Így nem vettünk Kínától robothadsereget

A legmeglepőbb sztárvendég: Bill Clinton volt amerikai elnök, aki a Samsung egyik sajtótájékoztatójának vendégeként mondott beszédet. Jól félre is vitte a témát: az egyik percben még ott tartott, mennyire jó dolog a technológiai fejlődés, aztán vagy tíz percig a fegyvertartás szabályozásának szigorítását taglalta.

A leghosszabb sor: A sajtószobában ebédnél. 11 óra körül már legalább 150-en álltak sorban, hogy délben kapjanak egy nyamvadt marhahúsos szendvicset. Az újságíró szörnyű éhenkórász fajta, a jelek szerint kortól, nemtől, és nemzetiségtől függetlenül.

A legabszurdabb pillanat: A mexikói „itt a piros, hol a piros” maffia egy rendőr felbukkanásának jelére fejvesztve bemenekül a Caesar's Palace-ba, es megpróbálnak elvegyülni. Beleértve az addig szerencsés nyerő játékosnak álcázott beépített embert is. A háttérben Celine Diontól szól a My heart will go on, ezer decibellel.

A legkeményebb akcentus: Boo-Keun Yoon, a Samsung-vezér alaposan ráerősített a sztereotípiára, miszerint az ázsiaiak borzasztóan beszélnek angolul, az előadásának közönsége mégis egy pisszenés nélkül itta, és próbálta értelmezni a szavait, és kameraerdő leste minden mozdulatát. A marketigbe fektetett több raklapnyi pénz meghozta az eredményét, a Samsung menő lett Amerikában.

Akiknek legjobban hiányozniuk kellett volna (de nem hiányoztak): Apple, Microsoft, Google és Amazon. A nagy négyes hivatalosan nem volt kinn, de mégis tele volt minden a termékeikkel, és folyton róluk beszéltek. Érdekes módon utóbbi háromról mindenki a legnagyobb barátság és tisztelet hangján, míg az Apple-t jellemzően ott ekézték, ahol érték.

A legerősebb plafon: Ami nem szakadt le, amikor Toshi Osawa Sharp-vezérigazgató azzal kezdte az előadását, hogy a cég remek évet zárt, és 2013 még jobb lesz. A Sharp valójában 5,6 milliárd dolláros veszteséggel, gyárbezárásokkal, és leépítésekkel zárta 2012-t, és a csőd szélén táncol.

A legviccesebb sajtóanyag: A Samsungé, amit egy NFC-csipes karkötőn adtak. Ez az a technológia, ami a Samsug telefonjaiban benne van, de az iPhone-ban nincs. És holtversenyben a Lockitron levű cégé, amit egy 3,5  colos floppy lemezen adtak (persze nem a lemezen volt a sajtóanyag, hanem a címkén szereplő webcímen, de a nosztalgiától párás szemű újságírók vitték, mint a cukrot).

A legkínosabb elszólás: Jen-Hsu Huan, az Nvidia vezérigazgatója a cég nagy durranása, a saját kézikonzol bejelentésekor rossz nevet mondott, Shield helyett Thort.

A leggázabb marketinges duma: A Sharp sajtótájékoztatóján hangzott el, egy amerikai vásárlójuk hálálkodását idézte az egyik fejes, ami szerint amióta 70 colos Sharp tévéjük van, a filmnézés sokkal jobb hangulatú, és a tévé újra összehozta a családot. Meg kell a szívnek szakadni.

A legviccesebb félreértés: Egy kínai cég standjánál az újságírói belépőn szponzorként szereplő Best Buy logó miatt azt hitték, a nagy amerikai áruházlánc embere vagyok, és mindenáron el akarták érni, hogy rendeljek meg százezer neonzöld, Gangnam Style-ra táncoló minirobotot. Nem rendeltem. Szomorúak voltak.

A leggagyibb reklámszlogen: „Oral is better”, vagyis szájjal jobb. A Voco nevű cég hirdette ezzel az élő beszéddel irányítható zenestreamelő rendszerét. Szegény hoszteszlányok a negyedik napon bár biztos kibírták röhögés nélkül a látogatók tréfálkozását a témában.

A legmegdöbbentőbb szám: 1,76 milliárd, ennyi alkalmazást töltöttek le karácsony hetében Amerika iOS- és Android-felhasználói. Csak karácsony napján 17,4 millió okostelefont és tabletet aktiváltak, csak az USA-ban – hangzott el egy mobil ökoszisztémákkal foglalkozó előadáson.

A legkellemesebb meglepetés: Csak egyszer találkoztunk a borzasztó hungry-Hungary szóviccel (az is a Heart Attack Grill pincérnője volt, neki meg elnézzük), és szinte mindenki, akivel csak beszéltünk, tudta, hol van Magyarország, nem keverték Budapestet Bukaresttel, és hasonlók.

A legbőkezűbb osztogató: A kínai Hisense, ami minden nap 50 hüvelykes led-tévéket sorsolt ki a standján a látogatók között. Nem volt 4K, ezért be sem álltunk a sorba.

A legjobb koncert: Maroon 5 a Qualcomm sajtópartiján. Igaz, csak három számot nyomtak le, és a CES-en potenciális vetélytársként megjelenő rock- és popsztárok (50 Cent, Lemmy a Motörheadből, Will.I.Am a Black Eyed Peasből) egyike sem zenélt, csak a nevükkel hirdetett termékeket reklámozták.

A legnagyobb telefon, tablet és tévé: Sorrendben 6.1, 27, és 150 hüvelykes képátlóval bírt. Magyarán a telefon akkora, mint egy kisebb tablet, a tablet akkora, mint egy kisebb tévé, és a tévé akkora, mint egy kisebb alföld.

A legnagyobb fejlődés a nyelvtudásunkban: Amikor kiderült, hogy a Nikont az amerikaiak nájkonnak ejtik.

A legidegesítőbb vizuális környezetszennyezés: Hello Kitty mindenhol, telefontokon, fülhallgatón, notebooko, pendrive-on, MIN-DEN-HOL. És a háttérben Gangnam Style, óránként hatszor.

A legkínosabb beismerés: Gary Shapiro, a kiállítást szervező CEA vezetője újságírói kérdésre bevallotta, hogy biztos tök jók ezek a 4K-tévék, de ő valójában már évek óta nem néz tévét, mert a felesége nem engedi.

A legtöbb névrokon: Pontosan 218 olyan kiállító céget számoltunk meg a CES hivatalos katalógusában, aminek a neve úgy kezdődött, hogy Shenzen.

A legjobb párhuzamos kiállítás: Potato Expo a Caesar's Palace-ban. Hogy az amerikai krumplitermesztők éves kongresszusát miért Las Vegas legmenőbb kaszinójában tartják Idaho végtelen burgonyaföldjei helyett, rejtély. És legalább egy évig az is marad, mert mire belebotlottunk, a sajtóregisztráció rég lejárt, a sima látogatói belépőre meg sajnáltuk a 899 dollárt.