Itt az új Internet Explorer

Két és fél évvel a legutóbbi, hetes sorszámú változat megjelenése után a Microsoft előállt az Internet Explorer böngésző új verziójával. 2005 nyarán, amikor először próbálhattuk ki a hetes Explorert, a Microsoft részesedése 90 százalék körüli volt a böngészők piacán. Ma fej-fej mellett áll az Explorer és a Firefox (főleg az európai felhasználóknál éles a verseny), így a Microsoftnak mindenképpen nagyot kell villantania az IE8-cal.

Első pillantásra semmi különbség nincs a hetes verzióhoz képest, hacsak annyi nem, hogy a címsorban az aktuális weboldal címében jó látványosan kiemeli a domainnevet. Adathalász támadásoknál gyakran használt trükk egy online bank belépő oldalához megszólalásig hasonló csalioldallal kiszedni az áldozatból jelszavakat és számlaszámokat - ez a kiemelés egyszerű, de hatásos ellenszernek tűnik ilyenek ellen, mert azonnal kiderül belőle, ami a kilométeres teljes címből esetleg nem: hogy tényleg a bankunk oldalán járunk, vagy valami hamisítványon.

Az új Explorerre kapcsolatos elsőszámú ígéret az volt, hogy ez a verzió végre kompatibilis lesz a webes szabványokkal, amik elvileg azt hivatottak biztosítani, hogy egy oldal ugyanúgy nézzen ki minden böngészőben. A kompatibilitás ellenőrzésére az Acid2 tesztet vetettük be, és csodák csodájára a kis sárga smiley tökéletesen jelent meg a képernyőn, ami azt jelenti, hogy a program átment a teszten, nem úgy, mint az elődje.

A gyakorlatban már nem volt ilyen rózsás a kép, a weboldalak többsége ugyan tökéletesen jelent meg, de amint olyan webes felületeket próbáltunk ki, amin nyomkodható gombok, vagy szöveget bekérő boxok vannak, a böngésző megingott, vagy teljesen a padlóra került. A blog.hu szerkesztőfelületén például csak a kezelőgombok és menük estek kicsit szét, de az indexes szerkesztőrendszerben szinte megmozdulni sem lehetett - így szégyenszemre ezt a cikket is a hetes Explorerre visszaváltva kellett összeraknom (amit meg lehet tenni a nyolcason belül is, egy gombnyomással át tud váltani a régi verzió emulálására).

A böngészés érzésre egy kicsit lassúnak tűnt a megszokott Operához, de még a régi Explorerhez képest is - az Index főoldala például rémesen lassan jött be. Első bétához képest viszont elég stabil volt a böngésző, összesen egyszer omlott össze, igaz akkor teljesen ártalmatlan szituációban, egy különösebb extrákat nem tartalmazó oldal frissítésénél. Fagyás után felajánlotta, hogy a legutóbb nyitott ablakokkal indul újra, és ezt meg is tette; a biztonság kedvéért a lefagyott oldal újranyitásával azért nem próbálkozott. Ez kulturált megoldás, igaz az ígéret ennél többről szólt: arról, hogy annyira elszeparáltan fognak működni az egyes ablakokban futó oldalak kódjai, hogy ha az egyik fülön lefagy egy oldal, az nem rántja magával az egész böngészőt.

A fejlesztés két fő iránya a biztonság és a webkettes szolgáltatások integrálása volt. Előbbiről természetesen nem tudtunk sokat mondani, megjelent egy Safety Filter nevű menüpont, amivel leellenőrizhetjük, hogy egy weboldal tartalmaz-e kártékony kódot, és a letöltött fájlokat is átfésüli. Ha ezek tényleg működni fognak, az csodálatos lesz - de hogy a hackerek és vírusírók vajon kiröhögik-e ezeket a megoldásokat vagy valóban keresztbe tesz nekik, az még a jövő zenéje.

A webkettes vonalat az Activities és a Web Slices nevű rendszerek adják. Előbbi annyit takar, hogy ha egy kijelölt szövegrészre vagy képre jobb gombbal kattintunk, az előugró menüben a szokásos copy-paste-stb. lehetőségek mellett megjelenik egy sor újdonság is: fordítsuk le a Windows Live szótárával, nézzük meg, mit ír róla az Encarta, keressünk rá az MSN keresőjével, dobjuk át a blogunkba, vagy egy hotmailes levélbe, és így tovább.

A Web Slices még érdekesebb - igaz, még nem működik. Egy weboldal meghatározott részére "fizethetünk elő", nagyjából úgy, mintha egy RSS csatorna lenne, és minden változásról, frissítésről tudomást szerzünk ezentúl. Az Ebay-aukcióktól az online meccsközvetítésekig rengeteg helyen lehet ez hasznos, sajnos a böngésző nem elég hozzá, az adott oldalnak is támogatnia kell (ezért nem működik még a béta megjelenésének napján). Tegyük hozzá gyorsan: ez sem Kolumbusz tojása, a Mac OS X-ben van például nagyon hasonló funkció.

Úgy tűnik, a Microsoft észbekapott, és megpróbál a Firefox ellen úgy is harcba szállni, hogy jó böngészőt csinál, nemcsak a szokásos "erőből lenyomunk mindenkit" taktikát használja, meg azokat a trükköket, amik után nagyon sok millióra szokták a versenyhatóságok megbüntetni. Az irány tehát mindenképpen jó, remélhetőleg a végleges verzióig kiforrja magát a rendszer, és a biztonsági funkciók is állni fogják a sarat. Már csak néhány apróságot (például egy rendes letöltésmenedzsert) kellene beletenni az Explorerbe, és akkor egészen XXI. századi böngészőnek nézne ki.