Már csak a panorámaszelfi hiányzott az életünkből
További Szemlemorzsa cikkek
Ettől függetlenül a várakozás alatt a hatalmas kivetítőn pörgetett kisfilmeken a ceruza használatának fontosságát próbálta kiemelni minden, aztán a visszaszámláló is erre épített: vonalakból felfirkantott számok mennek öttől lefele. A ceruza azért fontos, mert a Note az az eszköz, ami egyrészt méretében valahol a tabletek és a telefonok között áll meg, másrészt a Samsung valamiért úgy gondolja, hogy a használhatóságot egy stylusszal, vagyis speciális műanyagceruzával lehet kiteljesíteni.
Miután a három műsorvezető poénkodott egy sort, DJ Lee, a Samsung mobil üzletágának igazgatóhelyettese lépett a színpadra, hogy bemutassa a cég legújabb termékeit. A rövid történeti áttekintés után jöttek az előre sejtett, és a tulajdonképpen meglepő bejelentések.
Tollasbál ráncfelvarrva
A sor a Note 4-gyel nyitott. Az 5,7 hüvelykes, super amoled kijelző 2560-szor 1440 pixeles felbontásra képes, és ha ez önnek nem mond sokat, ne búsuljon. A lényeg, hogy nagy méretű panel, sok-sok (egész pontosan 3 786 500) képponttal és gyönyörű színekkel vár mindazokra, akik majd valamikor október környékén úgy döntenek, hogy szeretnének egy kis tabletet (vagy óriási telefont). A négy színben bemutatott (fekete, fehér, bronz és pink) készülék megkapta a Samsung Galaxy S5-ből ismert fémkeretet, és annak ellenére, hogy a cucc tényleg nagy, alig 176 grammot nyom, és 8,5 milliméter vékony.
A nagy kijelző sok mindenre jó. Egyrészt végre valóban van értelme annak, hogy több (na jó, egész pontosan kettő) alkalmazást egyszerre használjunk. Lehet netezni, miközben csetelünk, például, ráadásul ezt tehetjük úgy, hogy fizikailag kétfelé osztjuk a képet tetszőleges arányban a két alkalmazás között, vagy az egyik appot a háttérbe tesszük, a másik pedig kisebb változatban lóg előtte.
Ahogy már említettük, a Samsung a Note esetében ragaszkodik a toll használatához, és ha már ezt teszik, az új változatnál reszeltek kicsit a dolgon. Alapjában véve persze úgy is lehet használni a készüléket, hogy sosem vesszük elő a kis műanyag izét, de ha mégis, akkor egy lassan már egérszerűen használható segítőt kapunk. Például le lehet vele lopni a képernyő egy részét, és az így kivágott képek megmaradnak a vágólapon.
Nekünk jobban tetszett volna, ha a kivágott képernyőrész nem sima képpé alakul át, hanem az eredetileg ott lévő aktív tartalom (például linkek egy weboldalon) is aktívak maradnak, de ez már tényleg szőrszálhasogatás, már az alap újítás is jó ötlet, ráadásul működik a dolog akkor is, ha mondjuk a képernyőn sok dolgot akarunk egyszerre kijelölni. Mondjuk törölni akarunk egy halom képet a galériából: nem kell egyenként rányomni a felesleges fájlokra, csak húzunk egy négyszöget a ceruzával, és mintha egeret használnánk, kijelölünk. Emellett még a toll alaptulajdonságait is feljavították, megduplázták a nyomásérzékenység skáláját (vagyis elvileg már egész jól lehet rajzolni is, mert van különbség a rányomott és az épp csak hozzáérintett tollhegy nyoma között), és új mozdulatokat vezettek be.
Nem reális veszély, hogy magyar diákok ezrei fognak a boltba rohanni, ha ezt elolvassák, de van egy újdonság, amit direkt nekik fejlesztettek (mármint a diákoknak, nem a magyar diákoknak): Snap Note lementi a táblán látható rajzokat és feliratokat, helyesbíti a nézőpontot (vagyis az sem feltétlenül baj, ha a terem széléről fényképeztük a táblát), és további megjegyzéseket is hozzáadhatunk. Ha diák lennék, ölni tudnék egy ilyenért, sőt emiatt már majdnem az előadásokra is bejárnék.
A Note-ba tett kamerák is javultak: 16 megapixel hátul, 3,7 megapixel elöl. Az utóbbi azonban különösen fényérzékeny, ami azt jelenti, hogy lassan töksötétben is lőhetünk vele szelfit. De addig is, míg erre várunk, örüljünk annak, hogy a Samsung feltalálta a panorámaszelfit: elindulunk középről, és a képernyőre rajzolt sorvezető segítségével a mellettünk álló barátainkat is lefotózzuk, 120 fokos, extra széles szelfit lőve.
A Note 4 jól összeszedett fejlesztésnek tűnt. Külsőre nem látványos a javulás, de aki Note 2-est használ, és még nem unta meg, hogy őrültnek nézik, hogy egy tepsit szorít a fejéhez telefonálás címén, az esetleg elgondolkodhat a váltáson.
Lefolyik az oldalán a képernyő
A következő kütyü a Samsung palettáján a Galaxy Note Edge volt. Ez a telefon a valóságba is átülteti azt a koncepciót, hogy a telefon szélén nem ér véget a kijelző, hanem túlfolyik az oldalára is. A Samsung a készülék jobb oldalát áldozta be a lekerekített extra felület létrehozására, és a bemutató után megejtett, párperces gyorsteszt alapján két dolgot állapítottunk meg.
Egyrészt nem is akkora baromság a dolog. Tényleg jó ötlet, hogy van egy plusz felület, amin megjelenhetnek extra gombok és amin futhatnak az értesítések. Ez utóbbi akkor jön jól, amikor egy teljes képernyős alkalmazást nem csap keresztbe egy sms, hanem diszkréten, az oldalsávon jelenik meg. A fejlesztők szerint a kis képernyő az energiatakarékosságot is segíti, a Note Edge-et ugyanis nem kell bekapcsolni ahhoz, hogy lássuk, ki küldött üzenetet és mit írt benne. Ügyesen beállítva tényleg lehet létjogosultsága a szélső képernyőnek, még akkor is, ha van azért néhány negatívum is.
Az egyik, hogy amire mindenki gondol („tuti, hogy véletlenül össze-vissza nyomkodom majd a szélén az ikonokat), az be is válik. A fotózásnál szélre kerülő exponáló gombot kétszer is lenyomtam véletlenül nagyjából 10 másodpercen belül. De ez persze megszokható, viszont az nagyon látszik, hogy egyelőre a Samsung sem tudja biztosan, mihez is akar kezdeni a képernyővel. A főképernyőn tettek oda tartalmat (gyorsgombokat), egyes appokban (fotózás, videólejátszás) kivitték oda a vezérlést, de például a névjegyzékben a betűrendes pörgetést szolgáló ábécé maradt a főképernyőn. Viszont használhatjuk egysoros kijelzőként és mérőszalagként is, így elmondhatjuk, hogy a technológiai fejlődés leírt egy olyan kört, amit talán csak kevesen gondoltak lehetségesnek.
Előjöttek a dizájnerek a pincéből
A következő érdekesség a cég új okosórája volt, a Samsung Gear S. A legfontosabb, hogy az óra végre nem borzasztóan csúnya, erőszakkal a csuklónk köré hajtogatott képernyő, hanem valami, aminek tervezésébe a dizájnerek is beleszólhattak kicsit. Persze továbbra is inkább karperecről beszélünk, mint óráról, viszont a kéthüvelykes kijelző alá besuvasztottak mindent, ami miatt aki valaha is szeretne okosórát venni, az elgondolkozik azon, hogy na, talán ezt a Gear S-t megnézem.
Eleve nem a telefonnal alárendelt eszközről van szó, saját SIM-kártyát tehetünk bele, 3G-n és wifin kommunikál, így a GPS-alapú szolgáltatások mellett akár telefonálni is tudunk majd. És tudják mit, a gyorsteszt alapján nem is az lesz majd a furcsa, mikor Michael Knight módjára a (hangparancsokat is felismerő) karórájukba beszélnek, hanem amikor megpróbálnak sms-t írni rajta. Iszonyat pici gombok jelennek ám meg egy ekkora kijelzőn, én átlag minden tizedik karaktert rontottam el, viszont olyankor egymás után hármat.
A fejlesztők praktikus dolgokra is gondoltak, az órához előre programozott számlapokat kapunk, így akárhova vagyunk hivatalosak, mindig találunk majd alkalomhoz illőt. Az óra természetesen egyben egészségügyi központ is, a pulzus mellett UV-fényt is mér az egyik szenzor, vagyis nem csak azt tudjuk meg, hányat léptünk futás közben, de azt is, hogy hány perc alatt égünk le a napon, ha nem kenjük be magunkat valamivel. Ha valakinek nem tetszik a szíj alapszínei közül egyik sem, az nézze meg, mit dobott össze díszítés címszó alatt a Swarowsky, és rögtön tud majd választani az alapmodellek közül is.
Valóság a virtuális valóság
A bemutató utolsó eleme tulajdonképpen nem volt elementáris meglepetés, mert voltak pletykák egy Samsung telefont használó újdonságról: a Samsung saját virtuálisvalóság-eszközzel áll elő Gear VR márkanév alatt. Ez tulajdonképpen ugyanaz, mint az Oculus Rift, egy Galaxy Note 4-et pakolnak egy különlegesen kialakított fejdíszbe, amit az ember a szeme elé rak, és nagyjából úgy érzi magát, mintha úgy nézné a hatvancolos tévét, hogy közben az orra hozzáér a panelhez.
A különleges felszerelésről a játékfejlesztő zseni, John Carmack mondott el részleteket, amikből valójában csak annyi fontos derült ki, hogy nem kell aggódnunk a teljesítmény miatt. A fejlesztők képesek elfogadható sebességű grafikát kicsiholni a Note 4-ből, mert állítólag a lehető legközvetlenebbül férnek hozzá a hardver lehetőségeihez.
A tokba bele lehet pattintani a Note 4-et (és csak azt, a rendszer nem kompatibilis más eszközökkel), a tokon van egy tapipad és egy vissza-gomb, egy tekerővel lehet állítani a speciális lencsék fókuszát. Az egész pedig állítólag pont olyan jól működik együtt, mint az az Oculus Rift, amit a Facebook vásárolt meg elképesztő pénzekért a közelmúltban. Hogy pontosan mennyire, azt egyelőre nem tudjuk, mert túl nagy volt az öldöklő könyöklés a bemutató után. Szerencsére még pár napig itt leszünk Berlinben, és mindenképp kipróbáljuk, mit tud a kütyü.