Cat Death Auto

Aki életében még csak Skodát vezetett, annak nem tanácsos egyből harckocsira ugrania. Sokkal jobb ötlet Skodának álcázott tankkal próbálkoznia, mert ha helyén van a bajuszkapcsoló, meg a téglalapalakú kilométeróra, akkor ugyan kit zavar, hogy egy ágyúcső nő ki a szélvédőből? Na, hát a Cat Death Auto pont ilyen. A játékban nyilvánvalóan egy tankot irányítunk, hiszen a jármű képes megfordulni a saját tengelye körül. Nem is megfordul, brake-el. A cél a macskák kiirtása, de hát pontosan tudjuk, hogy a macskák a forradalom szőrmókba bújt ellenségei. Szerencsére a tank térugrásra is képes, így ha kicsúszunk a baloldalon, beesünk a jobbon, akárcsak egyes
politikusok. Minél több macskát gyúrunk el, annál jobb nekünk, de ha sokszor ütközünk tereptárgyakkal, felrobban a tank. Érdemesebb leparkolni egy forgalmasabb kereszteződésben, mert a macskák maguktól is a kerekek alá másznak. A csúcspont a zenei aláfestés, amit minden bizonnyal a Four Fathersnek köszönhetünk.
Tanks

Akik már megtanulták irányítani a tankot, mehetnek harcolni. A legismertebb játék ugye az, amelyikben a kétdimenziós tér (persze valójában nem is kétdimenziós, hiszen az elektromos kisülésnek is van mélysége) két szélén állnak a tankok, és egymást lövik. Hogy a Tanks mégis több mint évtizedek óta ismert összes elődje, az főleg annak köszönhető, hogy a harckocsik képesek mozogni, így megfelelő terepviszonyok esetén harminc centis távolságból lőhetik zokniba csomagolt briketté egymást. Ráadásul a „kis rakéta” helyett választhatjuk a „vulkán bombát” is, ami az első robbanás után még négyszer durran. Kötelező azoknak a forradalmároknak, akik még mindig tartanak a szovjet beavatkozástól.
Turbo Tank

Ha már tudunk lőni, meg haladni, eljött a haladás közbeni lövöldözés ideje. Ebben segít a Turbo Tank, a világ második legjobb flashanimációs játéka, ami tele van félreérthetetlen áthallásokkal. Egy ugráló tankot irányíthatunk, amibe kifogyhatatlan mennyiségű rakétát és ágyúgolyót pakoltak. A háttérben a lemenő nap festi vörösre az eget, ami egyértelműen jelzi, hogy leáldozott az aktuális politikai kurzusnak. Az ellenfeleket két csoportra lehet osztani: a sugárfertőzéstől neonzöld fejű munkásőrökre, valamint a cirka 50 méter magas, Kiss Péter kancelláriaminiszterre emlékeztető vörös robotokra. Az ugráló tankkal rávetődhetünk a munkásőrökre, ezek ilyenkor szétkenődnek, hasonlóan viselkednek, ha fejbe lőjük őket a medicinlabda-méretű ágyúgolyóval, de a legnagyobb élmény az, amikor áthajtunk egy ötfős csoporton. A Kiss Péter-robot már keményebb ellenfél, golyóból 15, rakétából négy kell az elpusztításához, találat esetén a kancelláriaminiszter turbékoló hangot hallat.
Tank Wars

Az utolsó állomás az utcai harcok előtt a Tank Wars. Ez a játék már majdnem a valóság, hiszen térben játszódnak az események. Azt ugyan nem tanulhatjuk meg belőle, hogy több hetes felkészülés után – amikor már
találtunk egy szovjet harckocsikon edzett veteránt, szereztünk T-34-eshez való akkumulátorsort, kidolgoztuk az akció minden részletét – honnan hajtsunk fel harminc liter dízelt, viszont legalább szétlőhetjük a helikoptereket. Jó pont, hogy a tank 210-220 kilométer per órás sebességgel száguldozik a belvárosban, ahogy az is, hogy ha a harmadik harckocsit választjuk a beállításoknál, akkor gyakorlatilag a helikoptert leszámítva nem lesz ellenfelünk. Az viszont megbocsájthatatlan, hogy kilenc évvel a Carmageddon után egyetlen gyalogost sem kenhetünk fel a falra.
Tank Blast

Mindenki tudja, hogy visszajöhetnek. Mindenki tudja, hogy szovjet csapatok jelenhetnek meg a pesti utcákon, hogy a kommunista restauráció bármikor megtörténhet. Akkor viszont jönnek a vörös csillagos tankok is, ezek ellen a forradalmároknak viszont csak egyetlen T-34-est tudnak majd felsorakoztatni. Egyszerűen meg kell tanulni felvenni a harcot az ezerszeres túlerővel. A Tank Blast pont erre a problémára kínál megoldást: egyetlen lánctalpassal kell végigzúzni a szektorokra bontott városon. Ez a tank azért jó, mert az ágyúcső egyetlen pillanat alatt képes leírni 360 fokos fordulatot, és másodpercenként 3-4-szer tüzelhetünk. A játék tagadhatatlan előnye, hogy a felhasználók kerülik, mint a leprát, alig öt perc lövöldözéssel fel lehet kerülni a legjobbak napi listájára. A hetedik lettem.
Memory

Szóval van egy T-34-esünk, az ellenfélnek meg minden egyéb. Túl vagyunk egy sikeres napon, ünneplünk. Berúgunk, majd kikóválygunk a harci jurtából, a fokosra támaszkodunk, megpróbáljuk előrángatni a tarsolylemezes övtáskából a harckocsi slusszkulcsát. Kinézünk a sötétbe, de a táltos eltakarja a táborfényt, nem látunk szinte semmit. Aztán egy pillanatra félreugrik, belesúg valamit a kende fülébe, és a tűz megvilágítja a tájat: hirtelen harminc tankot látunk magunk előtt. Egy századmásodperccel később a sámán már újra a tűz körül vonaglik, a vaksötétben kell megtalálnunk a T-34-est. Ha rossz harckocsiba szállunk, végünk. Emlékezetből kell botorkálnunk. Sokat segíthet ilyen helyzetekben a Memory, ami a szokásos párkeresős kártyajáték tankos verziója. Meg kell találni az összetartozó párokat, például a két T-34-es harckocsit. Nekünk tíz hibával jött össze a 9 pár.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!