CES 2013: most már mindent tudunk

Guruló számítógép lesz az autóból?

Lehet, de egyelőre nem sok kézzel fogható jelét láttuk. Kaliforniában ugyan pár hónapja engedélyezték az önmagukat vezető autókat, de a CES-re kivonuló autógyártók (jó sok volt belőlük) még csak prototípusokat se hoztak ezekből, csak ígérteteket. Sofőr nélküli autót jelentett be az Audi és a Ford, intelligens másodpilótát a Lexus, de a jelen egyelőre megállt ott, hogy van GPS az autóban, meg ilyen-olyan radarok, és a járgány esetleg beparkol velük magától. Ami nyilván remek dolog, de ahhoz képest, hogy az összes autógyártó Batmobilokról, a közúti baleseteket totálisan megszüntető intelligens rendszerekről, a sofőr kiterjesztett érzékszerveiként működő szenzorokról fantáziál, a CES-een a szokásos autókiállításos kunsztokat mutogatták csak, brutális hangrendszerek, pár kiállított versenyautó, köszönjük szépen, legyen szerencsénk jövőre is. A vezeték nélkül tölthető elektromos Rolls-Royce azért ott volt a szeren. Meg a Bentleyben az LTE-kapcsolaton át a hd-s videotelefonálás is.

Hány K fér egy tévébe?

Négy biztosan, a nyolcra jelenleg nem mernénk megesküdni (mármint beleférni belefér, az a kérdéses, hogy van-e rá szükség). A 4K felbontás nem mai találmány, az idei CES tanulsága az volt, hogy a gyártók most látták elérkezettnek az időt arra, hogy elárasszák vele a piacot. Legerősebben talán a Sony nyomja a 4K-t afelé, hogy az legyen az új standard, de ott van mellette a két koreai óriás, az LG és a Samsung, a 4K-ban az életben maradás zálogát látó Sharp és Panasonic, aztán a Toshiba, a feltörekvő kínaiak, és ha van még épkézláb tévégyártó a világon, akkor az is. És a lényeg: a 4K tényleg elképesztően szép, és tényleg látni a különbséget a hd-hez képest, megadja a „nekem ilyen kell, bármibe kerül is” érzést. Még ha a bármibe is kerül részt az ember sürgősen vissza is vonja, amikor megtudja, hogy mennyibe kerül.

Csak a tartalmi forradalom nem akar eljönni, a Netflix meg a Hulu elkeseredetten küzd Hollywooddal meg a szerzői jogokkal, és közben mindenki abban reménykedik, hogy na majd az Apple. vagy a Sony. Vagy az Intel. Vagy bárki, csak kapjon már a tévézés is olyan 21. századi környezetet, mint mondjuk a mobilos alkalmazások és tartalmak köré épített ökoszisztéma.

Mit lehet még csinálni egy notebookkal?

Elmorzsolni egy könnycseppet az emlékére. Tavaly még nagy lendülettel jöttek az ultrabookok, a tabletté átalakítható convertible-ök, mindenki bízott a Windows 8-ban és az érintőképernyőre kitalált új kezelőfelületben. Idén újabb, és egyre vadabb ötleteket vártunk, de a notebookok csak szerényen meghúzódtak a standok csendesebb sarkaiban, mint a karácsonyfa alatt a nagyitól menetrend szerint kapott kötött sapka és zokni. A tablet az új notebook, és ha nagy képernyő és külön billentyűzet kell, akkor kistreameljük a képét a tévére, és billentyűzetként meg egérként használjuk. Arra azért nem vennénk mérget, hogy el is tűnik a notebook, mint kategória, de valószínűleg egyre inkább csak mint munkaeszköz fogunk ránézni, mint egy kalapácsra vagy egy fúrógépre. És eladni is így próbálják majd nekünk. Ami nem feltétlenül baj, mert végtére is szórakozni és tartalmat fogyasztani tényleg kényelmesebb tableten.

Van még hely az iPhone és Android mellett?

Van! A Windows 8 számára biztosan, nagyon sok helyen lehetett látni a csempés kezelőfelületet úgy is, hogy a Microsoftak nem volt saját standja. A szimpatikus, ám esélytelen versenyzők közül láttuk a mobilos Ubuntut és a Firefox OS-t is, de a legbíztatóbb, amit el tudunk mondani róluk, az, hogy továbbra is nagyon rokonszenvesek. A rendszergazda származású, és/vagy különösen elvadult hipszter felhasználókon kívül a kutya nem fogja kipróbálni őket. További meglepő trend volt a látogatókat elnézve, hogy a jobbára amerikaiakból és ázsiaiakból álló, az újdonságok iránt erősen érdeklődő CES-közönségben a notebook gyakorlatilag egyet jelent a Macbookkal, a tablet az iPaddel, viszont az iPhone-ok mintha eltűntek volna, a hólapát méretű androidos csodák nyomasztó többségben voltak jelen a nem reprezentatív felmérésünkben.

Mi jöhet az érintőképernyő után?

Hang- és mozdulatvezérlés. Mivel az idei CES főszereplői a tévék voltak, előtérbe kerültek ezek az irányítási módszerek, hiszen a tévét tapogatni nem túl praktikus (igaz, a tablet vagy okostelefon távirányítóként való használata folyton visszaköszönt, szóval mégis csak megvan még az érintőképernyős kontroll). Az Apple tavalyelőtti újdonságát, a Sirit mostanra másolta le boldog-boldogtalan, így több helyen találkoztuk élőbeszédes irányítással. A gesztusalapú vezérlés is népszerű, ezt néhány helyen arcfelismeréssel kombinálják, így a személyre szabott kezelőfelület vagy tartalmi választék automatikusan jön, a gép felismeri a gazdáját, és kiismeri a szokásait. Ez valahol félúton van a kényelmes és az ijesztő között.

A ppi az új megapixel?

Nem! A 4K-felbontás olyan szinten eluralkodott a marketingesek tudatán, hogy a tavalyi varázsszót, a pixelsűrűséget szinte el is felejtették. A jelenséget a maguk részéről csak üdvözölni tudjuk, de erős a gyanúnk, hogy vissza fog még térni a ppi-mánia, hiszen a pixelsűrűség emlegetése remek módszer arra, hogy erényként mutassuk be a tévénk (vagy bármilyen más kijelzőnk) kis méretét.

Mit villant Kína?

Elképesztő mennyiségű kínai cég volt kinn a CES-en, és úgy tűnik, fél lábbal már végleg kiléptek a „mindent lemásolunk, és sokkal olcsóbban legyártunk” skatulyából. Azért csak féllel, mert azért láthattunk igazi távol-keleti, fröccsöntött gagyit is hektárszámra, de a másik láb, a Huawei,ZTE, Hisense, TCL nevekkel fémjelzett óriáscéges vonal már simán utolérte a nyugati, japán és koreai gyártókat. Olyat még nem nagyon láttunk, hogy valami igazán nagy újítást a kínaiak mutattak volna be, de a szupersláger 4K-tévékben például simán állták a versenyt a többiekkel. A TLC IronMan-tévéjét például rendesen irigyelte az összes konkurens, és nem kizárt, hogy a film marketinges hátszele egy új, felső kategóriás márkanevet farag az eddig szinte teljesen ismeretlen brandből.

Lenyomja-e valaki az iPadet?

Talán, de hogy a kiállításon most nem láttunk épkézláb trónkövetelőt, az biztos. A Microsoft nem volt jelen a Surface-szel, az Amazon se a Kindle Fire-rel, a Google meg csak tárgyalószobákat vett ki, de a Nexus tabletek következő generációját nem mutogatta. Ettől még szakajtószámra voltak kinn új tabletek a CES-en, de valahogy olyan lélektelen volt az egész, mintha a gyártók muszájból kipakoltak volna 4-5 új modellt, tudván, hogy úgyis csak véletlenül fogják azokat megvenni a vásárlók iPad helyett.

Tablettéren az eget-földet rengető újdonságoknak csak az előszelét érezhettük a Tegra 4 és a Snapdragon 800 mobilprocesszorok képében, amelyekre olyan csodákat lehet majd építeni, amik tényleg állva hagyják a mai tableteket. Ja, és persze ott az NvidiaShield, de attól nem az iPadnak kell félnie, hanem inkább a Sony Playstation Vitájának.

Mire jó a 3D valójában?

3D-nyomtatókat jobbára kisebb cégek standjain láttunk, de mindenhol csődület volt körülöttük, lehetett érezni, hogy valami nagy dolog születésének, vagy legalábbis az első lépéseinek vagyunk a tanúi. Érdekes, hogy az óriáscégek egyelőre nem kaptak rá a témára, talán még túl nehéz igazán kommersz módon tálalni a dolgot, nincsen meg az a szikra, amitől az átlagember is 3D-nyomtatót akarna, nem csak a geekek. És valóban, olyan nagyon hasznos dolgokat egyelőre nem tudnak ezek a printerek készíteni, a műanyag csavarhúzó, evőeszköz, fogaskerék vagy karácsonyfadísz még nem az a kimondott „killer app”, amivel a marketingesek fel tudják gyújtani a tömegek fantáziáját. Egyelőre ott tartunk, hogy az emberek megbabonázva bámulják, ahogy a 3D-nyomtató alkot, aztán vállat vonnak, mondván, olyan ez, mint a zsiráf, nagyon jópofa, de otthonra azért nem kéne. Mindenesetre épp a CES előtti hétvégén futott az egyik CSI-sorozat aktuális epizódja egy ilyen printerrel készült pisztoly körül forgó sztorival, szóval a technológia jó úton van afelé, hogy bekerüljön a köztudatba.

Mi lesz 2013 varázsszava?

Erre a kérdésre van a leginkább egyértelmű válaszunk: a 4K. Az új, szuperhd felbontás folyt a csapból is Vegasban egy hétig, és a 4K-s tévé csak a kezdet, jönnek lassan a 4K-lejátszók, a 4K-kamerák, sőt a tabletek is. Csak azt nem tudni, mikor lesz elég tartalom a tényleg elképesztő kijelzőkre, és mikor csúszik le az áruk egy középkategóriás autóé alá. Mondjuk legalább egy nagyságrenddel. Az LG-nél már láttunk egy koreai 4K-tévécsatornát, a Sonynál pár újramasterelt, 4K-ra feltrükközött filmet, a Sharpnál egy sima hd videót 4K-sító eljárást, de ezekkel együtt is sok idő kell még ahhoz, hogy a 4K átvegye az uralmat.