Csak még egy kört

Végre egy folytatás, amely nem okoz csalódást. Sok játék esetében az új verzió nem több egy új grafikus motornál, a Firaxis szoftvertervezői azonban bátran és megfontoltan újraterveztek mindent: kigyomlálták a Civilization korábbi változatainak csalást segítő hibáit és zavaró következetlenségeit, ugyanakkor élvezetes csatákkal pörgették föl a játékmenet, új stratégiai irányokat vezettek be, és bár ők is modernizálták a háromdimenziós megjelenítést, a futtatáshoz nem kell csúcshardver. A Civilization egy szerepjátékkal kombinált stratégiai játék, amelyben egy ismert történelmi személyiség bőrébe bújva kell irányítani a népét, a kőkorszaktól egészen az űrkorszakig, és azért nagyon addiktív, mert sokféleképpen lehet játszani: az is jó, ha a történelemhez hűen újrajátsszuk a múltat, és az is jó, ha teljesen átírjuk. Ebben a játékban ugyanis egyáltalán nem szokatlan, ha buddhista francia nacionalisták indítják el a világháborút, vagy éppen zsidó mongolok haverkodnak keresztény kínaiakkal.

Mindegyik nép egyetlen vacak telepessel kezd, amellyel megépítheti első városát, és csak sok száz körrel később dől el, hogy kinek sikerült létrehoznia a világ legütőképesebb társadalmát. Szerencsére nem kell minden áron leigázni a szomszéd népeket, hiszen jelentős kulturális vagy diplomáciai fölénnyel is lehet győzni.

Csalók kizárva

A stratégiai játékok alapja a fejlődés, és a Civ 4 ezen a téren igen bonyolult: aki még sohasem játszott vele, annak egy-két órát mindenképpen érdemes a gyakorolnia. Egyszerre kell ugyanis figyelni a katonai egységek sorozatgyártására, a tudományos előrelépésre, a nép boldogságára és élelmiszer-ellátására, a kultúra terjedésére és a diplomáciai kapcsolatokra. Mindenhez nagyon sokféle alapanyag szükséges, de szerencsére már nem kell állandóan belépni a városokba, minden automatikusan is működik, a szélnek eresztett munkások pedig elvégzik a munka legjavát: nemcsak utakat tudnak építeni, hanem pénztermelő villákat, állattenyésztő telepeket, bányákat, farmokat és szélmalmokat is. A fejlődést segítő városi infrastruktúra építése teljesen átalakult, például már nem lehet csak úgy átváltani egyik projektről a másikra. A korábbi verziókban ez volt a legelterjedtebb csalás: mindenki időigényes építkezésbe fogott, majd átváltott egy fontosabb épületre, amikor már azt is ki lehetett választani.

Megszűnt a számítógép által irányított játékosok egyik legidegesítőbb csalása is, most már nem fordulhat elő, hogy az ellenfél lándzsás harcosa kivédi a tankjaink támadását. Pontosan meg van határozva, hogy melyik egység melyik másik ellen nyújt védelmet, melyiket tudja a földbe döngetni, és az új rendszer hatalmas előnyhöz juttatja a modern ágyúkat az ókori gyalogosokkal szemben. Katonai egységeink harc közben tapasztalati pontokat is szerezhetnek, és előléptetésük után erősebbek lesznek.

Támadnak a papok

Világvallás létrehozásával ugyan nem lehet nyerni, de roppant szórakoztató pajeszos rabbik és világító fejű katolikus szentek hadseregét zúdítani a világra, hátha más társadalmak is befogadják őket. A Civ 4-ben bevezetett vallási rendszer persze nemcsak színesíti a játékot, a fejlődés szempontjából is igen fontos, egyrészt a templomok növelik a városok kultúráját, másrészt egy azonos vallású néppel gördülékenyebbek a tárgyalások. A diplomáciának pedig most is döntő szerepe van, hiszen hosszú távú kereskedelmi szerződéseket köthetünk, térképeket és városokat adhatunk el, illetve megfelelő ellentételezés esetén arra is megkérhetjük szomszédjainkat, hogy indítsanak háborút valamelyik távoli nép ellen. Barátainkkal egyfajta schengeni szerződést kötöttünk a szabad átjárásról; ennek hiányában nem mehetünk át egységeinkkel az országhatáron, amelyet a városok kultúrájával együtt növekvő befolyási övezetük határoz meg.

Egy város kultúrájának a felfuttatására azonban nem a papok, hanem a kiváló személyiségek (great person) a legalkalmasabbak. Ezek az emberek egy csatában elhullanak, mint a legyek, mégis elképesztően erősek: egy híres művész például egy alkotásával több ezer kultúrapontot ad a városnak. Vannak kiváló tudósok, katonák és prófáték is, és két kiválóság felemésztésével aranykorszakot lehet indítani, amikor egy ideig a sokszorosára nő az összes város termelése és pénzbevétele. A kiválóságok egyetlen hátránya, hogy csak egyszer felhasználhatóak.

Mindenki játszik

A Civilization rajongói bizonyára örülnek annak, hogy három sebességet lehet választani: az online játékot kedvelők egy-két óra alatt lezavarhatnak egy menetet, a szöszmötölők pedig "epic" módban hetekig a képernyő előtt gubbaszthatnak a lehetőségeiken morfondírozva. A körökre osztott játékban többféleképpen lehet másokkal játszani: interneten, hálózaton, emailben, a fanatikusok körében azonban az úgynevezett hónap játéka (game of the month, gotmo) a legnépszerűbb. Ez úgy működik, hogy valaki indít egy játékot, majd letölthetővé teszi a mentést, és az nyer, aki a legkorábbi évben ér el győzelmet. A szakirodalom szerint egyébként a Civilization rajongói tábora a leghűségesebb, a játékot hosszú évekkel a megjelenése után is érdemes volt a boltok polcain tartani.

Hivatalosan 1,2 gigahertzes processzort, 256 megabájt ramot, 64 megabájtos grafikus kártyát és 1740 megabájt szabad helyet igényel, az akadozásmentes játékhoz azonban 1,8 gigahertzes processzort, 512 megabájt ramot és 128 megabájtos videokártyát ajánl a gyártó.