Mad Max brutális játékban tér vissza

A Los Angeles-i E3 olyan, mint a Sziget: az ember megtervezi, hogy miket fog megnézni, aztán a terv már az első félórában borul; bejut, amire bejut. Nagyon nagyot nem lehet hibázni, minden komolyabb standon találni olyan játékot, amiről a nulladik napi sajtókonferenciákon már volt szó, csak rövid trailerek helyett tizenöt-húsz perces bemutatókat látni arról, hogy az adott játék mivel próbálja majd a piacon magára irányítani a rivaldafényt. És persze olyan is van, amit egyenesen ki lehet próbálni.

Zombidarabolás, Mad Max

Engem a keddi kapunyitáskor a Capcom standjához és a Dead Rising 3 zártajtós bemutatójához sodort a tömeg a világ legfontosabb videojátékos expóján. A játék első két része korrekt zombiritkítás volt, de a harmadik már a következő konzolgenerációra érkezik, sőt csak Xbox One-ra, tehát a Microsoft konzoljának egyik húzóneve. És nagyon ígéretes húzónév: a főhős autószerelő egy szabad, sok lehetőséget adó világban menti a bőrét az élőhalottaktól, fegyvereket barkácsolhat más fegyverekből, azokat többféleképpen használhatja, és sok egyéb trükkje is van a Cranberries legnagyobb slágere elleni harcban.

Ennek illusztrálására látjuk, ahogy emberünk fegyvert készít egy kétkezes pörölyből és egy betonvágó fűrészből, az egyik zombit kupán vágja, a másikat kettészeli, a harmadikba pedig egyszerűen beledobja a míves instrumentumot. Aztán autóba ül, és átgázol egy több száz zombiból álló tömegen, de néhány élőhalott a kocsiba kapaszkodik, ezért végül emberünknek fel kell adnia az autót – így hát belevezeti egy benzinkútba, és a robbanás előtt kiugrik. A játékon nagyon érezni, hogy nextgen, azaz következő generációs. Nem is a közeli képeken, inkább olyan jeleneteknél, amikor hősünk a füstölgő városromokon magasról néz le több száz zombira, aztán elterelésként elereszt egy jelzőrakétát, és a tömeg meglódul a rakéta irányába, de úgy, hogy az a newtoni fizika szemléltető klipje is lehetne.

Fizikában szintén erős az Avalanche Studios (őket a Just Cause játékok révén ismerhetjük) játéka, a Mad Max. A Microsoft sajtóbemutatóján csak egy villanást kapott, de a show-n vagy húsz percig demózzák. Szintén nyitott világ, amiben a filmekből ismert Max saját kocsit bütykölhet, és autós harcokba keveredhet. Ezekben nem a videojátékokban gyakori finomkodó koccanások vannak, hanem brutális belemenések, a másik autó megcsáklyázása, vagy éppen a kerekének kilövése shotgunnal, mátrixosan belassított bullet time-ban. Elég jó. Aztán amikor véget ér a gyorshajtás, a bőrdzsekis igazságosztó lőfegyverekkel vagy közelharcban javíthat a poszapokaliptikus közbiztonságon. A közelharc piszkos és nagyon véres, mégis kicsit halványnak tűnik: rendes harci kombók helyett sok előre szkriptelt, de kétségtelenül látványos kivégzéssel trükköz. Mad Max így is várólistás az új konzolokon, a legújabb videojátékos eszközökkel idéz meg sikeresen egy olyan kort, amikor Mel Gibson nem a zsidókat utálta, hanem a száguldozó pszichopatákat.

Az isteni szikra

Következőnek a Destiny bemutatójára jutok be: több játékos által játszható online (MMO) lövöldözős játék a Halo sorozat készítőitől, és ezt le sem tagadhatná. Harci kütyükkel jól teleaggatott emberek védik a Föld utolsó szabad városait szintén elég jól felszerelt szörnyektől. Sok taktikázás, jó ellenséges AI, a kisebb ellenfelek mellett egyszer csak megjelenő nagy robot, szállítóhajóval érkező erősítés az ellenségnek, az embereinknek segítő lebegő mesterséges intelligencia – talán túlságosan is a Halora emlékeztet az egész, picit csalódás, de azért a show három legjobb fps-ében talán benne lesz a show végi számadáskor.

A Microsoft standján a Sparkot szúrom ki, és ki is próbálom. Ez az Xbox One válasza a Minecraftra, a semmiből lehet világokat felhúzni, hamar csinálok is egy szigetet, rá egy hegyet, abba egy alagutat, Isten érezhette így magát a második napon. A kész világra textúrákat húzok, ide egy kis virág, oda egy kis homok, de ha nem akarok vacakolni, előre gyártott készleteket is ráereszthetek a szigetre, és már nőnek is ki a fák és az aljnövényzet, a magasban pedig megjelenik a hó, mert a játék ilyesmire is figyel. A kész világra aztán bedobhatunk egy főhőst, és nekiállhatunk vele átalakítani a birodalmat. Például ott az a kavics, mi lenne, ha háziállatot csinálnánk belőle? Az ilyen kérdéseknél jön képbe a Spark nagy dobása, a programozó felület.

Persze nem kell bonyolult dologra gondolni, leginkább ikonokkal egyszerűen összerántható „ha... akkor” feltételkezelések vannak, például beállítom, hogy ha a kavics közelébe ér a főhős, a kavics kezdje el követni őt. Persze ennél sokkal bonyolultabb dolgokat lehet készíteni, egész komplex tudatokat adni tárgyaknak, lényeknek, és ezekből magát a játék célját, feladatokat, küldetéseket is össze lehet állítani. Első blikkre nagyon sok lehetőség van a programban, a közösségi építgetés (és pusztítgatás) ereje pedig ismert a Minecraft óta, szóval simán lehet a Spark az Xbox One egyik nagy dobása. Csak kell csinálni hozzá egy jó péniszfelismerő rutint, mert az ilyen jellegű játékokban a játékosok egy része elsőnek méretes dákót épít, aztán nagy büszkén megosztja a világgal.

Ess, eső, ess

A nap végén két Playstation 3-játékot próbálok ki, hogy lássam, a PS4 mellett hogyan gondolja a Sony életben tartani az előző generációt. Az egyik a Beyond: Two Souls, ami a Quantic Dream, a Heavy Rain alkotóinak új játéka lesz, misztikus thriller egy kislányról, aki furcsa kapcsolatot ápol egy másik lélekkel. A Heavy Rain játéknak igen primitív volt (sokan utálták is ezért), a játékosnak kicsit mászkálnia kellett benne, meg gombokat nyomkodnia, ha a játék arra megkérte, de a történet, a szereplők és a csodás színészi játék vígan elvitték a hátán a programot. Viszont a Heavy Rain elmélyülést, immerziót is igényelt – és ez az, amire az E3-on nincs lehetőség, pedig a látottak alapján a Beyond is inkább sztoriban lesz erős, mint játéktechnikailag. A Sony egy, a játékban nem tipikus részt, egy afrikai akciójelenetet tett ki E3-ra, amiből nem sok derül ki a főhősről, az akció viszont technikailag nyilván nem ér az igazi akciójátékok nyomába. Így, egy kontextusból kiragadott jelenet alapján a Beyond nem tűnik nagy vaszisztdasznak olyan ember számára, aki nem ismeri a Quantic Dream munkásságát, pedig lehet ebből még új Heavy Rain.

Végül a Raint próbálom ki, ami az új Journey lesz PS3-on: kicsi, aranyos, ötletes játék, ami elvarázsolja a játékost. Kipróbáltam, és bő fél órán át játszottam vele – akkor is csak azért hagytam abba, mert a demo véget ért. A főhős egy kisfiú, aki fedett helyen láthatatlan, de ha kimegy az esőbe (ami folyamatosan esik a játékban), akkor az esőcseppek szellemszerűen láthatóvá teszik. Egy kislány nyomába ered, de kalandja során a fiút szintén szellemszerű esőszörnyek üldözik, amiket a fedett helyek és egyáltalán a víz és a száraz részek ügyes használatával kell kikerülnie. Ebből az ötletből sokat ki lehet hozni, reméljük, a készítők meg is teszik.

Az E3 első, csonka napján (első nap csak délben nyitják a kaput, a későbbi napokon már tízkor) tehát máris belebotlottunk pár jónak ígérkező játékba, de a java még csak ezután jön. Szerda délelőtt a Bethesdánál kezdünk, délután a Ubisofthoz és az Electronic Artshoz van időpontunk, megnézzük, hogy a legfontosabb kiadók mivel definiálják majd a régi és az új konzolgenerációt.