A Facebook volt az első közösségi oldal, ami megnyitotta a fejlesztői felületét, és engedélyezte, hogy a felhasználók saját alkalmazásokat írjanak a rendszerhez. Ez a lehetőség borzasztóan népszerű lett, és hamarosan minden magára valamit is adó oldal átvette a megoldást. A görög programozók szerint éppen ez a nyitottság a rendszer gyengesége.
A kísérlet lényege az volt, hogy írtak egy Facebook-alkalmazást, ami látszólag a National Geographic weboldaláról tölt le minden nap egy új fotót, és teszi azt ki a felhasználó személyes oldalára. A program emellett a háttérben egy célpontnak beállított oldalról próbál meg más fájlokat letölteni, amikkel aztán nem kezd semmit, csupán adatforgalmat generál. Ha elég sok felhasználó telepíti fel az alkalmazást, az automatikusan elinduló letöltések fegyverré változtatják a rendszert, mert a sok letöltés túlterheléses támadássá adódik össze.
Mindössze ezer felhasználóval a program 6 megabites forgalmat generált csúcsidőben a célpont szerveren (ami a kutatók saját oldala volt, hogy ne okozzanak sehol kárt, és pontosan tudják mérni a hatást), pedig nem is volt különösebben agresszívre hangolva a program, mindössze bejelentkezés után egyszer állt neki töltögetni. Ráadásul az ezer felhasználót úgy hozták össze, hogy nem hirdették a programot, az spontán terjedt el, úgy hogy az ismerősök lemásolták egymástól, mert megtetszett nekik.
A legnépszerűbb Facebook-alkalmazásokat tízmilliós nagyságrendű júzer használja aktívan - ha egy ilyen programban rejt el az írója egy kis rosszindulatú kódot, a világ legerősebb zombihálózata válhat a közösségi oldalból. A Facebook nem ellenőrzi az összes alkalmazás forráskódját, bár a legnépszerűbb programok fejlesztőivel szoros kapcsolatban van, és folyamatosan figyeli az oldal kimenő és bejövő adatforgalmát.