A játékosok nem függők

A kényszeres számítógépes játék nem függőség, nem pszichológiai, hanem inkább szociális probléma – állítja Európa első és a mai napig egyetlen videojáték-mániásokat is kezelő klinikájának alapítója. Amint a BBC Online riportjából kiderül, Keith Bakker – aki 2006-ban Amszterdamban nyitotta meg a Smith & Jones Centrumot – az elmúlt évek tapasztalatai alapján, több száz páciens kezelése után látta be, hogy nem jó megközelítés a problémát addikcióként kezelni.

A hagyományos, elvonásra alapozó kezelés – mesélte – remekül működött azoknak az embereknek az esetében, akik más addikcióval (például drog- vagy alkoholfüggőséggel) is küzdöttek. Csakhogy az ilyen halmozott függőség a játékosoknak csak 10 százalékánál fordul elő, a fennmaradó 90 százalék esetében – ők tipikusan legalább négy órát játszanak naponta olyan játékokkal, mint amilyen a World of Warcraft – nem ez a célravezető kezelés.

„Idejönnek ezek a gyerekek, hasonló tünetekkel, mint más szenvedélybetegek. De minél többet foglalkozom velük, annál kevésbé hiszek abban, hogy itt függőségről van szó. A legtöbbjüknek valójában szülőkre és tanárokra van szüksége” – magyarázta BBC-nek Bakker, aki ennek megfelelően változtatott a terápián. A hangsúly áttevődött a szociális és kommunikációs készségek javítására, ami segíthet a pácienseknek be- vagy visszailleszkedni a társadalomba.

Bakker szerint a hozzájuk kerülő fiatalok 80 százalékát elhanyagolták a szülei, verték az iskolában. Ha ők – ahogy a klinikán is – egy olyan közösségbe kerülnek, ahol elfogadják és meghallgatják őket, le tudnak mondani a játékról, és képesek újraépíteni az életüket, csak meg kell nekik mutatni, hogy van más lehetőség is. „Ez egy választás. Ezek a srácok pontosan tudják, hogy mit csinálnak, de egyszerűen nem akarnak változtatni rajta. Ha nincs, aki segítsen rajtuk, soha nem fog történni semmi” – mondja.

Régóta keresi a választ arra a tudomány, hogy vajon az agresszív játékok fokozzák-e az agressziót. A Smith & Jonesban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a düh és a tehetetlenség érzése gyakran már az előtt kialakul a fiatalokban, hogy rákapnának az erőszakos játékokra. Nem ritka, hogy éppen a kirekesztettség és a düh közös nevezője mentén találnak egymásra a játékokban. „Ha a játékot addikciónak hívom, azzal elveszem az igenis létező választás lehetőségét ezektől az emberektől. Ez egy radikális váltás a gondolkodásomban, ahogy a klinikám filozófiájában és terápiájában is” – jelentette ki Bakker, aki egykor maga is drog- és alkoholfüggő volt.