Mekka-Symposium 2000 magyar szemmel

Nos, hát körülbelül így néz ki egy igényes mikroszámítógépes találkozó...

Természetesen a magyar szürkeállomány megfelelő mértékben elborult hányada is elkotort Fallingbostelig, szám szerint mintegy tucatnyian, valamennyien Amiga és C-64 tulajdonosok, csak én cipeltem a dögnehéz PC-t... Kicsit korán érkeztünk, valami hajnali fél hatkor, de a helyszín, egy nagyocska vásárcsarnok már nyitva volt, éppen az ilyen korai madaraknak mint mi. Egyszóval megérkeztünk, lepakoltunk, és pihentünk egy keveset hálózsákjainkban, mert ugyebár 1300 kilométer az 1300 kilométer, még egy kényelmes autóval is. A buli dél körül kezdődött el igazán, miután mindenki leperkálta a 70 márkás beugrót. Ekkorra már úgy 4-500-an lehettünk. Mindenfelé a legkülönösebb módon feldíszített számítógépek álltak - kinek festmény díszelgett a ház oldalán, ki rendőrvillogót installált a monitor fölé, mások egyenesen hordozható lézershow-t pakoltak ki. A magyaroknak csak egy szereny piros-fehér-zöld zászló jutott a plafonra, de csak amíg a közeli bolhapiacról nem hoztam egy közlekedési lámpát, onnantól már nekünk volt a legnagyobb baromság a gépünkre téve.

Az első napon nem sok érdekes történt, mármint azok számára, akik gyakran látogatnak hasonló rendezvényeket. A hétköznapi ember persze nyilván elámult volna, hogy ez a sokszínű nemzetközi forgatag milyen hamar megtalálja a közös hangot; lengyel srác sörözik a magyarral, német coder ír demót közösen francia csapattal, olasz zenészek vitatkoznak egy szintetizátor fölött két osztrákkal, egyszóval úgy mozdul ez a sokszínű társaság mintha egyetlen család lenne, melyet az alkotás, a művészet köt össze. Odakint barátságosan italozgató társaságok gyűlnek a füvön, előkerül néhány hordozható grillsütő - kiváló a hangulat. Bizony előkerülnek a jointok is, amelyek a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nincsenek betiltva Nyugat-Európában, csupáncsak korlátozva - Németországban például 30 gramm ganja lehet egy személynél, a fogyasztást pedig egyáltalán nem tiltják.

... ahol 1200-an vannak.

A hangulatot a Radwar nevű csapat juttatta végül a tetőfokára, akik nemes egyszerűséggel úgy csináltak reklámot közelgő saját partyjuknak, hogy hoztak egy sztriptíztáncosnőt, aki érthető okokból igen népszerű produkciójának bemutatása után erősen hiányos öltözékben árusította a rendezvényre szóló belépőjegyeket. Végül is egyszerűbb, mint meghívók nyomtatásával meg weboldallal szórakozni, nem igaz?

DEMOSCENE PARTY

Egy ilyen rendezvény valami olyasmi, mint nálunk a Diáksziget, leszámítva hogy itt számítógépet is hozunk, és ki-ki hódol a maga által űzött művészetnek - grafika, 3D grafika, zene, demóírás, stb. - valamint hogy a jelenlevők nem csak úgy beesnek a rendezvényre valahonnan, hanem baráti közösségfélét, egyfajta elit cyber-szubkultúrát alkotnak - ez a közösség demoscene néven ismert - és gyakran találkoznak hasonló rendezvényeken. Továbbá maga a party sem arról szól, hogy valami cég hatalmasat akar kaszálni, hanem arról, hogy azoknak, akik tehetségesek, művészi szinten alkotnak a számítógéppel, legyen hol bemutatniuk és összemérniük alkotásaikat. A szervezők maguk is demoscenerek, ám arrafelé Nyugat-Európában mindezt nagy összegekkel támogatják különféle cégek is. Nem azért, mert maximálisan megtérül nekik, hanem mert fontos nekik, hogy legyen egy kis informatikai kultúra az országban - az ilyen partykról kikerülő, értékes informatikai szakemberekről már nem is beszélve. Nálunk is vannak ugyan néha demópartyk, de sajnos csak nagyon kevés céget érdekelnek.

Másnap, szombaton megkezdődtek a versenyek, azaz a compo-k, az angol competition szót rövidítve. Először mindenféle zenei kategóriák: progresszív és alternatív zene - ez alatt techno-t és hagyományost tessék érteni, azt azonban mi sem értjük, miért épp így van kategóriákra osztva a zene - valamint MP3 compo. Itt számos magyar induló alkotását hallgathattuk meg kétszer húszezer watton. Mellékes kérdés, hogy az alternatív zene compo-t úgy nyerte meg valaki, hogy egy régebbi magyar demóból kilopta a zenét, átírta benne a készítő nevét, és azt adta be. Jelen sorok írásának pillanatában a szervezők éppen megteszik a szükséges jogi lépéseket a kiadott díj visszaszerzésére - az illető egyébként valószínűleg többé nemigen teheti be a lábát egyetlen demópartyra sem. A zenék után a grafikákat mutatták be egy hatalmas kivetítővásznon. Itt kétféle kategória volt: pixelgrafika, azaz egérrel, kézzel rajzolt képek, illetve alternatív grafika, ahol valamilyen ismeretlen okból egy kategóriában versenyeztek a Photoshoppal és hasonló programokkal készített képek a 3D grafikákkal. Természetesen itt is számos magyar induló akadt. Este zajlott a wild compó, amely lényegében animációk versenye, de annyi kritikán aluli minőségű induló akadt, hogy a közönség nem nézte végig, ráadásul a projektor olyan sötétre volt állítva, hogy jó néhány wild alatt éppen csak sejteni lehetett, hogy mi van a képen. Ráadásul a vetítőlámpa éppen a mi produktumaink, a Man-u-Factory és a Telepathy 2. vetítése alatt égett ki... no comment. Emlékszünk még Commodore 64-esre? Nem kell felhördülni, hogy micsoda ócska gép az. Sok tekintetben sokkal fejlettebb, mint a mai PC-k. Nos, a Commodore 64-esre még ma is készülnek demók, grafikák és zenék. Hétköznapi ember el sem hinné, mi mindenre képes ez a nem egészen 1 megahertzes kis gép. Természetesen magyar indulók is... ja, már mondtam? A győztes a Crest lett Deus ex Machina c. alkotásával - aki valamikor C-64-ezett, emlékezhet a nevükre - igen, ez ugyanaz a Crest. Mellesleg a magyar Breeze sem hagyta magát egykönnyen Bastard demójával.

Magyarok talán csak az Amiga demó és 64 kilobyte intró kategóriában nem indultak. Ellenben a PC 64K kilobyte kategóriát hihetetlen fölénnyel nyerte meg az Exceed nevű magyar csapat a Heaven Seven című intróval. PC demó kategóriában magyar színekben az Astral indult - System Apoc - ám sajnos kissé kapkodva összerakott demójukkal nem sikerült túl magas helyezést elérniük. A német Haujobb, akik pillanatnyilag nemzetközi szinten a legaktívabb és legigényesebb alkotásokat készítő csapat, sokáig győzni látszott, ám az utolsóként bemutatott Smash Design demó - szintén német - végül elhappolta a fődíjat előlük Sleepless c. alkotásával.

Egy jól lepakolt PC. Egyébként egy svájci csapaté, akik a kép készítésének pillanatában elmentek inni.

A kiváló hangulatban lezajlott Mekka-Symposium végét természetesen a díjkiosztás zárta, majd a közönség közé behajigáltak úgy cirka félmillió forintnyi ajándék hardvert - Atari számítógépeket, monitorokat és hasonlókat. Errefelé így megy ez... Végül a színpad közepén felállítottak egy vízipipát, megtömték fűvel, és aki akart, odamehetett szívni belőle. Ezzel ért véget a 2000. évi Mekka-Symposium party, s remélem, jövőre is lesz szerencsém részt venni rajta.

Ha akad olyan cég az országban, aki ezek után úgy gondolja, érdemes lenne hasonló rendezvényt Magyarországon létrehozni, támogatni, akár csak néhány hardveralkatrésszel egy-egy verseny díjazása céljából, írjon nekem e-mailt, hiszen mint említettem, kis hazánkban is előfordulnak néha demópartyk, csak éppen meglehetősen alultámogatottak. A legközelebbi ilyen rendezvény, a FLaG '2000 Budapesten kerül megrendezésre júliusban.