztása a hatalom
A Google-nál kapott titulusához (internetevangelista) mérten ismeretterjesztő előadást tartott a Mindentudás Egyetemén Vint Cerf. Az internet egyik fő kitalálója rövid történeti bevezető után aktuális témákkal vegyítette előadását. Mivel egyre többen kapcsolódnak világszerte széles sávon az internetre, kiemelten fontos, hogy az ott fellelhető információkhoz mindenki egyenlően és szabadon férhessen hozzá. "Meg kell őrizni az internet nyitottságát, illetve a hozzáférés szabadságát, hogy a gazdaság tovább erősödhessen" - hangzott Cerf előadásának fő mondanivalója. Az úgynevezett Web 2.0, vagyis a közösségi internetezésre utalva azt mondta, mára egyre inkább eltűnik a weben a határ az információ fogyasztója és előállítója között. Az online közösségek léte pedig egyfajta társadalmi fejlődést is jelez. Az internet emellett, hangsúlyozta Cerf, a legdemokratikusabb formája az információmegosztásnak, sőt alapvető hatással van az üzleti modellekre is. Gondoljunk csak az online áruházak megjelenésére. A szerzői jogok témakörét említve a Google Book Search online könyvkereső szolgáltatás említette. Mint mondta, ők a Google-nál úgy látják, hogy a könyvek indexelése és online kereshetővé tétele nem egyenlő a termékek lemásolásával. Bár azt is hozzátette, hogy az ellenérdekelt cégek vitatják ezt. Közkeletű tévedésként említette, hogy gyakran a technológiát kárhoztatják azért, mert azt egyesek rossz célokra használják. A fájlcserélőkkel kapcsolatban azt mondta, maga a technológia nem egyenlő azzal, hogy sokan azt illegális filmletöltésre használják. Fontos probléma, hogy ma már rengeteg háztartásban található eszköz is csatlakozik a világhálóra, így a jelenlegi 4-es verziójú internetprotokollt hamarosan fel kell váltania a korszerűbb 6-os verziónak, amely sokkal több eszköz hálózatba kapcsolását tenné lehetővé. Előadása végén a biztonságra hívta fel a figyelmet: "Egyre inkább függünk ettől a hálózatól, legyen az üzleti vagy magánjellegű tevékenység vagy kapcsolattartás a hivatalokkal. Nagyon fontos, hogy mindez megbízhatóan, biztonságosan tudjon működni."