Bajuszos magyarok a digitális olimpián

Videojáték-kezelői jártasságunk mélyen egy átlagos tizenhárom éves szintje alatt van, ezért reméltük, hogy a fejlesztők nem rugaszkodtak túl messzire a C64-es korszak joystickrázós sportjátékaitól, és ebben nem is csalódtunk túlságosan. Valószínűleg sportjátékot egyszerűen nem lehet úgy készíteni, hogy ne kelljen benne egy botot gyorsan rángatni, vagy gombokat nyomkodni ínhüvelygyulladásig.

Tisztikaszinó

Az Athens 2004 esetében a helyzet szerencsére nem túl vészes, bár futáshoz és úszáshoz valóban két gombot kell felváltva nyomogatni, de többször számít az ügyesség és a jó időzítés is. A játékban huszonöt versenyszám van, tizenhárom atlétikai - rövid- és középfutás, gát, ugrószámok, hajítószámok -, négyféle úszás, háromféle tornaszám - talaj, szekrény, gyűrű -, illetve agyaggalamb-lövészet, íjászat, súlyemelés és díjugratás.

A fejlesztők állítólag nyolcszáz karaktert készítettek a játékhoz, kontinensekre és hatvannégy országra lebontva választhatunk közülük. Mi természetesen szigorúan ragaszkodtunk a magyar versenyzőkhöz, az első számnál, a rövidtávfutásnál meglepetésszerűen kaptunk is egy fess, bajuszos úriembert, akit egyik játékostársam szerint mintha a tisztikaszinóból szalajtottak volna, szerintem inkább Farkas Bertalanra hasonlított, de én elfogult vagyok, mert ő avatott úttörővé annak idején. És jobban belegondolva a kettő nem is zárja ki egymást. (Egy olvasónk szerint a figura leginkább Kovács Attilára, a legnagyobb magyar rövidtávfutóra hasonlít, de az ennyire kézenfekvő párhuzamokat gondolkodás nélkül elvetjük. Az észrevételt mindesetre köszönjük.)

A bajusz mint a magyar versenyzők megkülönböztető jegye többször, például rúdugrónknál is előkerül, de találkoztunk azért honfitársaink között szőke, apró körszakállas tornászokkal és már-már amerikai akcióhőshöz méltóan szögletes állú agyaggalamb-vadásszal is.

Elektromos szőnyeg

A versenyekben tehát nem csak a minél gyorsabb gombnyomogatásra kell gyúrnunk: a tornaszámokban például úgy hajtandók végre a gyakorlatok, hogy az iránygombokat kell bizonyos előre meghatározott sorrendben és időpontban megnyomni, ilyenkor emberünk hibátlanul végrehajtja a gyakorlatokat, ha hibázunk, ő is hibázik. A sportprogramok között ez még viszonylag kifinomultabb megoldásnak mondható - el tudjuk képzelni, mennyit szenvedhettek a fejlesztők, amíg kitalálták, hogy miként képezzék le a versenyszámokat -, egyetlen baj van vele, hogy miközben azt figyeljük a képernyőn, hogy melyik gomb következik, nem nagyon látjuk, mit is csinál a figuránk, és ez sokat levon a játék élvezeti értékéből.

Egészen újszerű élményt nyújtott viszont a Dancing Mate nevű periféria, ez valójában egy nagyjából egy négyzetméteres elektromos szőnyeg, ami ebben az esetben a Playstation kontrollerét képezi le. Japánban játszódó filmekben lehet ilyesmit látni, amikor a rendező azt szeretné bemutatni, hogy a japán fiatalok micsoda sületlenségekkel töltik az idejüket a játéktermekben. A Dancing Mate-et tíz versenyszámhoz lehet használni "party" üzemmódban, ha csatlakoztatjuk a géphez, akkor a többi szám nem is érhető el. Kis gyakorlással különben meg lehet szokni, és valóban szórakoztató élmény zokniban ugrálni egy színes műanyag négyzeten, annak biztosan, aki nézi, ezt tapasztalatból mondhatom. Százméteres síkfutásban egyébként bajuszos emberemmel második lettem, 10:42-vel.

Mozgásminták

A legszórakoztatóbb a játékban, amikor versenyzőink egy-egy elrontott mutatvány után bosszankodnak (ezt volt alkalmunk sokszor megcsodálni), ilyenkor vérmérséklettől függően a fejüket lógatják, az orruk alatt morognak, vagy szentségelve, lazítást imitálva kaszálják karjaikkal a levegőt.

A legélvezetesebb versenyszámoknak a díjugratást és az íjászatot találtuk, de az agyaggalamb-lövészettel is el lehet bíbelődni egy ideig. A díjugratásban klasszikus módon, hátulról látjuk lovasunkat, és így kell végigvezetni a pályán, az íjászat pedig elsőre is erősen addiktívnak bizonyult. A futós-úszós számok inkább a szőnyeggel és társaságban lehetnek izgalmasak, bár lehet, hogy erről a megszállott sportjátékrajongók más véleménnyel lennének.

A játék kinézetére nem lehet panasz, a fejlesztők valódi sportolókról vettek mozgásmintákat, és ez látszik is. Azt ugyan nem sikerült kideríteni, pontosan kiket modelleztek le, de a játék ismertetője szerint "a világ legjobb sportolói" közül néhányat. Annyit tudunk, hogy a díjugratás modellezéséhez hatvan kamerával vették föl egy valódi ló és lovas mozgását. Az egyetlen kifogásolható apróság, hogy a közönség kidolgozását kissé elhanyagolták: ugyanaz a néhány ember ül a nézőtéren sok példányban. A hivatalos oldalon a Sony októberre ígéri a játék pc-s változatát.