Miről szóljon egy második világháborús stratégiai játék, amelyet elsősorban a német piacra szánnak? Legyenek jók a németek, nyerje meg Hitler a háborút, döfjenek a nácik horogkeresztes zászlót a Kreml tetejébe, hozzánk meg csatolják vissza Erdélyt? Trükkös módszerrel kerüli meg a választ a Stormregion, az egyik legismertebb magyar játékfejlesztő legújabb stratégiája. A Rush for Berlinben a játékos megváltoztathatja ugyan a történelmet, de csak részlegesen: a németek győzhetnek, Hitler soha.

A politikailag hiperkorrekt sztori szerint a führert 1944 telén elmerénylik láb alól, így a német szerepet választó játékos - aki amúgy bújhat szovjet vagy amerikai, sőt jutalomból francia egyenruhába is - már nem szemét náci, csak a hazáját védő katona. Hess, kollektív bűntudat.

A történelmi hűtlenség jegyében a fejlesztők szabadon használták a retus toolt; eltávolították a birodalmi sas karmai közül a horogkeresztet, és egy vaskeresztre emlékeztető szimbólummal helyettesítették. A vörös csillag valamiért maradhatott.

A többi részletben viszont Don-kanyart megjárt történészprofesszorok sem találnának kivetnivalót. A járművek, az egyenruhák eredeti tervrajzok és szabásminták alapján készültek, a fikciót meg azok az egységek képviselik, amelyek a második világháború idején csak tervrajzon léteztek, de nagy tételben nem gyártották őket - ilyen a PzKw VII Maus, Hitler elpusztíthatatlanra álmodott tankja, amelyből csak fából faragott prototípus készült.

Hitelesek a hangok is - a zene hadi cselekmények hatására felélénkül, miközben az egyszerű amerikai katonák olyanokat mondanak, hogy "Piece of cake" meg "Lead the way"', a bőbeszédű szovjetek meg olyat, hogy "Мы собрались и готовы выступить", de nem ám Gáti Oszkár magyar hangján, hanem rendesen, akcentus nélkül. Всегда готов!

Színes zászlókról álmodom

Gyorsan repül az idő a Rush for Berlinben. Bár időre teljesítendő küldetések alkalmanként megjelennek a stratégiákban, ebben a játékban már csak a név miatt is alapmotívum a rohanás, és ez nem biztos, hogy jót tesz neki. Egy stratégiában az ember szeret elszöszölni, kipróbálni egy-egy alternatív útvonalat, gyönyörködni a gusztusosra renderelt tengerben, vagy sokat látott hadvezér módjára képzeletbeli zászlócskákat szurkálni a képzeletbeli terepasztalba.

A Rush for Berlinben erre lenne mód, de nincs idő, mert mire az ember rendesen szétnézne, máris elment a vonat, felrobbantak a martinkemencék, vagy egyéb helyrehozhatatlan hadi esemény következett be. Ez könnyen oda vezet, hogy áll a frusztrált harcos füstölgő ágyúja mellett a szevasztopoli rakparton, megtisztított minden bunkert, kiirtott minden orvlövészt, és nincs tovább, mert elmulasztotta időben kilőni a kilövendő csónakokat. Legalább jut idő a nézelődésre.

A víz szép, a romok hihetők, a macskakövön rendeltetésszerűen csillog a napfény, és a Rush for Berlin mindent megmutat, amit az évekkel ezelőtt kifejlesztett, majd tovább bütykölt Gepard 3D-motorban benne van. Akad egy-két apró újdonság is - a járművek például gyorsabban haladnak a betonon, mint a sárban -, de az egységek ugyanolyan nehézkesen irányíthatók, mint a stratégiák többségében. Így nem okoz meglepetést, hogy az állomány legmerészebb tagja rendszerint a hős szanitéc, aki - nyilván a politkomisszártól kapott dupla adag vodka hatására - a tűzvonalban érzi magát a legjobban, ahol aztán törvényszerűen seggbe durrantják egy Makszimmal vagy egy Panzerschreckkel. A tankok elméletileg képesek átgázolni a fákon, gyakorlatilag viszont sokszor elbotlanak a saját lánctalpjaikban, vagy egész egyszerűen megtagadják a menetparancsot. Mintha sejtenék, hogy mi lesz a vége.

Ennek ellenére nincs nagy baj a Rush for Berlinnel: korrekt módon, figyelmesen, sok munkával összerakott stratégia, amely egyszerre dinamikus, részletes és hiteles. A Rush for Berlinnel leginkább az a baj, hogy a részletektől eltekintve ugyanolyan stratégia, mint az összes többi. Mintha a műfajt meghatározó Command and Conquer 1995-ös megjelenése óta annyi történt volna, hogy kijöttek a 256 megás videokártyák, és szebb lett a víz. Bónuszküldetések? Megvolt. A narratívát göngyölítő videobejátszások a küldetések között? Megvolt. Multiplayer? Megvolt. Lejátszás több nézőpontból? Megvolt. Egységek kijelölése egyetlen egérmozdulattal? Megvolt.

És aki egyszer egy páncélos hadosztályt kijelölt, az kijelölte az összeset.