Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Net cikkek
A Wired 1993 óta az Egyesült Államok legnagyobb hatású technológiai magazinja, idén a legjobb havilapnak választották. A Wired úttörő szerepet játszik az internetkultúra fejlődésében, indulásakor kilencvenezer példányban kelt el, ma már több mint félmillió lapot adnak el egy hónapban. San Fransisco üzleti negyedének végében egy átalakított gyárépületben, élénk rózsaszín ajtó mögött beszélgettünk a Wired vezető szerkesztőjével az online és offline média viszonyáról, az ingyenes újságokról, a másolás-beillesztés gyakorlatáról, a magazin piacvezető szerepéről, blogokról, dizájnról és a creative commonsról. Interjú Blaise Zeregával.
Index: Magyarországon az online média felemelkedése óta egyre nagyobb mértékű a tartalmak újrahasznosítása, ami sok esetben a szövegek egyszerű másolását és beillesztését jelenti egyik lapból a másikba. A Wired magazin ebben a folyamatban az elsődleges hírforrások közé tartozik. Mennyire tartjátok ezt fontosnak, és hogyan védelmezitek a lap tartalmát?
Blaise Zerega: Az internet, és különösen a blogok robbanásszerű fejlődése azt is jelenti, hogy egyre fontosabbak az elsődleges hírforrások. Nagy figyelem irányul a blogokra is, de elsődleges hírforrások nélkül nem léteznének, hogy úgy mondjam, nem volna meg számukra az az ősleves, amiből merítenek. Büszkék vagyunk erre a szerepre. Egyetértünk az információ szabadságának elvével, ugyanakkor védelmezzük a copyrightunkat is. Az anyagainkat folyamatosan elérhetővé tesszük online, de csak a lap megjelenését követően. Az archívum ugyanakkor nyitott, mindenki számára hozzáférhető, ingyenesen olvasható és linkeket lehet irányítani rájuk. A kiadónk azonban nem járul hozzá a szövegek másolásához. Azt reméljük, hogy aki online olvassa egy anyagunkat és megtetszik neki, hamarosan az előfizetőnkké válik.
Sokat olvashatunk arról, hogy a nyomtatott média válságban van, és számos nagy hagyományú amerikai napilap példányszáma folyamatosan csökken az online lapok miatt.
A napilapokat valóban fenyegeti az online média, mivel a hírperiódus felgyorsult, a napilapok nem tudnak lépést tartani az internetes publikációkkal. Egyre többen szerzik be máshonnan az információkat. Ahogyan Richard A. Posner bemutatta a New York Times-ban nemrégiben megjelent esszéjében, az internetmédia megsemmisíti az amerikai napilapok hagyományos modelljét, ami nagymértékben a helyi hirdetésekre, apróhirdetésekre épül. Úgy vélem azonban, hogy a magazinokra ez a tendencia nem érvényes.
Mi a helyzet a Wired példányszámával?
Kifejezetten gyorsan emelkedik, két éve 500 000, a legutóbbi audit-bejelentéskor pedig már 585 000 volt.
Közép- vagy hosszútávra tekintve is működőképesnek tartod a magazinok hagyományos üzleti modelljét?
Biztosan jönnek új üzleti modellek. Ami egyértelműen drámai és új változás, az az a tény, hogy a tartalom előállítása és publikálása minden korábbinál egyszerűbb és olcsóbb. A napilapok hőskorában szinte semmilyen más információforrás nem létezett, ma meg bárki ki tud adni valami újságszerűséget. Igaziból nem tudom a választ, folyamatosan jönnek az új platformok, de a miénkhez hasonló magazinok számára ez éppenséggel jó dolog: miért zavarna, ha valaki a telefonján vagy a kézi számítógépén akar magazint olvasni? Üzleti értelemben ma mindez jobbára csak lehetőség, de hatalmas lehetőség.
Az Egyesült Államokban rendkívül sok ingyenes újsághoz jut az ember, akár egyszerűen azzal, hogy végigsétál az utcán. Minden nagyobb és a legtöbb kisebb városban vannak ingyenes lapok, sok helyen több napilap, különböző profilú hetilapok jelennek meg, ráadásul gyakran a tartalom kifejezetten magas színvonalú. Már a New York Times apróhirdetés-rovatát is ingyen osztogatják a manhattani útkereszteződésekben. Mit gondolsz, olyan folyamat ez, ami a havi magazinokat is eléri majd?
Nem hiszem. A nyolcvanas években, a kilencvenes évek elején robbant az ingyenes lapok piaca, mindenki azt mondta: ingyenes lesz minden! Az egyik ok emögött biztosan az internet volt, de újságot előállítani és terjeszteni továbbra is sokkal költségesebb, mint ha az elektronikus utat választja valaki. Létezik az ingyenes havilapok modellje, de ezek elsősorban szakmai vagy hobbilapok. Mondjuk egy biciklis magazin, amiben vannak cikkek is, de alapvetően a benne levő hirdetések miatt működik. A New York-i Village Voice hetilap is ingyenesre váltott. Nyilván azért, mert már olcsóbb volt ingyen adni, mint a terjesztést menedzselni. Ez nálunk nem menne, túl sokba kerül a lap előállítása – az olvasók és a hirdetők is elvárják a tartalom és a megjelenés minőségét.
Mennyire fontos a Wired számára a vizualitás?
Hihetetlenül. A Wired hagyománya arról szól, hogy nemcsak szavakkal, hanem képekkel is keresztülvisszük az új gondolatokat. A Wired korai tervezőművészei úttörő munkát végeztek, ráadásul akkoriban a maiakhoz képest kezdetleges számítógépes eszközök álltak a rendelkezésükre, amikkel messzebbre jutottak, mint előttük bárki. A feleségem, aki art director, olvasni soha nem olvasta a Wiredet, de mindig végignézte a benne megfogalmazott vizuális ötletek miatt.
Már volt szó a nagyon divatos blogokról. Szerinted új médiakorszak elején járunk, vagy ez a lufi is kipukkad majd, mint a korábbiak?
Sok ebben a hype. De ami a lufit illeti... Mi a tét? Semmi. A world wide web korai napjaiban is mindenkinek volt saját weboldala. Ez kábé annyi, mint hogy egy utcában minden boltos kitesz egy cégtáblát. És akkor mi van?
Oké, de a cégtábáknak nem adtok díjat, a blogoknak meg igen.
Igen, a legutóbbi Wired Rave Awardson új kategória volt a blogoké. Úgy gondolom, valami tényleg történik, de szerintem a blogokban az az érdekes, amit együttesen képviselnek: a kollektív újságírás, a nyílt forráskódú hírgyártás és az információmegosztás. A blogok körüli felfordulásban az a legjobb, hogy kiderül, kik a legjobb szerzők, fontos gondolatok kristályosodnak ki, sok olyan sztori kerül ismét felszínre a blogoszférában, amiről a hagyományos média már leszállt.
Kétféle újságírás létezik, az egyik egy adott gondolatkör iránt elkötelezett felhasználói kört szolgál ki véleményekkel és megfelelően tálalt hírekkel, a másik még ma is törekszik elfogulatlanul, objektíven prezentálni a sztorikat. A blogok viselkedése, a bloggerek hozzállása sok tekintetben beleillik abba a folyamatba, ami Magyarországon egészen biztosan, de mintha Amerikában is az első modell felé vinné a média jelentős részét: mindenki olvashatja azt, ami az ő világnézetének, rosszabb esetben előítéleteinek megfelel. Hogyan látod a Wired szerepét ebben a környezetben?
Két dolgot kell említenem. Az első: nem hiszünk abban, hogy csak a hívőknek prédikáljunk. Az írásainknak érthetőnek kell lenniük a legelvadultabb tech-függő és az abszolút kezdő számára is. Ugyanakkor törekednünk kell rá, hogy meghatározzuk a közbeszéd egyes témáit. Gyerünk, csináljunk egy számot arról, hogy a zeneipar megsemmisíti önmagát - de akkor vaskos érvekkel alá is támasztjuk. A hívőknek prédikálás akkor a legjellemzőbb egyébként is, amikor politikáról van szó, mi pedig bizonyos értelemben poszt-politikusak vagyunk, túl vagyunk a politikán. Jobban érdekel, hogyan gondolkodunk, hogyan élünk, jobban érdekelnek azok az ideák, amelyek megváltoztatják az emberek gondolkodását és életét. Ezeknek az ideáknak a nagy része új technológiákból ered.
A tavaly novemberi cd-mellékletes számban nagy erőkkel álltatok a szerzői jogok szabályozását új alapokra helyező "creative commons" projekt mögé. Milyen folyamat végén mondja ki a lap a világ egy jelenségére, ebben az esetben a pre-digitális szerzői jogi szabályokra, hogy "ez így nem jó, és konkrétan ilyenre kellene változtatni". Ti kimondtátok. Azóta azt látjátok, hogy hajlandó a világ a kívánatosnak vélt irányba fordulni?
Lawrence Lessig, a creative commons egyik kitalálója a Wired kolumnistája, akinek számos elképzelésével egyetértünk, például az információ terjesztését illetően. A szerzői jogi szabályokat a digitális kor előtt alkották, alkalmatlanok a mai korban való használatra. A creative commons alapja az a gondolat, hogy a művészeknek lehetőségük legyen a hagyományos minden jog fenntartása helyett csak egyes jogokat fenntartani – nagyon egyszerű, de brilliáns ötlet. Úgy véltük, érdemes támogatni. Hogy sikerülni fog-e? Nagyon remélem, de egyelőre nem tudhatjuk, mi lesz. Összehoztunk egy csomó nagyon jó zenészt a cd-re, akik vállalták, hogy az új típusú engedéllyel adnak ki egy-egy számot; bizonyosan sikerült elérnünk, hogy a közbeszédbe bekerüljön a gondolat.
Az elmúlt évek technológiai-üzleti folyamataiban a Wired gyakran tűnt úgy, mintha az események alakítója, várakozások felkeltője, trendek elindítója lenne. Hogyan látjátok ezt a szerepet?
Szerintem a média szerepe elsősorban reaktív: a híradás. Ha érdekes, izgalmas dolgokat látunk, az a feladatunk, hogy tudósítsunk róluk. Ha a médiából cheerleader lesz, az nyilván probléma. Úgy hiszem, mi határozottan el akarjuk kerülni az ilyesmit. Nem adjuk fel persze a technológia fejlődését támogató pozíciónkat, lesznek örömteli, optimista anyagok a továbbiakban is.
De olyan címlapokra már nem számíthatunk, mint amikor a Wireden nagy zöld Godzilla hirdette, hogy "itt az internetgazdaság, nem érvényesek a régi szabályok"?
Igen, akkoriban én a Red Herringnél dolgoztam, és mi is elkövettünk ilyesmit. Mindenki elkövetett. Ami érdekes: az akkori elgondolások legnagyobb része nem volt rossz, csupán túl korai. Kellett volna hozzájuk az internet- és számítógép-használat mai szintje. Vegyük a tévécsatornák világát: rengeteg a műsor, de hogyan találja meg az ember, amit érdemes nézni? Milyen lesz a tévés Google? Ez a közeljövő egyik nagy lehetősége. Akkor ez lufi? Nem, hanem egy csomó ember, akik ötleteket üldöznek.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
