További Szoftver cikkek
Két és fél év késéssel végül kijön John Romero önéletrajzi ihletésű játéka, a Daikatana. Az izgalomtól élükre állított rajongók már letölthetik a demót.
Köszönet Jackyllnek
John Romero a közismert játékguru olyan történelmi jelentőségű játékok elkészítése után, mint a Doom és a Quake 1996-ban odahagyta az id Sofware-t, mert tele lett a hócipője John Carmack engine-fétisével. Az EIDOS, brit illetőségű játékszoftverház (az ő termékük a Tomb Raider is) húszmillió dollárt tett alá, így Romero rögvest nekifogott az általa elképzelhető legjobb játék elkészítéséhez, olyanhoz, amelyben nem az enigne-en kell végtelen időket kómázni, hanem van egy összetett és izgalmas történet, rengeteg pályával, szörnnyel, fegyverrel, satöbbi.
Az Ion Storm vett pár szintet abban a felhőkarcolóban, amelyet a Dallas című sorozat főcímében látunk, mielőtt kitakarná a képernyő széléről beúszó southforki kerítés ami kolbászból van, és beköltözött harmincegy játékos, akiket John Romero személyesen szelektált a vallásosan fanatikus FPS hívek közül. A szép nagy ablakokon keresztül körbe körbe jól látszott a város és az extrakék ég, ezért dupla réteg filccel mindet jól betapasztották, így nem csak sötét, de csönd is lett, amely feltételek úgy kellenek a kódoláshoz, mint a hűvös kő az áhítathoz - ezt a párhuzamot nem is eröltetném tovább.
A harmincegy kultfigura reklámszatyorban bevitte a kedvenc kispárnáját, hogy legyen min aludni az asztal alatt, és vettek koffein és mesterséges színezéket, amit megittak, megettek, miközben töretlenül dolgoztak Romero nagyszabású játékán, a Daikatanán. Naponta több billentyűzetet vertek apróra, hosszú hajuk nőtt, és kiveszett a bőrükből a pigment, kivéve Stevie Caset, az egyetlen nőt, aki Quake-ben valaha megverte Romerót, mert Stevie-t lefotózta a Playboy, ezért ő gyakran járt szoláriumba, edzőterembe, fodrászhoz, és plasztikai sebészhez. (Azért a többiek sem vesztették el teljesen emberi arcukat, hiszen például rendszeresen eljártak egy nőgyógyászati klinika alagsori hulladékégetőjéhez doom-metált játszani.)
A nyomulás jól ment és a Daikatana nagy sebességgel tartott 1997 karácsonyának polcai felé, amikor kijött a Quake II és Romero rájött, hogy a játék ebben a formában nem kerülhet a népek kezeibe - ezért úgy döntött újra kell írni az egészet. Ekkor a csapat egy része zártosztályok, a norvég fjordok, illetve Tibet felé távozott a cégtől, de ami késik nem múlik: két és fél év késéssel végre letölthető a Daikatana Demója.
Az élet persze kemény, mint a kétnapos kenyér, ezért kikerülhetetlen és súlyos kudarcélményekkel jár. Az kudarcélményre az első lehetőség a 102 megás letöltés. A második, hogy csak bika jó gépre érdemes a játékot telepíteni, különben bréktáncol a kép és az embernek két perc múlva hányingere lesz. A harmadik úgyszólván kikerülhetetlen kudarcélmény, hogy az első pályán egy mocsárban találjuk magunkat, ahol robotbékákkal és robotszúnyogokkal kell küzdenünk, úgyhogy a Daikatana egy nagy csomó béna és idegesítő zümmögéssel meg brekegéssel mutatkozik be - nincs olyan ember, aki ne gyűlölné meg nagyon hamar.
Jó pont viszont, hogy a Quake II-es engine-re épülő játék pont csak annyira rossz, mint amennyire az elvárható, és egy cseppet sem rosszabb. Ha lősz, az kicsit diszkófény és konfetti, ha kardozol, olyan mintha libákat hajtanál. Bizonyos szinteken viszont a harcoló embernek bajtársa is akad, aki mesterséges intelligenciával felszerelkezve segíti az életét. A mesterséges intelligencia olyan, hogy ha lemászol a szakadékba, és hívod a társaidat, azok nem ugranak le fejjel előre, hanem lemásznak. Sajnos én erről magam soha nem győződhettem meg, mert cheatek hiányában már az elején megettek a békák. Szabad röhögni. Daikatana.
| 
|
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
