Férfiak után forgolódik a humaniod robot

Ötven országból ezernégyszáz vállalat utazott Berlinbe, hogy megmutassa a nagyközönségnek a termékeit. Az IFA tulajdonképpen az elektronikai vásárok karácsonya,  ilyenkorra működőképessé fejlődnek azok az eszközök, amiket a Las Vegasban megtartott CES-en még csak a legnagyobb jóindulattal lehetett terméknek nevezni. Amit Berlinben bemutatnak, azt egy-két hónapon belül meg is lehet venni.

Néha egy eszköznek csak a burkolata marad ugyanaz, és belül mindent kicserélnek. A Samsung Galaxy Note 10.1 táblagép például egészen katasztrofális volt, amikor év elején bemutatták, most viszont teljesen jól használható. (Úgy tudom, azóta még a processzorát is kicserélték.) Persze a Samsung gépe már akkor sem volt olyan tragikusan rossz, mint a kínai gyártók által találomra összerakott tabletek. Mihez kezdjünk például egy 13,3 hüvelykes androidos tablettel, ami nehéz, mint egy betonlap, viszont az 1 gigahertzes processzora kínosan lassan mozgatja a menüket?

Amíg a technológia ilyen lassú léptekkel és fölösleges kitérőkkel halad előre, nem kell komolyan aggódnunk amiatt, hogy egy napon robotok veszik át a (munka)helyeinket. Ezt bizonyította a japán Furo nevű cég humanoidja is, amely a pavilonok közti szűk területen próbált segítséget nyújtani az eltévedt látogatóknak. A robotlány rögtön zavarba jött, amikor körülvette egy ötfős férficsapat, hogy lefotózzák. Csak forgolódott körbe-körbe, nem tudva, hogy akkor most kit kellene megszólítania. Élettere nagyjából húsz négyzetméterre korlátozódik, mert a töltőtől nem érdemes nagyon eltávolodnia, és gyakorlatilag nem több, mint egy guruló táblagépállvány. Csalódottan vettem tudomásul, hogy a robotlány csak egy előre bemagolt szöveget darál le nekem, amikor végre sikerült felém fordulnia.

Sokkal hasznosabbak a konyhai robotgépek. Ez az IFA egyik fő vonzereje, valószínűleg Panasonic is ezért döntött úgy, hogy a szokásos plazmatévé-blu-ray-kamera kombináció mellett a háztartási gépeit is felsorakoztatja. A japán cégnek érdekes a mindkét irányban hegyes orrú vasalója is: állítólag így sokkal szabadabban lehet vasalni, és hátrafelé menet nem gyűrjük össze a ruhát. A Panasonic kerámia sütőlapján pedig mindig az edénynek megfelelő méretű melegítő zóna alakul ki, így nem kell attól tartni, hogy a lapra tenyerelve megégetjük magunkat.

A konyhagépek és a fürdőszobai eszközök ki is próbálhatók. Csak néhányan vállalkoztak arra, hogy mindenki szeme láttára bekenjék a képüket borotvahabbal, és lecsupaszítsák a képüket. Az elektromos fogkeféknél azonban meglepően sokan várakoztak, és a szakértők az alapvető szájhigiénés tudnivalokat is elmondták az érdeklődőknek.

Az IFA szervezői egyébként egy külön kategáriát találtak ki azokra a segítőkre, akik nem csupán biodíszletként vigyorognak egy-egy termék mellett, hanem arról a legmélyebb  ismeretekkel rendelkeznek: ők a detailerek.

Persze annak sem kell csalódnia az IFA-n, aki csak a könnyed élvezetekre hajt. A konyhai részlegen a kávégépeknél – kis lökdösődés után – bárki ingyen megszerezheti a napi koffeinadagját, és még a gépek belső felépítése is megnézhető néhány átlátszó plexifalú demó modellen. Talán a precíz németeket így akarják lenyűgözni az ügyesen kitalált szerkezetekkel.

A háztartási gépek közül a kedvencem a Philips Homecooker elektromos főzőedénye, ami kevergetni is tudja helyettünk az ételt, amíg elvegyülünk a vacsoravendégeink társaságában. A gépet Jamie Oliver hathatós segítségével népszerűsítették, és a sztárséf felbukkanásának ára van: nagyjából 100 ezer forintba vagy többe kerül majd a kényelmes főzőcskézésről gondoskodó szerkezet. További negyvenezerért hozzánk vágnak egy szeletelőgépet is, ami úgy lett kialakítva, hogy abból közvetlenül az edénybe potyogjanak a hozzávalók.

Még helyen talkoztam gőzölgő ételekkel, de az inkább kellemetlen élmény volt. A B-kategóriás ázsiai gyártók csarnokában, amely arról ismerhető fel, hogy az égvilágon senki sem tolong a standoknál. Szombat délben jutottam el a Berlin Messe legeldugottabb sarkában lévő pavilonba, amelyben a rögtönzött piknikezés miatt volt átható ételszag. A kiállítók, mivel úgysem volt ott látogató, kipakolták a prezentációs célokat szolgáló Macbookok mellé a kicsicsipős szecsuáni szószt meg a tavaszi tekercset, és vígan falatoztak, már-már családias hangulatban.

Ezek a gyártók többnyire OEM termékeket forgalmaznak, ami azt jelenti, hogy a termékeiket nagy mennyiségben legyártják Sencsenben, vagy egy másik kínai iparvárosban, de nem adnak hozzá márkanevet, ez ugyanis az európai forgalmazó feladata. A szuperolcsó hajszárítótól a nagyon vacak tableteken át a sütőig minden van itt, és ebben a környezetben nem túl bizalomgerjesztőek. De éppen ez a lényeg, hogy az itt kiállított termék ne Panascodic vagy Smashung kamu néven kerüljön a boltokba, hanem kapjon a disztribútortól egy európainak tűnő márkanevet, bekerüljön egy csinos kis boltba, és máris rá lehet akasztani a névadónak jó profitot hozó árcímkét.