Már csak intelligencia kell a tévékbe

A tévégyártók nehezen törődnek bele abba, hogy a filmiparban a tartalom a király, és nem a technika. A berlini IFA kínálatában idén is a méreten és a minőségen van a hangsúly, pedig egy tanulmány szerint az emberek azért fizetnének többet, ha mindenféle személyre szabott tartalmat elérnének, és azokat nemcsak a nappaliban tornyosuló családi tévén tudnák megnézni, hanem bármilyen digitális eszközön.

A Sharp a világ legnagyobb LED tévékészülékét, egy 90 hüvelykes vadonatúj modellt állított a középpontba, ami 2 méter széles és 1,2 méter magas. Akinek van kétmillió forintja egy ilyen tévékészülékre, az biztosan talál hozzá a lakásában egy megfelelő méretű falfelületet is. A japán gyártó csak azzal rontotta el a mókát, hogy leragadt a ma már teljesen átlagosnak számító 1080p felbontásnál. Ezen a gigantikus készüléken simán elférne a négyszeres HD tartalom (4K), és akkor közelről sem lenne zajos a kép. A Sharpnak is van ilyen felbontású kijelzőpanele, de azt csak 60 hüvelykes méretben készítette el.

Valamivel okosabban taktikázott a Sony. Bár a 84 hüvelykes mérettel nem lett világelső, az így is gigantikusnak mondható készüléken 3280x2160 pixel jelenik meg, ráadásul viszonylag nagy szögben jól látható a képe. Egyébként a Sharp méretbeli világrekordját óvatosan kell kezelni, mert azt csak egy alkategóriában érte el. A Panasonic a plazmatévék kategóriájában ennél is nagyobbat durrantott az üzleti felhasználóknak szánt 103 hüvelykes (260 centiméteres) készülékével, amely a 4K2K felbontásával elegendő pixelt is présel ki magából.

Az LG még mindig nagyon pörög a 3D-n, és a multimédiás ipar európai szakértőit tömörítő szervezet a vállalat tévéjét találta a legjobbnak a térhatású megjelenítők mezőnyében. Arról persze lehet vitatkozni, hogy van-e egyáltalán értelme a 3D-nek, amíg csak annyi extrát kap a néző, hogy a focista lába néha kilóg a kijelzőből. Mindenesetre jól teszi az LG, hogy ilyen kitartóan küzd a 3D-vel, egyszer ez még bejöhet neki, amikor már elegendő térhatású film és tévécsatorna lesz, és megszabadulunk a 3D fogyasztásához szükséges szemüvegtől.

Még egy díjat kapott az LG, mégpedig a gyönyörű OLED tévéjével. Ilyen készüléke a Samsungnak is van, és egyáltalán nem láttam olyan kirívó különbséget, ami miatt az egyik jobb lenne a másiknál. De a harsány színű OLED haszna is megkérdőjelezhető: a bemutatók alapján azoknak való, akik nem tévéműsorokat, hanem színes ruhába öltözött nők fotóit nézegetik naphosszat a tévén.

Nem lettek okosabbak

Sajnos a tévék extra funkcióinak a használata alig fejlődött. Hiába állítják azt a gyártók, hogy okostak a tévéik, ez az intelligencia csupán abbl áll, hogy összegyűjtöttek egy rakás ikont, amelyekra rákattintva online tartalmakat érünk el. Néhány modell a weben is tud keresni.

Meglepő, hogy a gyártók csak a technikára koncentrálnak, és nem a tartalomra. A tévézés élménye alapvetően abból áll, hogy a kanapén hanyattvágódva az égvilágon semmiért nem akarunk küzdeni, és elvárjuk, hogy a készülék kiszolgáljon minket. Olyat én még nem hallottam senkitől, hogy "Megnézek egy nagyszerű felbontású filmet!", azt viszont számtalanszor, hogy "Már megint nem adnak semmi érdekeset a csatornákon, mi a fenét nézzek?"

Ezt támasztja alá az Ericsson pár napja publikált kutatásának eredménye is. A dokumentumból kiderül, hogy az emberek többsége könnyebben használható interfészeket és személyre szabott tartalmat vár a tévéjétől. A full hd felbontást a megkérdezetteknek egyre fontosabb, de a tanulmány szerint nem igazán szeretnének többet fizetni érte, és érdekes módon a több csatorna sem vonzó opció.

Jó irány, hogy a gyártók a tévékbe beépítik a Facebookot meg a Twittert, hiszen az Ericsson tanulmányából is az derül ki, hogy az emberek szeretnek tévézés közben csevegni a neten. Csakhogy ezt leginkább tableten vagy mobilon teszik. Valószínűleg több értelme lenne annak, ha a tévén futó Facebook vagy Twitter alkalmazás csupán azt érzékelné, hogy mit nézünk éppen, és az erről szóló bejegyzést már az általunk választott eszközön írhatnánk meg. Ideális esetben a tévés lájknak úgy kellene megjelennie a Facebookon, mint a belinkelt weboldalaknak, és az lenne igazán menő, ha a filmes linkre kattintva elindíthatnánk filmet a tévénken. De úgy tűnik, erre még éveket kell várnunk.

Az online tartalmak felfedezését a barátaink mellett szerkesztett filmes portálok is segítik, mint például az iMDB és a magyar Port.hu, illetve azok az ajánlórendszerek, amelyek a korábbi szokásaink alapján mutatnak megnézni érdemes filmeket. Egy berlini startup, a Foundd mutatott be ilyen szolgáltatást a DigitalFocus nevű rendezvényen: összekötik a felhasználó Facebook-profilját a Netflixszel vagy más online videotékával, és a saját adatbázisukban gyűjtik, hogy miket látott már a júzer. Ez a fajta intelligencia jelenleg is csak számítógépen érhető el, nincs beépítve a tévékbe.