További Szoftver cikkek
Ki volt Mona Lisa?
A párizsi Louvre-ban megcsodálható, valószínűleg 1503 és 1507 között készült kép a művészettörténet egyik nagy talánya. A titokzatos mosolyról kisebb könyvtárnyi tanulmányt írtak össze_ Mai ismereteink szerint Francesco del Giocondo, a gazdag firenzei selyemkereskedő felesége, Lisa Gherardini ült modellt a mesternek. Valószínűleg innen a festmény teljes címe: Mona Lisa del Gioconda.
A rejtélyes hölgy személyét illetően számos alternatíva merült fel azóta: a művész édesanyja, a milánói hercegnő, Aragóniai Izabella, esetleg Giuliano Medici valamelyik barátnője_ Sőt, az utóbbi időben a modell nemét is megkérdőjelezik, többen férfinak vélik, Mona Lisában Leonardót vagy Giocondot vélik felfedezni.
A Bell Laboratórium kutatói néhány éve egy képet egy másikká átalakító (alakváltó, morphing) szoftverrel hasonlították össze Mona Lisát és Leonardo egyik feltételezett önarcképét. Meglepő eredményre jutottak: maga a művész volt a modell!
Érzelmeket azonosít a rendszer
Az Illinois Egyetem Beckman Intézetének Ember-számítógép Intelligens Interakció (HCII) csoportját másodmagával vezető Thomas Huang professzor évtizedek óta a számítógépes (álló és mozgó) képkezeléssel, gépi látással foglalkozik. Emberibb, egér és billentyűzet helyett gesztusokra és hangra reagáló computerekben gondolkozik. Egyik szoftvere és a géphez kapcsolt kamerák ezt a természetesebb interakciót teszik lehetővé. Az arckifejezések az emocionális állapotról is sokat elárulnak, a hang-, arc- és érzelemfelismerő rendszer például megfejti, hogy az adott étterem adatbázisában található választék megfelel-e elvárásainknak, vagy sem.
Huang fejlesztése több célra felhasználható. A biztonsági (repülőtéri, ellenőrző pontokon történő, stb.) alkalmazások mellett személyesebbekre is: arcunkat látva, a gép hangulatunkhoz "igazítja magát." Felhasználói adatokat szintén gyűjthet, sőt, "okos kioszkokban" is munkába állítható.
Eddigi legnagyobb sikerét azonban teljesen más területen, meglepő módon a művészettörténetben érte el. Van Gogh egyik önarcképét vizsgálva, kimutatta, hogy a művész rendkívül szomorú állapotban festette remekművét. Edvard Munch Sikolyáról egy japán tévécsatornának adott elemzést: a kép domináns érzelmi állapota a meglepetés, és nem a (leginkább feltételezett) félelem.
Van Gogh és Munch után a művészettörténet talán legismertebb alkotása, a Mona Lisa sem kerülte el a beható gépi elemzést.
Egy boldog reneszánsz nő portréja
Decemberben az Amszterdami Egyetemen dolgozó Nicu Sebe, Huang gyakori munkatársa a Gioconda mosolyt vette górcső alá. Mire gondolhatott, mit érezhetett a hölgy?
A kutató az Illinois Egyetem szoftverével Mona Lisa arcát - virtuális manöken fejére helyezve - 3D-sé alakította át. Az így kapott modellt átlagos, semleges arckifejezésű európai nőről készült másikkal hasonlította össze. Olyan apróságokat vett figyelembe, mint a száj elhajlása, a szem körüli ráncok, és így tovább. A kettő közti különbségeket összevetve, a szoftver 83 százalékos valószínűséggel következtette ki, hogy Mona Lisa boldog volt, miközben Leonardo halhatatlanná tette. Kilenc százalékban elégedetlenkedett valamivel, fel volt háborodva, hat százalékban a félelem, kettőben a düh határozta meg. A szoftver semmi jelét nem találta a - korábban feltételezett - szomorúságnak és meglepett hangulatnak.
Sebe konklúziója egybecseng a Louvre művészettörténészeinek észrevételével: "a boldogság a portré központi motívuma."
Huang a modell nemét elemezte. Arcfelismerő szoftverével az említett Leonardo önarcképet hasonlította össze Mona Lisával. Hatvan százalék a valószínűsége, hogy a modell nő volt - állapította meg. És, ha esetleg mégis férfi, a két arc közötti óriási különbségek alapján kizárható, hogy Leonardo önmagát örökítette meg.