Frodó szintet lép

A Gyűrűk urát mindig is imádták feldolgozni a játékfejlesztők, hiszen (főleg a filmtrilógia óta) már maga a téma tuti sikert jelent. A keményvonalas Tolkien-rajongók ugyan háborognak, ha a játékos balrogokat idéz, féltucat koszos orkkal felprédálja Völgyzugolyt, vagy Gandalf szerepében százával hányja kardélre az ellenséget - de az eladási adatok mellett ez senkit nem hat meg. A Lord of the Rings Online megpróbált szakítani ezzel a hagyománnyal, de a fejlesztőket ez annyira lekötötte, hogy tartalmi újdonságot már nem sikerült a játékba beépíteniük (pedig idejük lett volna rá, hiszen eredetileg az első filmmel egy időben akartak kihozni).

A külsőségekre nem lehet panasz: a LOTRO a leglátványosabb online játékok egyike. Úgy sikerül átadnia Középfölde hangulatát, hogy nem a filmeket másolja (amit nem is tehetne meg egyébként, ugyanis a filmek licence egy másik fejlesztőnél van): a Megye zöld és vidám, az orkok rusnyák és ijesztőek, és így tovább, az illúzió szinte tökéletes.

Tűzoltó leszel, s katona

Középföldén nem terem varázsló minden bokorban, a mágiát csak Szaurón, Gandalf, Szarumán, és hasonló, félisteni státuszban levő karakterek használják - így a játékosok sem fognak tűzgolyókkal és villámokkal dobálózni. A hét választható foglalkozás ebből fakadóan a kétkezi harcra épít; mert hát mi más is lenne egy online szerepjáték lényege, mint harcolni, felmarkolni a zsákmányt, fejlődni, majd még erősebb szörnyekkel megküzdeni, és élvezni ezt a végtelen pozitív visszacsatolást.

A küldetések nagyjából a regény első kötetének sztoriját követik; az események folyásába közvetlenül nem avatkozhatunk bele, de a háttérből a Szövetségnek kisebb-nagyobb feladatokat elvégezve segíthetjük Frodóék útját. Összefuthatunk Gandalffal, Bombadil Tomával vagy Aragornnal, de csak arrafelé kószálhatunk el, ahol az első könyv játszódik, Középfölde többi vidéke egyelőre le van zárva a játékosok elől. A Gyűrű Szövetsége utolsó oldalaival, és az 50. szint elérésével aztán vége a kalandoknak, de siker esetén jönnek majd a kiegészítő lemezek Rohan lovasaival, Helm-szurdokbeli csatával, Mordorral.

Szörny Rt.

Tehát szörnyeket ölünk halomra, küldetéseket oldunk meg (amik általában annyiból állnak, hogy szörnyeket ölünk halomra), szintet lépünk, és... És itt kellene következnie a nagy dobásoknak, amivel a játék kiemelkedik a több tucatnyi hasonló közül, amikben ugyanezt lehet megtenni. De nem következik. A LOTRO tulajdonképpen csak egyetlen újdonságot hoz a műfajba: a környezetet.

Még játékos-játékos elleni harc sincs, ami pedig a műfaj sava-borsa lenne. Azaz van, csak elég fura formában. Ha elszenvedjük magunkat a tizedik szintig, végre találkozunk a játék egyetlen eredeti ötletével: ez a monster play, aminek keretében, ha úgy tartja kedvünk, parkolópályára helyezhetjük a karakterünket és átvehetjük az irányítást a vadonban egy szörny felett, szabadon terrorizálva a többi játékost. Ez az egyetlen lehetőség, hogy a gonosz oldalán játsszunk, hiszen fő karakternek csak az embereket, törpéket, elfeket és hobbitokat ajánlja fel a játék, és mivel ők mind azonos oldalon állnak a Gyűrűháborúban, nem is támadhatják meg egymást.

Fussatok, bolondok!

Aki még sosem játszott online szerepjátékkal, és imádja a Gyűrűk urát, annak tökéletes választás a LOTRO, havi 15 dollárért (sőt, kétszázért lehet életfogytig tartó bérletet is váltani) - de aki már látott ilyen játékot, az jó eséllyel egyszer körbejárja a virtuális Középfölde helyszíneit, aztán megunja, és visszamegy World of Warcraftozni.