Így élnek a startup-milliárdosok

Már megint milliárdokat vittek el a lottón, és ilyenkor mindenki elkezd álmodozni, hogy mihez kezdene ennyi pénzzel, hogyan változtatná meg az életét. Mások nem a lottóval foglalkoznak, hanem inkább azon gondolkoznak, miként tudnának ötleteikre sikeres techvállalkozást építeni. Megkeresnek befektetőket, és ha valakinek elnyerik a szimpátiáját, akkor meg is kapjnak tőle akár egy lottófőnyereménynek megfelelő összeget. Erre már hazánkban is volt példa, a Prezi például 14 millió dollárt szerzett, ami több mint 3 milliárd forint.

Nem zöldség

Ezekre a vállalkozók angolul külön nevet kaptak, mert a sarki zöldséges meg a ruhaboltos is lehet sikeres vállalkozó (angolul: entrepreneur), de az ő cégeik egy idő után megállnak a növekedésben. Megélhetést biztosítanak egy családnak, néhány alkalmazottnak, de itt véget is ér a történet. A világpiacra törekvő szűkebb csoport tagjait úgy hívják, hogy startupperek, ami arra utal, hogy startup cégben dolgoznak. Ezekre a vállalatokra az a jellemző, hogy valamilyen területen olykor behozhatatlan előnnyel rendelkeznek a versenytársaikhoz képest, működésükben nagy szerepet kap az informatika, gyorsan növekednek, és kimondottan a nemzetközi piacokra fókuszálnak, mert felhasználók százmillióit akarják elérni.

Éppen ezért kapnak a befektetőktől százmilliókat vagy milliárdokat, mert a pénzemberek abban bíznak, hogy a rengeteg felhasználótól többszörösen visszakapják a cégbe helyezett tőkét. Az összegeket látva könnyű azt gondolni, hogy a startupperek úgy élnek, mint a királyok; luxusházban, menő autóval, finom ruhákban. Néha leugranak az óceánpartra szörfözni, esetleg hónapokig hajóznak a Karib-tengeren. Néhány magyar vállalkozó, aki ilyennek képzelte el a startupperek életét, az itthon könnyen szerzett és ellenőrizetlen pályázati pénzből azelőtt megadta magának a magas fizetést és a drága autót, mielőtt elérte volna a globális növekedést. Ezért ígéretes cégük úgy állt bele a földbe, mint a gerely.

Minimális igények

Az Egyesült Államokban ennek az ellenkezőjét láttuk a magyar startup cégeknél, amelyek közül féltucatnyit meglátogattunk. Szó sem volt luxusról, magyar viszonyok közt is átlagos középosztálybelinek mondhatók az életkörülményeik. Persze ez attól is függ, hogy milyen fejlődési fázisban van a vállalat, és hogy alapítóról vagy alkalmazottról van-e szó.

A New Yorkban dolgozó Alexa Balázs, a DateMySchool.com egyetemi társkereső oldal alapítója pár millió dollárnyi befektetést szerzett cége elindítására. Rengeteg pénz, de a forintban százmilliós összeg nem menő manhattani lakásra megy el. Egy órányi metróútra lakik az üzleti központtól, Brooklyn keleti részén bérel lakást egy görögtől, az 5. sugárút mexikóiakkal teli szakaszán. Amikor ott jártunk, éppen leszakadt a mennyezetből egy másfél négyzetméteres darab a fölső szomszéd csőtörése miatt. Egészen budapesti fíling, egy olyan házban, amely az elmúlt 20-30 évben ritkán látott malteroskanalat.

Bostonban csak egy gyors látogatást tettünk Lakatos Dávid startupjánál, a Sold irodájában, amely szintén nagyon romantikus környezetben található. A város legolcsóbb környékén, a keskeny Bromfield utcában van a cég irodája, és a saccra százéves épület nyikorgó lépcsőin járva az ember maga előtt látja az évtizedekkel ezelőtti állapotot, amikor még az irodákból kiáramló dohányfüst homályában kattogott az írógép. Ma már kreatív környezetként, főleg startupoknak hirdetik ezeket az irodákat. A kis erőfeszítéssel benyomható, szúrágta és nyikorgós ajtók mögött modern iMac gépek berregnek, de ezt egyáltalán nem hallani a légkondi állandó süvítése miatt.

Mi a helyzet a hazánkban szinte sztárként kezelt startupokkal? Halácsy Péter, a Prezi társalapítója San Francisco egyik menőnek számító részén, a Nob Hill és a Pacific Heights közt bérelt lakást a családjával; kívülről elegáns, elsőrangú házak, és az útikönyvek is ilyen jelzőkkel illetik a környéket. Az ingatlankereső portálok pedig 700-900 ezer forintos havi bérleti díjat írnak. Hogy milyen lakásokra? Teljesen átlagos, minden fényűzést nélkülöző, viszonylag kis méretű bérlakásokról van szó, amilyennél sokkal jobbat kapunk Budapest belvárosában, ötödennyi pénzért. Itt a földrajzi helyzetet kell drágán megfizetni, mert a Szilícium-völgybe áramló startupok miatt nagy a kereslet, ami magasan tartja az ingatlanárakat. A prezisek többnyire gyalog vagy biciklivel járnak dolgozni, mert drága a parkolás.

Erről jut eszembe Leland Stanford története, aki a világ egyik legjobb egyetemének a névadója. Abból gazdagodott meg, hogy az aranyláz idején eszközöket adott el a kincskeresőknek, mert rájött, hogy a csákányt és a lapátot az is elkoptatja, aki végül egy gramm aranyat sem talál. Most ugyanez a helyzet az ingatlaniparral és a startup cégekkel: a fejlesztőknek és kereskedőknek valahol dolgozniuk és lakniuk kell, még akkor is, ha a végén elmarad a világsiker. Egy tősgyökeres helyi elmondta, hogy még az öböl túloldalán, a sokkal szegényebb Oaklandban és Alamedában sem tud rendesen megélni egy család havi 4-5 ezer dollár alatt.

Jobbnak tűnt azoknak a magyaroknak a helyzete, akik multinacionális cégnél helyezkedtek el. A Szilícium-völgyben lévő irodáik rettenetes helyen vannak: a Facebook főhadiszállása egy kietlen mocsár közepén áll, az Ericssonnál pedig az irodaépületek egyforma szürke dobozvárost alkotnak a sztráda közvetlen közelében. Ők azonban a környékbeli kertvárosokban laknak, amelyek sokkal élhetőbbek és olcsóbbak, mint a folyton nyüzsgő San Francisco. Zöld pázsit, kocsibeálló, nyugalom, esetleg egy medence a kertben – mindez teljesen átlagosnak számít arrafelé. Az Ericsson völgybéli bemutatóközpontját vezető Parnaki Zsolt elmondta, ezek azok a tipikus unalmas alvóvárosok, amiket az amerikai filmekben is láthatunk, ahol ez égvilágon semmi érdekes nincs. Aki szórakozni vagy vásárolni akar, annak valamelyik szomszédos kisvárosba kell átmennie.

Hosszútávfutók

Miért éri meg startupot alapítani, ha a milliárdok szép lassan elmennek lakásra, ételre és utazásra, és eközben egy hétköznapinak mondható mérnöki állással akár viszonylagos jólétben is élhetne az ember? Ha nem vizsgálunk más szempontokat, és csak a piszkos anyagiakra koncentrálunk, akkor a meggazdagodás lehetősége miatt.

A magyar startupok közül a LogMeIn számít befutott cégnek. Bostonban látogattuk meg az alapítóját, Anka Mártont egy interjú erejéig – ritkán ad nyilatkozatot, mert berágott a sajtóra, amikor a neve megjelent a száz leggazdagabb magyart bemutató kiadványban, és az ott leírtak nem jártak közel a valósághoz. Még ha érzékeny téma is a vagyona, azt nem tagadta, hogy kényelmesen él. Büszkén mutatta meg nekünk a cég hatszintes, belvároshoz közeli irodaházát, a bostoni North Enden lévő, fergeteges panorámájú lakását.

Egy startup sikeréhez először is egy jó ötlet kell, utána kitalálni, hogy miként lesz belőle termék, fel kellett építeni egy profi fejlesztő- és értékesítő csapatot, és persze napi 10-16 órát dolgozni, akár több mint egy évtizeden át. A pénzben fürdés csak ezek után jöhet.