További Szoftver cikkek
A Colin McRae Rally 2005 koszosabb, zajosabb, zötyögősebb és vadabb is az eggyel korábbi kiadásnál. Ha büdösebb lenne és fröcskölne, még jobban szeretnénk, ezek a jellemzők teszik igazán élvezetessé a raliszimulátort. Meg persze a vezetés őrülete, és az, hogy a komoly karambolok is megúszhatók testtranszplantáció nélkül.
Nézze meg a képeket!
Az esetek 95 százalékában városban tötyögő látens autóversenyzőnek néha igénye van arra, hogy a menzán a krumplifőzelék felett újságolhassa a kollegáknak: lepadlózta, odakente, megúsztatta a WRC-t, és a sűrű köd ellenére rávert néhány másodpercet egy skandináv rekorderre. Mindezt a megújult Colin McRae Rally lehetővé teszi. Ennél sokkal többet is, de kezdjük csak lassan, óvatosan.
Kezdőknek
Aki már látott igazi raliversenyt számítógépen, kritikusan is fogadhatná az újoncokat ámulatba ejtő realisztikus látványvilágot. De nem teszi, mert ha az a bosszantó autó nem lenne a képernyő közepén, akár kirándulásszimulátorként is értékelhető lenne a program: a német erdőket, sziklás ausztrál vidékeket, amerikai kanyonokat természetbúvároknak is ajánlhatjuk, ha éppen adásszünet van a Discoveryn.
A valósághű autók azonban igenis betolakodnak középre. Ha a menün keresztülvergődtünk, egy kiválasztott versenyautóba telepedve azonnal megkezdődhet az igazi élményt jelentő vezetés. Érezhetjük például, hogy a rossz minőségű aszfalt szélén a sárfelhordás másként csúszik, mint a keményre fagyott hó, vagy éppen a murva. Mitfahrer diktálja az irányt és az iramot, a motor bőg és kapar, és kiderül, hogy az esetek többségében tényleg gázadagolással kell kormányozni.
Nézze meg a képeket!
Az önjelölt terepschumacher mindehhez felszerelheti a neki tetsző autót a kívánt pályához megfelelőnek tűnő abroncsokkal és felfüggesztéssel, babrálhatja a féket és a váltót, hogy aztán elborzadjon első szánalmas időeredményein. A mindenkori rekorder árnyékautójának piros sziluettjét eleinte csak rövid ideig és hátulról látjuk. Ha több kezdő egymás ellen játszik ("multiplayer mode"), akkor mégis hamar átélhető az extázis, amit a pozíciójelző sávon saját autónk jelölőpöttyének a versenytársé elé kúszása vált ki. Második nekirugaszkodásra a versenyző lassan megtanulhatja e járművek vezetését, megszokhatja a durva ütközéseket és kicsúszásokat, és apránként rájöhet, hogy felelősséggel tartozik a megszelidített járműért. A sérülések ugyanis ténylegesen rontják az autó teljesítményét és kezelhetőségét. Mire mindezt érezni kezdjük, lassan beérnek a saját pályarekordok is.
Haladóknak
A hasonló játékokat ismerők természetesen az előrelépést, az újdonságokat keresik. Nekik örömforrás lehet a harmincnál is több autó. A legsikeresebb és legnépszerűbb raliautók között (Subaru Impreza, Ford Focus, Citroen Xsara) végre kezdők számára is hozzáférhető a többszörös bajnok Peugeout 206 is, de más járműkategóriákban is találhatunk izgalmas modelleket, így pl. Mini Coopert és stílusos régi Escortot is. A modellek számos régi és új pályán száguldhatnak, változatos, sőt, elvileg változtatható időjárási feltételek mellett (bár utóbbi funkciót gyorstesztünk során nem tudtuk előcsalni). Újdonság a karrier üzemmód, amiben akár a címadó bőrébe bújva, kezdőként láthatunk versenyzői pályánk alakításához. Különböző járműosztályokat bejárva, egyre több trófeát és modellt birtokba véve lépdelhetünk a csúcskategória felé.
Nézze meg a képeket!
A Colin McRae 2005 legkomolyabb fejlődése a 2004-es kiadáshoz képest egyértelműen nem a már részben említett új funkciókban, hanem a vezetési élmény, a mozgási és törésmodellek finomsága, a grafikai kidolgozottság terén tapasztalható. A "módszertanilag behatárolt", azaz konzol nélkül, billentyűzettel* végzett teszt alapján is lényegesen valósághűbbnek mondható az autók mozgása. Érezhető a tömegük, lebegés helyett gurulnak, és visszajelzések érkeznek az útról is: pontosabban észlelhetők a felületváltozások, a gumikopás, a fékhatás. Az autók sérülései is sokkal részletgazdagabbak, realisztikusabbak. Nem csupán hibátlan színezésű lemezek horpadnak és karosszériadarabok hullanak, hanem létezik már a festés sérülése, látható a koszolódás, minden finomabb, pontosabb, valósághűbb a járműveinken, mint a korábbi verzióban.
Teljesen tönkretenni az autót továbbra is lehetetlen, a legjobb szándékkal és nagy kitartással sem sikerült az autót elakadásig rombolni. Persze szinte bármely karosszériaelemet el lehet veszíteni, a gumikat is robbanásig lehet nyűni, a motor is lefullad néha, és az automata is mellévált néhány kellően agresszív fánakhajtás után. A károkról piktogram segítségével tájékozódhatunk menet közben.
A finomodás és részletgazdagság a környezetben is megfigyelhető: ritkábban láthatók az egyetlen síkból álló lombrészlet vagy fatörzs szégyenletes titkai, és a nézők sem mindig látszanak teljesen laposnak. Persze az effajta vágyak is meghaladhatók a megfelelő világlátással. Én például régen rájöttem, hogy a kétdimenziós figurák csakis a minőség jelei lehetnek, hiszen Havas Henrik villányi borpincéjében is a mester életnagyságú, síkbarendezett kartonfigurája fogadott egykor - és nem is tartott olyan sokáig, míg magamhoz tértem.
A CodeMasters cég játékterevezői továbbra is nagyon humánusak: a véletlenül, avagy egyszerű vérben tunkolási vágyból a nézők közé hajtó pilóta és járműve - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - elegáns képvágás után visszakerül az elhagyott pályaszakaszra. A sérthetetlen nézőkkel szemben a tereptárgyak az előző kiadáshoz képest sokat fejlődtek: látványosabban sérülnek, némelyikük elmozdulásra is képes. Szinte megható epizód például, amikor fának hajtva levelek hullanak a fejünkre.
Nézze meg a képeket!
A hangok közül a zenét természetesen azonnal ki kell kapcsolni, hogy figyelhessünk a meggyőző, ténylegesen élvezetes alaphangokra: motor- és menetzaj, környezeti zörejek és a nézők imponáló ujjongása.
Remek új elem öt kameraállás (korábban csak három volt), és külön öröm, hogy egy-egy futam visszanézésekor is van mód ezek váltogatására.
*Elárulható a nagy titok: nem hiszek a hagyományos billentyűzetkiosztásban, nekem a gáz és a fék bal kéznél, egymás alatt, a kanyarirányok és esetleges váltó jobb kéznél, a nyilakon hagyva hozta a legkényelmesebb és legeredményesebb versenyzést. Az ínhüvelygyulladás kialakulási sebessége így is csupán az addikció mértékétől és gyermekkori zongora-tanárnénink sikerétől függ.
Kritikusoknak
A játék kezelőfelülete szinte botrányos. Bosszantó módon továbbra is ki van zárva az egér használata: ez természetesen nem a vezetéshez hiányzik, annál fájóbb azonban, hogy a menüelemek között csak billentyűzettel navigálhatunk.
A telepítés öröme: nincs
Érdekes élmény a naív játszani vágyó kalandja a telepítéssel. Sejtjük, sőt a csomagoláson korrektül fel is van tüntetve, hogy mennyire komoly technikai hátteret igényel a játék. Egy bátortalan kísérlet kiderítheti, hogy integrált alaplapi videokártyával szerelt laptopon valóban működésképtelen a program, csakúgy, mint egyes "nem preferált" videokártyával rendelkező asztali gépeken. A kudarc akkor is garantált, ha ez említett kártyák egyébként a megjelölt paramétereiket tekintve képesek az elvárt mutatók produkálására. Mindehhez azonban a rutinos játékosok hozzá vannak szokva, és tudják: kéz a kézben jár a szoftver- és hardveripar, muszáj a középfriss vason is módosítani, ha a legkorszerűbb játékot telepítenénk rá. A fejlesztőktől ellenben elvárható lenne, hogy egy kiadós hardverkörnyezet-tesztet a program a telepítés elején végezzen el. Így nem a 3GB feletti méretű játék rossz esetben 48 perces telepítési procedúrája legvégén derülne ki, hogy minden hiába. Ha ezt sikerülne megoldani, sok idő előtti csalódást előzhetnének meg az alkotók - legalább a vállaltan nem hardverszakértő játszani vágyók körében. A játéknak egyébként létezik Xboxon és PS2-n futó verziója is.
Ezt sem tehetjük következetes rendszerben: az egyes almenükben esetenként az utolsónak feltüntetett OK-ra, máskor Esc megnyomásával a felsőbb szintre visszalépve rögzíthetjük a változásokat. Szintén érthetetlen, hogy a beállítási műveletek alatt a képernyő túlnyomó részét - egyébként nem is látványos - képi illusztráció tölti ki. Cserében ugyanis a vízszintesen egymás mellé helyezett menüelemek nem férnek el egy képernyőn, keresgélni kell azokat. Elképzelhető, hogy a komoly és rutinos játékosok preferálják a billentyűzetet, és könnyen szokják a kissé zavaró menülogikát is, azért néhány fejlesztési órát még megszavazhatott volna az ergonómiai tanszék.
Hasonló nehézségek tapasztalhatók a funkciók hozzáférhetőségében. Nagyszerű lenne bármely ponton menteni a játékot, bármely szabadfutamban összekombinálni a vágyott autót, pályát és időjárást. Utóbbira elvi lehetőségünk van, ez azonban éppen a kezelhetőség korlátai miatt nem elég kényelmes.
Azaz
Nagy élmény a raliversenyzés, és akiknek nem adatik ez meg a valóságban, azok kiválóan szórakozhatnak a Colin McRae 2005-tel. Az erősségek pont a játék lényegét, a vezetési élményt és a látványvilágot érintik, a gyengeségek ehhez képest nem jelentősek, inkább csak bosszantóak. Áttörésről vagy forradalomról nem beszélhetünk, és sajnos Trabantot, Favoritot és Zsigulit sem találunk a repertoárban. A lényeget tekintve érezhető és jó irányú a fejlődés, de látunk még távlatokat.
A futam részemről a büntető, de kihagyhatatlan banalitással zárul: majdnem minden elismerésem Colin McRae.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
