Az ausztráliai Intelligent Software Development (ISD) nevű cég olyan szoftver csomagot hozott létre, mellyel a legkülönbözőbb komplex rendszerek működései is könnyen modellezhetővé válnak. Don Perugini és csapata közel egy évtizede foglalkozik multi-ágens rendszerek fejlesztésével, a Simulait program csomag az első kifejezetten kereskedelmi célra szánt termékük. Kezdetben társas (társadalmi) rendszerek és logisztikai folyamatok modellezésére koncentráltak, de hamarosan rátaláltak a vízgazdálkodás területére, ami nagyfokú hasonlóságot mutat az előbbiekhez, ráadásul a szimuláció itt még gyerekcipőben jár.
A Simulait vízgazdálkodás moduljában létrehozhatjuk az adott terület háromdimenziós modelljét, kijelölhetjük a vízforrásokat, létrehozhatjuk a fogyasztókat (ipari létesítmények, városok, emberek, mezőgazdasági területek). Ezeknek az ágenseknek a viselkedését egyrészt a környezeti tényezők: időjárási illetve földrajzi viszonyok, másrészt társadalmi, demográfiai és gazdásági folyamatok is befolyásolhatják. A szimulációban természetesen ezek a globális hatások jól paraméterezhetőek, így a szakemberek a legkülönbözőbb prognózisokhoz igazítva nyomon tudják követni a vízfelhasználás változásait.
A rendszer nem csak az országos vízkészlet-gazdálkodás tesztelésére alkalmas. A városokon belüli vízfelhasználást, illetve annak a demográfiai folyamatok következtében történő dinamikus változását is nagyszerűen lehet modellezni a segítségével.
A vízgazdálkodási folyamatok optimalizálása egyre központibb probléma a nyugati társadalmakban, amit igazol a Simulait iránti élénk nemzetközi érdeklődés, de Perugini szerint a környezetvédelemi stratégiát kidolgozók számára is komoly segítséget nyújthat a szoftverük.
Az Európai Unióban egyre szigorúbban szabályozzák az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátásának mértékét. A 2005-ben bevezetett emisszió-keresekedelem lényege, hogy a széndioxid-kibocsátást eladható joggá teszi, és ezen keresztül ösztönzi a vállalatokat és az országokat a szennyezés csökkentésére. Perugini szerint az emisszió-kereskedelem és a vízgazdálkodás nagyon hasonló problémák. A modell szinte egy az egyben alkalmazható ezen a területen is: meghatározott mennyiségű széndioxid kibocsátás áll az országok, gyárak, lakosok rendelkezésére. Ha az előrejelzések szerint ezt túllépik, vásárolniuk kell, ha kevesebbet használnak fel, mint meglévő forrásaik, akkor a többi ország felé értékesíthetik a fennmaradó, ki nem bocsátott széndioxid mennyiséget.