Szemüvegtokba bújt a táblagép

A Samsung önként eltávolította a berlini IFA kiállításról a Galaxy Tab 7.7 tableteket és a létezésükre utaló nyomokat, mégpedig az Apple jogi támadásai miatt. A kaliforniai gyártó egy nagyobb méretű tablet, a Galaxy Tab 10.1 miatt indított eljárást a Samsung ellen, és teljesen érthetetlen, hogy ebben az ügyben miért lehet érintett a 7.7-es változat. Olyan ez, mintha a Ferrari beperelné az Alfát, mert az utóbbinak is vannak piros és sportos autói.

A Galaxy Tab 7.7 már a mérete miatt sem lehet az iPad másolata, hiszen majdnem két hüvelykkel kisebb a kijelzője, ráadásul az előlapján egyetlen gomb sincs, csak a kijelző felületén lehet vezérelni. Azt sem ártana figyelembe venni, hogy a Samsung főmenüjében egy bazi nagy óra és időjárás widget terpeszkedik, míg az Apple menüjében csak színes négyzetek sorakoznak, mint egy bonbonok a dobozukban.

Az egyik csak bejön nekik

A Samsungnak a 3-10 hüvelykes képátlós tartományban minden méretben vannak eszközei, de nem gondolom, hogy ez a gyártó bizonytalanságának a jele. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a Samsung végre megtalálta az ideális méreteket, amelyeknél még nincs olyan érzésünk, hogy egy számítógépet cipelünk magunkkal. A 7.7-es változat simán farmerzsebbe csúsztatható, míg az 5.3 hüvelykes Note az öltönyzsebben is simán elfér.

A Galaxy Tab 7.7 egy kézzel is kényelmesen megtartható, ami részben a vékonyságának köszönhető. Kijelzője nagyon fényes, és talán egy kicsit harsányak a színei, ám az is igaz, hogy ettől lesznek szépek a könyvesboltban megvehető magazinok digitális másolatai.

A kijelző kisebb méretének, és az ehhez tartozó nagy (1280x800 pixeles) felbontásnak egyik hátránya, hogy a virtuális billentyűzet kis méretű, nehezebb rajta írni, mint a 10.1-es tableteken. Az Android Honeycomb rendszerhez tartozó vezérlőgombok is nagyon aprók, nehezebb azokat pontosan eltalálni.

Nagyon okos újítás a Samsungtól, hogy a kijelző alján elterülő fekete sávot hasznossá tette, itt minialkalmazásokat lehet elindítani, amelyek bármely más alkalmazás kezelőfelülete előtt meg tudnak jelenni. Például olvasgatjuk az Indexen a svájci frank újabb szárnyalásáról szóló cikket, közben előkapjuk a számológépet, és - miközben egyszerre látjuk a cikk számait és a számológépet - gyorsan kikalkuláljuk, hogy a következő hónapban mennyivel leszünk szegényebbek.

Izomból eveznek

A kis méretű, csupán 335 grammos gép 21 megabites sebességgel tud szörfölni a mobilhálózaton, a processzora 1,4 GHz-es, és 16, 32 vagy 64 gigabájtos alapmemóriája akár további 32 GB-tal is bővíhető, ha beleraknak egy microSD memóriakártyát. Egyébként a gépelést, ha nagyon muszáj, meg lehet oldani billentyűzetes dokkolóval is.

Nagyon hasonló a Galaxy Note tudása, az 5,3 hüvelykes kijelzővel szerelt tabletnek is 1280x800 pixeles felbontása, 21 megabites a letöltési sebessége és 1,4 gigás a processzora, de ez csak 16 vagy 32 GB beépített memóriával kapható. A Note fő attrakciója a hozzá tartozó toll, amellyel ugyanolyan jól lehet rajzolni, mint az általam korábban tesztelt HTC Flyer kijelzőjén.

Egyedülálló ökörség

Szándékosan kihagytam a Galaxy Tab 7.7 egyik fontos tulajdonságát, mert számomra csak a Sony standjánál derült ki, hogy a Samsung milyen ügyesen tudta titokban tartani új táblagépének adatait. Elkaptam a Sony egyik hoszteszét és rögtön rátértem a lényegre: kértem mutassa meg nekem a Tablet S egyedi extráit.

Azt mondta, hogy az egyik a DLNA, ami persze rohadtul nem igaz, mert az szinte mindegyik tableten van ilyen médialejátszó. A másik pedig az infra port lett volna, ami szerinte egyedülálló, de a valóság ezzel szemben az, hogy a Galaxy Tab 7.7-en is van. Valószínűleg túl korán kapta meg a kiképzést, és csak droidként ismételgette a betanult infókat. Ennél a tabletnél tehát nem maradt más egyedi extra, mint a kialakítás, vagyis az, hogy a műanyag váz oldalról nézve elnyújtott csepp alakú.

A hosztesz azt se nagyon tudta, hogy mi az Android Honeycom beépített funkciója, és mit tett hozzá a Sony, ezért a tudatlanságában hagytam és rávetettem magam következő áldozatomra, az összehajtható két kijelzős Tablet P-re. Extravagáns, praktikus, dizájnos, itt-ott egy kicsit kidolgozatlan a szoftvere, de nagyon megtetszett. Összehajtva olyan, mintha egy gorilla óriási szemüvegtokja lenne, szétnyitva meg olyan, mint egy feltuningolt Nindendo DS.

Szokatlan látvány, hogy gördítés közben a cikk két síkban csúszkál, de az látszik, hogy a Sony nagyon jól összehangolta a két kijelzőn a tartalom mozgását. A szoftverek közül az ekönyvolvasó jól használja ki a dupla kijelzőt, mindegyiken egy-egy lap látható. A naptárnál az egyik oldalon a heti nézet, a másikon a hónap napjai, a levelezőben az egyik oldalon az emailek listája, a másikon a megnyitott levél tartalma jelenik meg. A két kijelzős játék azonban nagyon béna, mert a felső kijelzőnek csak a kétharmadát foglalja el a tartalom.

A Samsung és a Sony új tabletjei egyértelműen azt mutatják, hogy az ázsiai gyártók egyedi formákkal, újításokkal próbálják megkülönböztetni magukat az Apple-től. Nekem úgy tűnik, jó irányba haladnak, bár a Sony furcsa szemüvegtokja bizonyára inkább a divatbolondokat vonzza majd, és a Samsung hagyományos, lap formájú gépei iránt lehet nagyobb kereslet.