GTA: túl a 70 millión

A Grand Theft Auto első része 1998-ban jelent meg, és nem különösebben voltak elájulva tőle a kritikusok. A 2D-s nézet már akkor is primitívnek számított, a hangok nevetségesek voltak, tízből hét pontnál többet szinte senki sem adott minden idők egyik legsikeresebb sorozatának első részére. Mégis a legtöbb számítógépen megfordult a játék, így amikor 2001-ben megérkezett a gyakran maximális pontszámot kapó, 3D-s harmadik epizód, már mindenki tudta, mi a jó abban, ha autókat lopunk, aztán azokkal elütjük az embereket.

Belevágnak

Ami azóta történt, arra alig van példa a videojátékok történetében. Összesen három epizód és három kiegészítő jelent meg, ezek közül az utolsó kettőt - a Vice City-t és a San Andreast - önálló részként kezelik a rajongók. A sorozat a populáris kultúra része lett, 2008 márciusáig 70 millió darabot adtak el belőle, a szereplőket olyan sztárok szinkronizálták, mint Michael Madsen, Burt Reynolds, Dennis Hopper, Samuel L. Jackson, James Woods és Ray Liotta. Phil Collins még meg is jelent a Vice City Stories-ban.

Az első epizód tíz éve jelent meg, DOS-ra, Windowsra, PlayStationre, majd 1999-ben Game Boyra. Szigorúan felülnézetből, 2D-ben követhettük a játékot, ilyen tekintetben tehát nem hozott sok újat a játék, de legalább nem követelt brutális hardvert: 100 megahertzes DX4 is elég volt neki, 16 megabájt memóriával és 1 megabájt videomemóriával. A sztori három városban játszódott, mindegyik valós metropolist takart: Liberty City volt New York, San Andreas alakította San Franciscót, Vice City meg Miamit. A nagy újítást az a szabadság jelentette, ami mindegyik GTA sajátja: viszonylag nagy volt a mozgásterünk a városon belül, elrabolhattuk az autókat, elüthettük az embereket, miközben a puszta öldöklésen túl azért volt célja is a játéknak.

Nemcsak a játékmenet alapjait rakták le, sok olyan funkció is megjelent, ami azóta is a sorozat sajátja. Például már az első epizódban is lehetőségünk volt a rádióadók közti váltogatásokra, sőt, ha beraktunk egy audio-cd-t a számítógép olvasójába, vezetés közben a saját dalainkat is meghallgathattuk. A GTA-t sokan megszerették, de még nem vált a játéktörténelem részévé a program.

Új kezdet

A második epizód nem sokat változtatott ezen, az 1999-es játék a közeljövőbe helyezte a cselekményt, de maradt az egyszerű grafika, meg a motiválatlanság: a küldetések látszólag nem olvadtak össze egy nagyobb céllá, csak öltünk, vezettünk, vezetés közben öltünk.

Az áttörést a 2001-es a harmadik rész jelentette, ami átrakta 3D-be az akciót. Ettől egy rakás dolog megváltozott: látványosabbak lettek az üldözések, könnyebben bele tudtuk magunkat élni a karakter szerepébe, és az elütött/agyonlőtt emberek sem emlékeztettek többé eltaposott bogarakra. A GTA tehát izgalmasabb és egyben sokkal véresebb lett, ráadásul a sikerek miatt egyre inkább felhívta magára a konzervatív civilek figyelmét.

Az újra Librety Cityben játszódó epizód viszont elképesztően sikeres lett, és ez nemcsak a remek grafikának volt köszönhető. A szabadság érzete megfoghatóvá vált, időnként bemehettünk az épületekbe, ráadásul rendes forgatókönyvet kapott a GTA, jól megírt szövegekkel és karakterekkel. A jobb grafika persze áldozatokat is követelt, a harmadik rész már 450 megahertzes processzort és 96 megabájt memóriát kért, de ennél jóval izmosabb gépet kellett alárakni, ha azt akartuk, hogy rendesen fusson.

Elkapkodták

A GTA III még évekkel a megjelenése után is keresett volt, összesen 12 millió darabot adtak el belőle, és az amerikai piac kilencedik legsikeresebb játéka lett, a két folytatás, a Vice City és a San Andreas mögött. De a kritika is imádta a programot, az összes, magára valamit is adó lap beválasztotta minden idők 10 legfontosabb vagy legjobb játéka közé.

Az újabb rész, a Vice City 2002-ben jelent meg, és hozta, amit kellett: 17,5 millió fogyott belőle, az amerikai piacot ez lett minden idők legkeresettebb PS2-játéka, Amerika harmadik legnépszerűbb programja, a kritikusok kedvence: sokkal többször kapott tízből tíz, mint csak kilenc pontot. A játékstílus hasonló volt, mint a harmadik részben, a város viszont változott: Liberty City sötét, mocskos utcái után Vice Cityben, a 80-as évek Miami-jában találtuk magunkat, napfényes tengerpartokkal, felháborítóan nyolcvanas évekbeli ruhákkal. Az új rész már 800 megahertzes Pentium III-ast vagy Athlont követelt magának, meg DirectX 9-et, szóval az akkoriban elterjedt Geforce 2 MX-szel már csak óvatosan lehetett nekiállni. A Vice City csodálatos tulajdonságai közé tartozott, hogy végre felszedhettünk benne prostikat, és hogy már helikopterrel is átszelhettük a várost.

A sikerre való tekintettel sokan támadták a játékot, elsősorban haiti és kubai bevándorlók, akik szerint a Vice City tele volt rasszista párbeszédekkel és célzásokkal. Még Michael Bloomberg, New York polgármestere is felkarolta ügyüket, aminek a 2004-es, részben átírt verzió piacra dobása lett a vége.

Közben a kiadót több gyilkosság miatt is perelték. Emlékezetes az a 2003-as eset, amikor egy 17 éves diák lelőtt három alabamai rendőrt. Devin Moore egyik képviselője a Vice City-re akarta fogni az esetet, szerinte a játék grafikája miatt lett a gyerekből gyilkos, amivel Moore családja is egyetértett. A per jelenleg is tart, az ügyet az a bíró tárgyalja, aki Moore-ra halálbüntetést szabott ki a hármas gyilkosságért.

Perek

Szerencsére nem hat mindenkire egyformán a játék, ez lehet az oka annak, hogy nem állt neki 17,5 millió játékos rendőrt ölni, de az Új Mexikóban élő Cody Posey képviselője is a Vice City-vel magyarázta, hogy ügyfele miért ölte meg apját, mostohaanyját és mostohatestvérét. Az ügyész szerint ha a gyermek nem játszott volna a programmal, nem kerül sor a gyilkosságokra, ezért 600 millió dollár kártérítést követel a Rockstar Game-től, a kiadó Take-Two Interactive-től és a konzolgyártó Sony-tól. Az ügy még jelenleg is tart.

A hírek hatására viszont nemhogy csökkent volna, tovább nőtt a sorozat népszerűsége. A harmadik epizód harmadik bőréből, a 2004-es San Andreasból eddig 21,5 milliót adtak el, így ez lett minden idők legnépszerűbb játéka az amerikai piacon, a Metacritic összetett értékelése szerint meg minden idők ötödik legjobb játéka PS2-re. A San Andreas elődeitől eltérően több városban, San Fieróban, Los Santosban és Las Venturasban (San Franciscóban, Los Angelesben és Las Vegasban) játszódik, a nagy újítás az volt, hogy a települések közti puszták is színesíttették a játékmenetet. A történet a kilencvenes években, a kaliforniai bandaháborúk idején játszódott, úgyhogy ez az epizód is legalább olyan véres lett, mint elődei. Sőt, még szexjelenetek is előcsalogathatók voltak, amik már végkép kiütötték a biztosítékot, hiába sikerült a főszereplőnek a világon elsőként ruhán keresztül megdugni a barátnőjét.

A grafika fejlődött valamennyit, a soundtrack meg ebben az epizódban is remek lett: olyan előadók szólaltak meg az autókban, mint Tupac Shakur, Dr. Dre, Snoop Dogg vagy a Boyz II Men. A sorozatban először nyílt lehetőség a karakter fejlesztésére, így például a mértéktelen zabálásról elhízott a főszereplő, de a sok edzéstől hosszabban tudott futni. Több járművet is kaptunk, összesen 200 félét, míg a harmadik epizódban csak 85 közül választhattunk.

A kritikák állandósultak a sorozat körül, a minden véres játéktól izgalmi állapotba kerülő, majd azokat rendre beperlő Joe Lieberman például borzasztónak nevezte mindazt, amit a GTA képvisel. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzora, Henry Jenkins viszont hasznosnak találta a sorozatot, mert a játékoson múlik a befejezés, sőt, gyakorlatilag minden: "megismertetik a választás lehetőségét és a következmény fogalmát" - mondta a professzor. Még ha az csak annyit is jelent a GTA esetében, hogy az elütött ember lassítja a száguldást.