A valóságshow-rajongók többet időznek közösségi honlapokon

A jelenségre a Buffalo Egyetem kutatóinak napokban közzétett tanulmánya hívta fel a figyelmet. 456 fiatal felnőttől érdeklődtek televíziózással eltöltött napi óráik számáról, azon belüli preferenciáikról (valóság show-k, dokumentum- és oktatási műsorok, híradók, filmek), online baráti körük méretéről, hányat ismernek közülük offline is, mennyi képet tesznek ki magukról, például a Facebook-ra.

Mindenkit ismerek, mindenki a barátom

A szerzők megállapították, hogy a reality TV (RTV) rajongói egyrészt lényegesen többet időznek közösségi honlapokon, másrészt szélesebb ismeretségi körrel rendelkeznek, nagyobb mennyiségű képet jelentetnek meg magukról, mint az efféle programokat kevésbé kedvelők. Hamarabb kialakul – a „sztárokhoz” hasonuló – mediataizált énjük, szinte bárkit bejelölnek barátnak, illetve barátként igazolnak vissza. Olyan esetekben is, amikor sem a világhálón, sem a fizikai valóságban nem érintkeztek még egymással. Minél kiterjedtebb az ismeretségi hálózat, annál népszerűbbek vagyunk, annál fontosabbnak tűnünk.

Valószínűleg az sem számít, hogy ezeknek a kapcsolatoknak a zöme egyáltalán nem tekinthető kapcsolatnak: üresség, látszatdicsőség egy, a látszatnak szinte minden másnál nagyobb jelentőséget tulajdonító – „celebekkel”, kétperces csillagokkal benépesített – közegben.

Mindeközben komoly módosulásokon megy át a „barát” szó jelentése: már egyáltalán nem meglepő, ha olyan személyre vonatkozik, akit ugyan soha nem láttunk, de ennek ellenére naponta érintkezünk vele.

Hírességek árnyékában

A hírességektől sokat ellesnek, például magánéletük egy-egy részletének, vagy akár teljes egészének közkinccsé tételét. Az átlagos RTV-nézőknél és hálózatépítőknél lényegesen többet kommunikálnak, több interakcióra vágynak. Ugyan kicsiben, de valószínűleg már ők is a sztárlétet élik, egyre inkább eltűnnek a valós és online életük közötti különbségek. Legalábbis azt hiszik, hiszen szélsőséges esetekben már annyira sikerült bálványaikhoz idomulniuk.

Nem meglepő, hiszen gyakrabban látják a róluk készült képeket, videókat, mint barátaikat vagy családtagjaikat. Nyomon követik minden lépésüket, rajongói oldalakra írogatnak, küldenek üzeneteket, beszélgető-szobákban cseverésznek, azaz interakciót próbálnak kialakítani velük. Infokommunikációs technológiák, és különösen Web 2.0 nélkül még csak nem is álmodhatnának ilyesmiről. A sztárok mindennapjaik meghatározó részévé lesznek. (Akkor is, ha valójában nem velük kommunikálnak.)

Nagyüzemi tartalom-előállítás

„Jelentős különbségeket állapítottunk meg az RTV-nézők és nem-nézők között” – hangsúlyozza Michael A. Stefanone, a kutatás egyik vezetője. – „Más televízió-programok, például a filmek, híradók, oktatási műsorok és az online viselkedés kapcsolatát viszont egyelőre még nem vizsgáltuk.”

Abból a feltevésből indultak ki, hogy – az utóbbi másfél évtized médiatrendjeinek egyfajta beteljesedéseként – az RTV és a Web 2.0-ás alkalmazások növekvő népszerűsége alapvetően megváltoztatta a felhasználói szokásokat: fogyasztóból tartalom-előállítóvá alakultunk át.

„Minél gyakrabban nézünk RTV-műsorokat, annál valószínűbb az ottani szerepek tömeges átvétele” – folytatja Stefanone. – „A személyek közötti kommunikáció elképesztő mértékű, közvetítő ágensektől, például a számítógéptől függő mediatizálása várható.”